43496. lajstromszámú szabadalom • Újítások hőerőgépeken főleg automobilgépeken

Megjegyzendő, hogy a rajaokon látható kúpos szelepek nagyon könnyűek és szilárdak. Ugyanezt az elrendezést kettőnél több iilésű szelep esetében is lehet alkalmazni. A mótorhenger töltése állandó és változó lehet, ebben az esetben a szelep et ugyanaz a forgattyú mozgatja, mely a tüzelőanyag-és a vízszivattyút hajtja, a szabályozást tetszés szerint be-és kikapcsolható szabályozó végezheti. Lehet továbbá a szelepek működtetésére megfelelő áttevé sekkel kacsolatban változtatható alakú excentereket is használni, melyek pl. változtatható szög alatt beállítható, koncentrikus tengelyekből képezhetők (23. ábra). A külső tengely két szakaszát csavarok, kapcsok vagy más, szilárd kapcsolatot létesítő szerkezetek köthetik össze egymással. A szelep fölső ülését az (M) süveg tartja a kellő helyzetben, melyre a lefogó kengyel fekszik. A tömör zárást az ülésbe becsavart (N) gyűrű biztosítja, mely a (J) tömítőanyagot nyomja össze. A kengyel fölülnézetben keresztalakú lehet (11. és 12. ábra) és csuklósan kapcsolható a (K) csapágyhoz, a kengyel meghúzását egyetlen (b) csavar segélyével lehet végezni. A szelepek vezérlésére bármely tetszőleges berendezés, így pl. excentertengely is alkalmazható, mely a töltés változtatását engedi meg. Példaképen a következőkben a találmány tárgyát képező újításokkal fölszerelt gépnek automobilon való alkalmazását ismertetjük. A motorokat és kompresszorokat — a rajz szerint négy-négy motort és kompreszszort — akként helyezzük el, mint az a 13. és 14. ábrán látható, a kompresszorok és mlótorok ugyanakkor szög alatt hajlaL nak a függélyeshez, a motorok fölékelési szöge 0, 180, 90, 270°, a kompresszoroké ugyanez, de a motorokkal szemben 82°-kal utánsietnek. Hogy a motort megrövidítsük és hogy a könyökös tengely forgattyúit felére csökkenthessük, a motorokról a kompresszorokat közvetlenül is hajthatjuk, ha a 25., 26. és 27. ábrán látható elrendezések egyikét választjuk. A 25. ábrán a motor (1) hajtórúdjának egy (2) karjához a kompresszor (3) hajtórúdja van csuklósan kapcsolva. A 26. ábra szerint a mjótor (1) hajtórúdja a (4) rúdhoz kapcsolt (2) himba útján hajtja a kompresszor (3) hajtórúdját. A 27. ábrán a mptor (1) hajtórúdja a kompresszor (3) hajtórúdját a (2) himba útján hajtja, mely a (4) kulisszában csúszik. Megjegyzendő még, hogy a rajzokon a mótor és kompresszorhengereket fölcserélve is képzelhetjük. Ennek a leírt elrendezésnek bizonyos előnyei vannak, amenynyiben a mótor és kompresszor hajtórúdjainak fejei különböző utakat írnak le és így a kompresszor által végzett munka megfelelő elosztását teszik lehetővé. Ily viszonyok között az egész gépberendezést kétkarú gerendák közé lehet befogni, melyeket fölül egy asztallapalakú sarú, alul pedig a gép csapágyai szerelésére szolgáló közbetétek kötnek össze (15. ábra). Ekkor egyes kosarak keletkeznek, melyek mindegyikében egy-egy mótor és kompresszor helyezhető el, az így keletkezett négy kosár az (0) nyílásokon át könnyen hozzáférhető (13. ábra). A tartó alsó részéhez csuklósan kapcsolt, vékony fémbádogból készült (0) födél az olaj összegyűjtésére és az ellenőrzés lehetővé tételére szolgál. Ezt a leírt gépet igen előnyösen lehet hajóknál is alkalmazni, ekkor azonban több hely áll rendelkezésünkre és előnyös lehet, ha az összes hengereket függélyes helyzetben alkalmazzuk. Automobiloknál a leírt berendezést még egy drótszitával fölszerelt levegőszűrő, és glicerinnel, vízzel vagy más folyadékkal töltött mosó egészíti ki. A beszívott levegőt megsűritése után a csővezetékbe vezetjük, melynek a szolgáltatott levegőmennyiség szabályozására, a gép megindítására, a fékek működtetésére