43582. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés mótorindító készülékeknél

- 8 -7) ujjak közötti kontaktus jön létre és a (3 és 2) közötti érintkezés csak ezután szakíttatik meg; a távkapcsoló tekercs állandóan áramot kap, mely azonban az (5) indító készülék első indítási helyzetétől kezdve, miként már említettük, annyira gyöngíttetik, hogy az önműködő kapcsolót csak megtartani képes, de a kikapcsolt helyzetből nem tudja magához vonzani. Az (1, 2) segédkontaktuspárnak a találmány szerinti különös kiképzése által elérjük, hogy az indító készüléknek a null helyzetbe való visszaforgatásánál a segédkontaktusoknál való érintkezés csak akkor jön létre, midőn a főáram a (6 és 7) kontaktusujjaknál már megszakíttatott. Ha tehát az önműködő kapcsoló a fent említett okok valamelyike folytán a mótor kikapcsolását és megállítását előidézte, úgy bár az indító készülék visszaforgatásánál az önműködő kapcsoló (18) tekercse rövid ideig erősebb gerjesztést nyer is úgy, hogy az önműködő kapcsoló egy pillanatra záródhatik, maga a mótoráramkör azonban az ismeretes berendezésektől eltérőleg nem záratik. Ezáltal ki van zárva, hogy a mótor, még mielőtt az indító készülék a null-helyzetbe kerülne, hirtelen meginduljon, ami a kikapcsolt motoron dolgozó egyénre nézve veszélyes lehetne és azon esetben, ha a kikapcsolás túlterhelés (rövid zárlat) folytán következett be, az áram hirtelen megnövekvésének ismétlődése ki van küszöbölve. Azon körülmény, hogy az (1, 2) segédkontaktusoknál létrejövő áramkapcsolás a (6 és 7) munkaáramkontaktusoknál létrejövő áramkapcsolás előtt történik, azon hatással jár, hogy az önműködő kapcsoló az indításnál árammentes állapotban kapcsoltatik be és a bekapcsolási áramlökés az indító készülékre vitetik át. Ez különösen akkor «lőnyös, ha az önműködő kapcsoló csak a hálózati feszültség nullra csökkenésénél való kikapcsolásra (gyengeáramú kiiktatásra) van szánva, mely esetben az önműködő kikapcsolónál külön szikrakifúvás nélkülözhetővé válik. Az önműködő kapcsoló kontaktusfölületei tehát jól kiméltetnek, ami a biztos küktatásra nézve tudvalevőleg igen fontos. Erős fényívek ártalmatlanná tételére viszont a munkaáramot célszerűbben nem az indítási kontaktusoknál, hanem az önműködő kapcsolónál szakítjuk meg. A leírt berendezést még javíthatjuk azáltal, hogy a (4) kontaktusdarabot rövidebbre készítjük úgy, hogy a kapcsoló henger visszaforgatásánál a (3 és 4) közötti érintkezés már megszakíttatott, midőn az (1) szárnykontaktus és (2) kontaktusrúgó közötti kapcsolat létrejön. Ezen esetben a (18) távkapcsoló tekercs a visszakapcsolásnál még rövid ideig sem gerjeszttetik erősebben, a (17) önműködő kapcsoló tehát semmiesetre sem záratik és így jobban kimélte'tik. Ezáltal azonban különösen az (1, 2) segédkontaktusok kiméltetnek, mert ilyképen megnyitási szikra képződése meggátoltatik. Az indításnál ezen esetben a kapcsolás az előre kapcsolt (24) ellenállás rövid ideig tartó rövidre zárásával kezdődhetik. A 3. és 4. ábrákon a segédkontaktuspár egy más foganatosítási alakja látható, mely különösen villamos üzemű daruknál, vasúti kocsiknál stb. használatos, fegyverzetes indítási berendezésnél (5. ábra) indítási kapcsolónak alkalmaB.. A (2) kontaktusrúgó hosszirányban föl van hasítva. A kapcsolási hengeren szél szárnyszer űen a tengelyhez képest rézsútosan elrendezett, egymással vezető összeköttetésben álló (28) kontaktusdarabok vannak elrendezve, melyek közül a mellső oly magas, hogy a kapcsolási hengernek a bekapcsolási irányban való forgatásánál a (2) kontaktusrúgóba ütközik, mely annak fölső fölületén fölfelé csúszik. A továbbkapcsolásnál a (2) kontaktusrúgónak előbb mellső, majd hátsó fele a következő szárnykontaktusra ugrik le úgy, hogy az áram nem szakíttatik meg. Ha az áram megszakítása megengedhető, úgy a kontaktusrúgó fölhasítása elmaradhat. A kapcsolási henger további elforgatásánál a kontaktusrúgó a második száraykontaktuBon csúszik föl, majd a harmadikra ugrik le és így tovább. A kapcsolási henger visszaforgatásánál a kontaktusrúgó ama szárnykontaktusról ugrik le, amelyen éppen van és