43618. lajstromszámú szabadalom • Osztott dugattyúszárny forgódugattyús gépekhez

tek közbeiktatása mellett hagyjuk hatni a dugattyúékék részeire és így létesítjük a dugattyúfalhoz való nyomást. Annak elkerülése végett, hogy úgy az egyik, mint a másik dugattyúék részeit, külön ékfölületek segítségével legyünk kénytelenek szétfeszíteni, a két dugattyúék egymásfölött fekvő részei közé egy a tengely irányában merev, sugárirányban azonban mozgatható kapcsolást rendezünk el. A rajz 1. és 2. ábrája példaképeni foganaübsítási alakot tüntet föl; az 1. ábra részleges keresztmetszet, a 2. ábra részleges hosszaetszet. A 3., 4. és 5. ábrák diagrammokat tün tetnek föl, melyek természetesen igen nyers alakban mutatják, miképen alakulnak a legcélszerűbb kivitelben (az érintkezési vonaltól kiinduló ékfölülettel) a kopási és beállítási viszonyok. Amint az 1. ábrából látható, a dugattyúszárny a dugattyúfallal való érintkezési vonaltól kiinduló, aránylag csekély hajlással bíró ékhézag útján van osztva és a dugattyúszárnyékek mindegyike ismét a forgási tengelyhez harántirányú (i) illetve (o) hézaggal két részre van osztva úgy, hogy figyelemmel az i! ábrára, a fölső dugattyúszárnyék az (a) és (c) részekből, az alsó pedig a (b) és (d) részekből áll. Az (i) és (o) kereszthasítékok egymáshoz képest el vannak tolva (2- ábra); ezek (m) és (n) reteszekkel vannak ellátva a gőz vagy folyadék keresztülhatolásának megakadályozására. Az (a) és (c) részekben sugárirányú (v) és (s) hornyok vannak, melyekbe (u) és (r) peckek kapaszkodnak, melyek az alatta fekvő (b) (d) szárnyrészekben ülnek. Ezen összeköttetés folytán az (a) és (b) részek, valamint a (c) és (d) részek úgy vannak egymással kapcsolva, hogy mindegyik résznek tengelyirányú mozgása a másik részre vitetik át. A (b) és (d) dugattyúszárnyékek alsó részén ékfölületekkel ellátott (e) és (g) csapok vannak, melyekre megfelelően lerézselt (f) és (h) csapok fekszenek és ezekre az (x) és (y) rugók az 1. és 2. ábrában látható nyilak irányában nyomást gyakorolnak. Az ilyen dugattyúszárny következőképen működik: A dugattyúfödelekkel szemben a tömítést az (i) és (o) hézagokba belépő gőz létesíti; ezen tömítőhatást állandóan még elősegíti azon körülménj', hogy az (x) és (y) rugók az (e) és (g), valamint az (f) és (h) csaprészek segítségével a (b) és (d) részeket szétfeszíteni törekednek, mimellett (u) és (r) peckek az (a) és (c) fölső részeket magukkal viszik és szintén a dugattyúfödelekhez nyomják. A 3. ábrában vázlatosan föi van tüntetve, milyenek lesznek az (a, c) illetve (b, d) ékrészek bizonyos idő múlva, ha feltesszük hogy a (k) dugattyú vezetéke kopást még nem szenvedett. Minden fordulatnál a dugattyúrészek egyszer a tengely fölé, egyszer pedig a tengelytől távolodva csúsznak a (k) dugattyúban levő vezetőfelületen úgy, hogy ennek folytán kopás fog beállani. A míg a vezeték nem kopott, addig az (a, c) és (b, d) dugattyúrészek becsiszolódá3a a hengerfallal szemben egyenletesen fog végbe menni úgy, hogy tehát a dugattyúrészek, természetesen durvább alakban, körülbelül a 4. ábrának megfelelő alakot és helyzetet fogják elfoglalni. Ha azonban a dugattyúvezetékek falai vagy ezek helyett a dugattyúszárnyak fölfekvő fölületei kopnak, úgy a dugattyúszárnyak játéktere nagyobbodik és egyrészt az (a, c) dugattyúrészek és másrészt a (b, d) dugattyúrészek fölfekvése a hengerfalon egyenlőtlen lesz, amennyiben az ékhézag tehermentesítésének kell beállania. Az ékhézag, természetesen mindez igen csekély mértékben, meglazul és az (x) és (y) rugók által kifejtett útántoló erő már csak magában hat a (b, d) részekre. Ennek az a következménye, hogy a (b, d) részek és a hengerköpeny közötti súrlódási nyomás sokkal nagyobb, mint az (a, c) részek és a hengerköpeny között, mely részékre kizárólag a centrifugális erő hat. A (b, d) részek és a hengerköpeny közötti erősebb súrlódás azonban nagyobb kopást is von mai?a után és végül a (b, d) részek a hengerfalon való' kopás folytán annyira