43284. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

egyenlítőszerkezetet körülveszi és a (25) mótorhorgony belső végére van erősítve, A harántcsapot a (26) szögek biztosítják helyzetében. A (24) hüvelyre a (28) ágyazódarab van fölcsavarva, mely a (29) csapágy föd elet tartja. Ezen csapágy a horgonytengelyt a mezőmágnesek között az egyik oldalon ágyazza. A (17) tengely rész a horgonyon lazán halad át és ezen tengelyrészt egy a horgonyon áthaladó második (30) ágyazó darab veszi körül, melynek vége a (31) csapágyfödelet tartja. A horgony (32) kollektorral vagy kommutátorral van ellátva és (30) ék által a (30) ágyazódarabra van fölékelve. Kétrészű hajtótengely és a két tengelyrész között elrendezett kiegyenlítőemeltyű helyett egy darabból álló horgonytengelyt (6. ábra) is alkalmazhatunk, mely esetben a két fogaskoszorút a kerület irányában mozgathatóvá tehetjük. Ezen kiviteli alaknál a fogaskoszorúk a külső (33) köpenyben, a (34) csap által megengedett mértékben a kerület irányában eltolhatók. A (34) csap a köpenyben van megerősítve és végeivel a két fogaskoszorúba kapaszkodik. Ezen szerkezet ugyanoly módón végzi a kiegyenlítést, -mint az 1—3. ábrákban föltűntetett szerkezet. A 7. ábra a találmány tárgyának további kiviteli alakját mutatja. Ezen példánál az erő (36) hajtófogaskerékről két (38) planétakerék által a gyürűalakú (37) fogaskoszorúra vitetik át. A (36) fogaskerék a (40) mótor által hajtott (39) tengelyre van erősítve. A kiegyenlítő hatást azáltal érjük el, hogy á tengelyt oly módon erősítjük meg, hogy á fogaskerék kis mozgásait megengedi, azon célból, hogy a két planétakerék között kiegyenlítést létesítsünk. E célra a tengely egyik végé egy csapágykeretben csapok által megerősített (44) hüvellyel van ellátva és ezenkívül (42). csapágyszelencét tart, mely oldalirányban eltolható. A fogaskoszorú a hajlott rész tetszésszerinti helyén lehet megerősítve, vagy megfordítva a hajtórészt is képezheti. • A horgony forgását a kiegyenlítődarabokra és ezekről a két tengelyrészre átvivő harántcsap alkalmazása lehetővé teszi, hogy az egyik tengelgrész forgássebessége a másikhoz képest kissé eltérő lehet. A Kerékfő csapágyára ható nyomás kiküszöbölésén kívül azon további előnyt kapjuk, hogy a (12, 13) hajtókerekek egyébként föllépő súrlódása és kopása csökken, amint ez a következőkből kitűnik: A fogasrudakat, a fogaskerekeket és a kiegyenlítő berendezést oly módon rendezem el, hogy a hajtóerő csak azon pontokon fejt ki munkát, melyeken a fogak egymáshoz képest oly helyzetet foglalnak el, hogy nem csúsznak egymáson. Más szavavakkal, a hajtás csak azon fogak között működik, melyek éppen az osztókörön vagy ennek közvetlen közelében kapaszkodnak egymásba. Ily módon tehát a hajtóerő legnagyobb részét azon fogak viszik át, melyek egymáshoz képest a leghatásosabb működő helyzetet foglalják el, míg azon fogak, melyek egymáshoz képest oly helyzetben állnak, hogy egymáson csúszhatnak vagy súrlódhatnak nem visznek át oly mértékben hajtóerőt, hogy erősen kophatnának. Ezt a hatást közvetlenül az alkalmazott kiegyenlítőberendezés hozza létre. A szerkezet továbbá oly módon van elrendezve, hogy a hajtott részre egy erőpár hat, metyet a változó erőátvitel gyakorlatilag véve nem befolyásol. Az erőnek a leírt módon való átvitele folytán a főcsapágyakra "nem hat állandóan oldalnyomás. Továbbá megjegyzendő, hogy a szokásos módon szerkesztett fogaskerekek az erőátvitelnél egymásbabekapaszkodó fogak csúszóhatása folytán sugárirányú nyomást kapnak, azaz egymástól eltávolodni igyekszenek. Ez a csúszóhatás a fogak pontatlan előállításából származik. Ezt a hatást a találmány értelmében szintén azáltal kerüljük el, hogy a hajtóerő legnagyobb részét csak azon fogak viszik át, melyek egymáshoz képest a legkedvezőbb helyzetet foglalják el és melyek gyakorlatilag véve egymásra nem fejtenek ki sugárirányú nyomást. Ennekfolytán a közbekapcsolt kerekek csapágyaira ható, a föntemlített sugárirányú nyomásból