43335. lajstromszámú szabadalom • Önműködően töltött pisztoly el nem reteszelt závárzattal

a fegyver zárt állapotánál a (34) tok oldalfalait fogják körül és meggátolják ezek minden deformálódását. A 8., 9. és 10. ábra ugyanezen elv alapján szerkesztett pisztolyt ábrázol, melynél a csövet fölfelé lehet forgatni. Ebből a célból a (25) rúgó (23) vezetőrúdja a (40) csap útján közvetlenül van a (31) szánnal kapcsolva és a (10) cső eme (40) csap körül forgatható el. A (10) cső alsó oldalán (41) nyújtvány vagy horog van kiképezve, melynek hátsó lejtős felülettel kiképezett (42) vége a (11) markolat megfelelően alakított hornyába fogódzik, míg a mellső végén kiképezett (43) horogba a sátorvas előtt forgathatóan ágyazott és az előbb leírt foganatosítási alakoknál használt (28) kulcsot helyettesítő (44) emelő fogódzik. A (11) ábrán látható pisztoly a 6. és 7. ábrán láthatóval egyezik meg, az eltérés csakis az, hogy csupán a (34) tok forgatható el, a (10) cső ellenben mozdulatlan és a (11) markolattal egy darabot képez. A (34) tok hátsó végén a (33) csap segélyével a (11) markolathoz csuklóson van kapcsolva, mellső végén pedig egy (45) nyújtvánnyal van ellátva, melynek félkör keresztmetszetű hornyába a (28) kulcs lelapított csapja fogódzhatik. A (31) szánnak mellső végén (46) orra van, mely a fegyver zárt állapotánál a (25) előrehúzó rúgó (23) vezetőrúdján kiképezett (47) horogba fogódzik. A (12) ábrán lényegében az 1 — 5. ábrán látható pisztollyal megegyező pisztoly van ábrázolva, melyet azonban csakis önműködő töltéssel lehet használni. A (10) cső itt a (28) kulcsot helyettesítő, fix (48) csap segélyével van megékelve. A (11) markolat mellső végén tehát a csukló elmarad és a visszahúzó rúgó (23) vezetőrúdja közvetlenül van (csavarmenetek útján) a (31) szánnal összekötve, mely a (24) záródugattyút mozgatja és melynek vékonyított alsó része, a (11) markolatra (35) csavarok segélyével fölerősített (34) tok fölső részén kiképezett horonyban van vezetve. A (31) szán úgy, mint az előbb leírt foganatosítási alaknál is, a (34) tok oldalfölületén kiképezett vezetékekben is vezetve van. A 13. és 14. ábrán látható foganatosítási alaknál a (25) rúgót vezető (23) rúd szabadon megy át a (31) szán mellső falán és közvetlenül a (24) záródugattyú (33) nyújtványával van kapcsolva. Ebből a célból a (33) nyújtványnak legömbölyített (50) feje van (14. ábra), mely a (31) szánban kiképe -zett üregben csúszhatik. Mikor a fegyver működik, a (31) szán nyugalomban van és ez csakis arra szolgál, hogy a záródugattyút az első lövésnél, mikor kézzel kell tölteni, vissza lehessen húzni. A 6. és 7. ábrán látható, leforgatható csővel és leszerelhető tokkal biró fegyvernél eme két rész fölerősítése egyetlen kulcs segélyével történik. Hasonló berendezés használható akkor is, mikor a (10) cső és (34) tok fölerősítését sasszögek vagy csavarok segélyével végezzük (15. és 16. ábra). Ekkor a (10)'csövet a (11) markolat mellső részén egy (51) sasszög rögzíti, mely körül a (10) cső (52) nyújtványa forog. A (34) tokot hátsó végén hasonló módon rögzíti a (25) sasszög. Eme tok, mellső vége felé, két oldalt alkalmazott (30) szárnnyal van ellátva, melyek a (II) markolat külső oldalán a (10) cső alá nyúlnak. Ez a cső hátsó végén egy második (53) nyújtvánnyal van ellátva, melyet az első (52) nyújtvány meghosszabbítása is alkothat és mely a (11) markolatba fogódzik. A (34) tok (30) szárnyain, a (11) markolaton és a (10) eső (53) nyújtványán egyetlen (54) csavar megy át, mely tehát eme jelzett összes részek összekötését végzi. A (16) tár tartóberendezését egy lényegében véve U-alakú (18) rész képezi (1. és 5. ábra) mely, a (11) markolatra szerelt és a (18) rész mellső végén átmenő (15) tengelyre van ágyazva. Eme (18) rész mellső végén (19) orr van kiképezve, mely a (2) rúgó hatása alatt a tár megfölélő nyugaszába fogódzik, a (18) rész másik (20) karja a markolat hátsó falán kinyúlik, harántkarja pedig a (16) tár alsó részén alkalmazott (55) nyújtványra szorúl. Ha már most a (16) tárt a markolatról