43492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hadi lőpor előállítására

fölé; végül a második és végleges hengerlés következik, mely utoljára még egyszer kisebbíti a lemez vastagságát és ezáltal a töltéssűrűséget is (Ladedichte) csökkenti. A mellékelt rajzon az I. 2. és 3. ábrák a kibocsátó nyílások keresztmetszetét mutatják, melyek az eleinte nyúlós zselatinszerű lőpormasszát tartalmazó tartányon alkalmaztatnak, a 4. ábra oly berendezést láttat, melvnek segélyével a lőpor könnyen nyerhető, állandó vastagságú sík lapok alakjában, az 5. ábra ama berendezés vázlatos képe, mely a lőporanyagból álló lemezbe a fokozódó mélységű berendezéseket belevájja, a 6. ábra egy négyszögkeresztmetszetű lőpormintát mutat az említett bemetszésekkel, a 7. ábra egy fokozatosan mélyedő bemetszést mutat, mellérajzolt beosztással, a 8. ábra egy teljes lőportöltést mutat be, mely egyetlen lemeztekercsből áll. A lemez fokozatosan mélyedő bevágásokkal van ellátva. Ezen a töltésen azok az oldalt alkalmazott szélső bemetszések is láthatók, melyek alkalmazása már régebben ismeretes, a 9. ábra egy másik vastagabb lőpormintát mutat, melyen a föntemlített sűrű szélső bemetszések szintén láthatók, végül a 10. ábra egy, fokozatosan mélyedő bemetszésekkel ellátott «cordit»-elemet, a II. ábra pedig ugyanilyen «tubit»-elemet mutat. A lőpor összetétele vegyi szempontból a következő •• Ágyúknak szolgáló lőpor esetében, akár nitroglicerines alapon készül a lőpor, akár uem, a következő anyagokat adjuk a lőpor masszához: -2—7% fehérített méhviaszt, vagy pedig az ezzel kémiai szempontból egyenértékű «karnaubá» viaszt, 2% magnéziumkarbonátot, vagy ammoniumkarbonátot. Ezen arányszámoktól természetesen el lehet térni kisebb-nagyobb mértékben, azonban a gyakorlat azt mutatta, hogy á fenti arányszámok a legtöbb esetben megfeleltek. Az így alakított tésztaszerű keverék következő módon kezelendő. A föntmegadott módon alakított keveréket alkalmas oldószerével együtt (alkohol, éther, acéton stb.) egy keverőbe (malaxeur) helyezzük. A keverést gondosan végezzük körülbelül öt órán át. A keverés ily hosszú tartama különösen akkor szükséges, ha az illető lőporhoz nitroglicerint is adagoltak. Ezután alkalmasan alakított tartányba helyezzük az anyagot, melynek aljában kivezető nyílás van alkalmazva, a masszának nyomás alatt való kibocsátására. E nyílás keresztmetszete pl. az 1., 2., vagy 3. vázlatos ábrák szerint készülhet. Az 1. ábra szerint négyszögletes lemezke alakjában, a 2. ábra szerint a csőformájú tubit alakjában, végül a 3. ábra szerint cordit alakjában hagyja el a lőpormassza a tartányt. Az ábrákból az is kivihető, hogy a nyílás szélei hullámos alakban készülnek, úgy, hogy a tartányból szalag-, cső-, vagy hengeralakban távozó massza hosszirányú hornyokkal, vagy hullámokkal van ellátva. E hullámok a készítmény fölületét jelentékenyen megnövelik és így az oldószer elpárolgását megkönnyítik. A masszának sík lemezekben való nyerése nagy nehézséget okoz a gyártás folyamán. A zselatinált massza a tartányból nyomás alatt való kilépésekor még nem elég szilárd arra, hogy szigorúan sík lemez alakját megőrizze, melynek hengerlése azután már könnyen megy. A 4. ábra oly módot jelez, melynek segélyével könnyen lehet szabályosan sík és nagy fölületű lemezeket előállítani; e mód abban áll, hogy a tartány aljában egy nagy átmérőjű gyűrűalakú nyílást alkalmazunk, melynek keresztmetszete hasonlít ahhoz, melyet a tubit előállítására alkalmaznak. Az explozibilis zselatin csőalakban hagyja el ezt a nyílást. Ez a cső az őt alkotó hengernek geométriai tulajdonsága folytán eléggé összeálló és szabályos. Ezen cső útjába tetszőleges helyen egy (c) kés van alkalmazva, mely a csővet annak egyik hengeralkotója nyomán felhasítja. A cső tehát