43409. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ürülékanyagok, szennyvizek és effélék biológiai tisztítására
_ 4 — kezésbe jönni úgy, hogy a zsiradékok nem voltak elszapanosíthatók. Az (r2, rl, r) lemezeknek egymás fölött való elrendezése háromféle mikrobák működését eredményezi, melyeknek munkája után az oxydálásra alkalmassá vált folyadék most már az (a) csövön keresztül az (o) tartányba lép. Az (s) összekötő cső úgy van elhelyezve, hogy az (o) tartány (t) közfala a cső nyílását két egyenlőtlen (sl) és (s2) részre osztja, aminek nagy jelentősége van. A bővebb fölső (sl) esőnyílás ugyanis egy (u) kamrába torkol, mely a fölös menynyiségben beáramló folyadék fölvételére Szolgál, míg a szűkebb alsó (s2)„ csőnyílás közvetlenül az első bakteriumszűrő fölött fekszik. Mihelyt a folyadék fölszine az (n) erjesztő tartányban az A—B vonal fölé emelkedik, a folyadék aZ alsó (s2) nyíláson át a bakterium8zűrőre ömlik. Ha az (n) tartányba hirtelen nagyobb mennyiségű folyadék jutna is, a lefolyás sebessége nem változnék meg és a bakteriumágyak még ekkor sem árasztatnának el> mert a folyadék, ha pl. fölszine a C—D vonalig emelkednék, a fölső bővebb (sl) nyíláson át az (u) kamrába ömlenék át és végül az E—: F magasságban egyensúlyba jönne. Azon mértékben, amint a. folyadék az (o) tartányból eltávozik, az (u) kamrából ugyanannyi folyadék tér vissza az (n) erjesztő tartányba és mihelyt a folyadék fölszine az A - B vonalig sülyed, az (u) kamra teljesen kiürül. Az (a) kamrára tehát föltétlenül szükség van, mivel ez az (n) tartány folyadékának a bakteriumágyakra való ömlését szabályozza. Az (s2) nyíláson belépő folyadék az első szűrőre jut, mely egymásra helyezett és csatornákkal ellátott paeztillákból áll. A folyadék, midőn a pasztillák fölületei között fekvő anyagokkal érintkezésbe jut, az ezen agyagokhoz tapadó mikrobák által oxidáltatik, azután pedig a pasztillák csúcsainak magasságáig emelkedik és a csatornákon lefolyik, A csatornákból kilépő, folyadékot azbesztrostok osztják szét, melyek azt a pasztillák alapja és. az alsó lemez által alkotott üregekbe vezetik. Ezen átfolyás alkalmával a szemcsés tőzegágyakban és a paeztillákon levő baktériumok az oxygént, mely a katalytos anyag (pl. salak és szivacsszerű manganbioxyd) pórusaiban van, magukhoz veszik. A baktériumok a folyadékcsöppeket, mielőtt azok lehullnának, teljesen kimerítik. Ennek folytán az a berendezés, mely szerint a folyadékokat azbesztrostok osztják szét és vezetik le, előnyösebb annál a berendezésnél, melynél a folyadék eső alakjában hull le. Ez utóbbi esetben ugyanis a folyadék csak a levegő hatásának van kitéve, ami magában véve jelentéktelen, mivel csakis fizikai és biologiai közegek képesek a folyadékra eredményes hatást gyakorolni. Ellenben az első esetben a folyadék közvetlenül vesz részt az oxydálásban a levegő útjáD, mivel szétoszlik úgy, hogy az oxydálás tökéletes lesz, mivel a szétosztó azbesztrostok az oxydáló baktériumok ágyát alkotják. Az első szűrővel párhuzamos és azzal egyenlő összetételű második szűrő a folyadékot a (d°) nyílásokon át kapja és az (e°) nyílásokon bocsátja ki. Ezen második szűrés alatt azok a folyadékrészecskék is oxydáltatnak, amelyek esetleg az első szűrő mikrobáinak hatását elkerülték. Az (e°) nyílásokon kilépő folyadék lökés nélkül jut az első lapos fenekű és csekély lejtésű (f°) vályúba, míg végül az égetett agyagból és vasoxydból álló (g0 0 ) szűrőn halad át. A pasztillák porított manganbioxydból, porított faszénből és porított tőzegből készülnek, mely anyagok össze vannak keverve és valamely ragasztó- vagy kötőszerrel vannak összetartva. A formákban való sajtolás után a pasztillalemezeket csillámhulladékkal szórjuk be, mely a pasztillákat és üregeiket tövisekkel bontja, azután pedig kiszárítjuk. Ezen készítési mód a bakteriumágyak előállítására rendkívül előnyösnek bizonyult, mivel az érdes fölületek a folyadékot mechanikai úton szétosztják és a mikrobák segélyével való ' oxydálást nagy mértékben elősegítik. SZABADALMI IGÉNYEK-. 1. Berendezés ürülékanyagok, szennyvizek és effélék biologiai tisztítására, jellemezve
