43335. lajstromszámú szabadalom • Önműködően töltött pisztoly el nem reteszelt závárzattal

- 2 13. ábra az előző foganatosítási alak módosítása ; a 14. ábra metszet a 13. ábra X—Y vonala szerint; a 15. ábra a 12. és 13. ábrán látható foganatosítási alak egy más módosítása; a 16w ábra metszet a 15. ábra Z—Z vonala szerint és a 17. ábra az 1., 2., 5., 6., 7. és 11. ábrán látható foganatosítási alaknál alkalmazott rögzítő berendezés részlete. Az elcsattantó berendezés az összes fentebb jelzett foganatosítási alakoknál ugyanaz és az (1) billentyűből, (3) elcsattantórúdból, (14) elcsattantóemelőből, (4) kalapácsból és (5) rugóból áll. A billentyű hátsó részében kiképezett üregben a kis (7) rúgó nyomása alatt álló és a (8) csavaron vezetett (6) csap van ágyazva, mely a (3) elcsattandó rúd alsó végével kapcsolódik, ezt hátratolja és lehetővé teszi, hogy a billentyű a (9) rúgó hatása alatt ismét előre mozogjon, mikor az erre gyakorolt ujjnyomás megszűnik. A (9) rúgó előnyösen egyszerű lemezrúgó, mely az (1) billentyűre hat, és mellső végén a fegyver két része (a 10 cső és 11 markolat) között van befogva. A (3) elcsattantó rúd a (11) markolatnak oldalt alkalmazott hornyában van közvetlenül a markolat héja alatt vezetve, mely azt a horonyban rögzíti. A rúd a (2) rúgó hatása alatt az (1) billentyű felé szőrül, mely rúgó körülbelül a közepén van a mai-kolatba erősítve és fölső végével a (14) elcsattantó emelőre fekszik, míg alsó végével a tartókilincsre támaszkodik, mint azt később ismertetni fogjuk. Az ütőművezetnek (5) tekercs rúgója a (11) markolat hátsó részen, előnyösen ennek hátsó falában van ágyazva, és a fejes (13) csap segélyével hat a (4) kalapácsra. A (10) cső (1—7. ábra) a (23) élőrehúzó rúgó (22) tokjával egy darabot képez és körülbelül közepén egy (26) nyújtvánnyal van ellátva, melynek közvetítésével a (11) markolattal csuklósan van kapcsolva. Hátsó végén még egy (27) nyújtvány van a csövön fölerősítve, mely a (11) markolatba fogódzik és félkör keresztmetszetű üreggel van ellátva. Ebbe az üregbe fogódzik a markolaton fölerősített (28) kulcsnak egyik oldalán ellapított hengeres csapja. A (25) előrehúzó rúgó mellső vége a (23) rúgóvezető rúd fejére fekszik, mely rúd a rúé

ón végig nyúlik és a rúgó (22) tokjának hátsó végéből kiáll. Eme kiálló végén a rúd a horogalakú, lapos (29) fejben végződik, mely a fegyver zárt állapotánál a (31) szán egy (21) kivágásában alkalmazott (17) csapszögre fogódzik. A (31) szán a (11) tok fölső részén ennek (32) hosszanti hornyában van vezetve úgy, hogy ebben egyenes vonalban ide-oda mozoghat. Eme foganatosítási alaknál a (31) szán a (24) záródugattyúval egy darabot képez úgy, hogy a dugattyú mozgásában a szán is részt vesz és a dugattyú visszafelé mozgásánál a (31) szánt a (25) rúgó megfeszítése mellett hátra húzza. Mikor a záródugattyú visszafelé való mozgása következtében a fegyver önműködő töltése végbe ment, a (25) rúgó a (24) záródugattyút ismét előre húzza. A (34) tok, melyen a (31) szán van vezetve és melyben a záródugattj'út a tok fölszerelése előtt helyezzük el, teljesen leszerelhető, mellső fölületével pedig a (10) cső és a (22) rúgótok hátsó fölületére fekszik. Ezek a fölületek olyanok, hogy a fegyver nyitását meggátolják. A tokot a (35) csavarok rögzítik a markolaton. A 6. és 7. ábrán a (34) tokot a markolaton egy (28) kulcs rögzíti, mely a (10) cső rögzítésére is szolgál. Ebből a célból a toknak hátsó végén egy félkör keresztmetszetű horonnyal ellátott (36) nyútványa van, mely a (11) markolatba fogódzó (37) csapba kapcsolódik. A tok mellső végén egy második, a cső (27) nyújtványára fekvő (38) nyújtvány van alkalmazva, mely ép úgy, mint a (27) nyújtvány, félkör keresztmetszetű üreggel van ellátva, amelybe ugyancsak a (28) kulcs ellapult csapja fogódzik. Eme kulcs az (I) helyzetében — mely a csap megrajzolt helyzetének felel meg — egyidejűleg rögzíti a csövet és a (34) tokot, míg (II) helyzetében a cső, (III) helyzetében pedig a tok elforgatását engedi meg. A (10) csőnek két fülecse van, melyek