43492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hadi lőpor előállítására

innen kezdve felnyílik, kiszélesedik és végül állandó vastagságú sík lappá alakúi át, melyet a szállító szalag tovavisz. Az 1., 2. Vagy 3. ábra értelmében előzetesen rovátkolt szalagok vagy csövek végnélküli szalagra hullanak reá, mely őket egy fűtőföliiletig viszi el, melyen a lőpor körülbelül 60°-nyi hő hatásának van kitéve, ahol is az addig tartalmazott oldószer legnagyobb részét elveszti, amennyiben az oldószer a meleg hatása alatt elpárolog. Az így kezelt massza — mely ezután már csak azt a kevés oldómennyiséget tartalmazza, amely neki bizonyos formáihalóságot kölcsönöz — ezután egy pontos hengermű hengerei közé vezettetik, mely a lemez vastagságát körülbelül egy harmaddal csökkenti. Ezen előzetes összepréselés katása alatt a méhviasz kitölti azokat a kicsiny üregeket, melyek az oldószer részleges elpárolgása folytán keletkeztek és ily módon inpregnálja a lőpormasszát, mely most egy áttetsző lap alakjában áll előttünk. A lőport ezután körülbelül félórán át a levegőre tesszük ki, ahol oldószerétől majdnem teljesen megszabadul és valamivel szilárdabbá válik. A lőpor ezen állapotában végezzük el a bemetszés munkáját. E célból homorú hosszmetszetet felmutató két moletta között vezetjük a lőport. E moletták alkotóírányú kiálló élei által a lemez egyik, vagy mindkét oldalán megfelelő méretű rovátkákat hozunk létre a lőporban. Az egyik vagy mindkét oldalon többet, vagy kevesebbet, a szerint, hogy milyen lőfegyver számára kés/.ül az illető lőpor Ez a bemetsző készülék az 5. ábrán oldalnézetben látható. Hogy e bemetszések folytán hatályosan biztosíttassák a fénytünemény tényleges elkerülések és a lőpor jobb stabilitása, új és racionális módon kellett a rovátkák számát és mélységét megállapítani az egyes lőfegyverek számára készülő lőporokban. A 6. ábra változatosan mutatja a miudkét oldalon rovátkolt lemezt. A rovátkák a lemez szélein igen mélyek, de mélységük a közép felé mindinkább csökken, ugy, hógy a be nem metszett rész rombusz-alakot mutat. A rovátkák tehát a középtől a szélek felé progresszívek. Ezen rombusz (a, b) átlójának változása fogja meghatározni a lőpor égéssebességének megfelelő változásait. Erről a következő táblázat vizsgálása által adhat számot magának az ember. Ez a táblázat 80/100 vastagságú lemezre vonatkozik, melyből mindig egyenlő tömeget használtak el töltés gyanánt egy 8 kaliberű lőfegyverben. A töltés A A rovátka vastag-töltés mélységének Nyomás Sebesség sága súlya foka 80/100 2-5 15/100 855 537 2-5 30/100 1025 610 2-5 45 100 1395 632 2-5 60/100 1620 683 25 75/100 1820 710 2'5 80/100 2034 729 E táblázat tisztán mutatja, hogy menynyire lehet tetszés szerint változtatni adott állandó súlyú töltés mellett is a lőfegyverben létrejövő nyomást és a vele elérhető sebességet azáltal, hogy a lőporban alkalmazott rovátkák számát és mélységét változtatjuk. Ha adva van tíz egyenlő súlyú, egyenlő vastagságú töltés, mely egy és ugyanazon fegyverből egy és ugyanazon lövedéket fogja kilőni és ha ezen töltések mindegyikébe az elsőből kiindulva egészen a tizedikig mindig egy fokkal mélyebb rovátkákat készítünk, akkor tíz egymástól különböző nyomást és sebességet fogunk nyerni. A sebesség annál nagyobb lesz, minél mélyebb lesz az illető töltésen alkalmazott rovátka. Ha empirikusan megállapítjuk, hogy minden egyes lőfegyver esetében milyen számú, milyen elrendezésű és milyen mélységű rovátkák felelnek meg a fénytünemény eltűnésének, akkor rájövünk arra, hogy ha a fenti tíz különböző mélységű rovátka eredményeit egy és ugyanazon lőporelemben