43205. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csónakok hajtócsavarjának lábbal és kormányának kézzel való működtetésére

hez oly módon erősítve, hogy fölváltva ideoda mozgathatók. Az (A) rudak alkalmas pontjain, célszerűen az ülőpadok előtt (a3) saruk vannak alkalmazva, melyek a csónakot hajtó személy lábainak fölvételére szolgálnak. A berendezés, mint már említve volt, úgy van foganatosítva, hogy a csónakban ülő személy az.(A) rudakat fölváltva ellenkező irányokba ide-oda mozgathatja. Az (a3) saruk helyzete a rudakon való beállíthatóság folytán tetszés szerint változtatható és így a saruknak az üléstől való távolsága a mindenkori követelményeknek megfelelően állapítható meg. Az (A) rudak hátsó végeiből rövid (a4) függélyes csapok állnak ki, melyek az (A) rudakat a (bl) forgattyúrudak közvetítésével a (B) kettős forgattyúval kötik össze. A (B) forgattyú a függélyes (C) tengelyen ül, mely egyúttal egy (D) lendkereket vagy súlyos kart, fölső végén pedig egy (E) lánctárcsát hord. 4 (bl) forgattyúrudak az (A) rudak ide-oda mozgatása alkalmával a (C) tengelyt folytonos forgó mozgásba hozzák, mércéiből a (B) forgattyú úgy van méretezve, hogy az erre szükséges forgást végezhesse. A fönt leírt berendezés helyett az ideoda járó mozgásnak forgó mozgássá való átalakítására természetesen bármely más alkalmas mechanizmus is használható volna. A csónak hátsó végén egy második (F) függélyes tengely van elrendezve, mely fölső végén .egy (E) lánctárcsánál kisebb átmérőjű (fl) lánctárcsát hordja. Az (E) és (fl) tárcsákat egy (12) lánc köti össze egymással úgy, hogy az (P) tengely tetszőleges sebességű forgásba hozható. Mivel a közlőmű megbízható működése megkívánja, hogy az áttevő lánc vagy efféle szabályosan és egyenletesen legyen megfeszítve, a (C) forgattyútengely egyik vagy mindkét csapágya hasítékokba van helyezve, melyekben a csapágyak úgy állíthatók be, hogy az áttevő lánc mindig kellően megfeszítve tartassék. A rajzon föltüntetett kivitel szerint a (C) tengely alsó vége a (cí) talpcsapágyba, fölső vége pedig a födélzetnek egy hasítékába van helyezve és egy (c3) lánctárcsát hord, mely körül egy lánc van fektetve. Ezen lánchoz viszont a (c4) rúgó csatlakozik, melynek feszültsége a (c5) csavaranya segélyével mindig úgy szabályozható, hogy a (C) tengely az (f2) lánc húzóhatása ellenére is állandóan függélyes helyzetet foglaljon el. A (C) tengelyre még egy(N) kilincskerék van lazán illesztve, melybe egy rugalmas (nl) kilincs kapaszkodik (5. ábra). Ezen berendezés lehetővé teszi, hogy a haj tócsavar forgási iránya mindig jelezve és így könnyen megállapítható legyen. Ha ugyanis a (C) tengely az 5. ábrán nyíllal jelzett rendes irányban forog, akkor az (nl) kilincs az (N) kereket megakasztja úgy, hogy ez nem foroghat a tengellyel. Ha ellenben a tengely az ellenkező irányban bozatik forgásba, akkor az (N) kerék nincs megakasztva és így a (C) tengellyel együtt forog, minek következtében a kerék fogain csúszó (nl) kilincs sajátságos zörejt idéz elő, mely a csónakot hajtó személynek a forgás ezen irányát jelzi. A fönti berendezés tehát a hajtócsavar forgási irányának jelzése által lehetővé teszi, hogy a forgási irány, a csavarra esetleg fölte

^^^d^tt növények vagy más zavaró akadályok eltávolítása céljából bármikor ellenkezőre legyen változtatható. A (H) csavart az (P) tengelyről az (f3) és (hl) kúpkerekek hajtják (3. ábra). A közlőtengelyek célszerűen golyós csapágyakba vannak helyezve, azonban hajlékony tengellyel is helyettesíthetők, melynek alsó részét megfelelő görbe vonalban kell a vízszintes irányba átvezetni. A tengely végén a (H) csavar ül, mely a csónak előre haladása esetén célszerűen a csónak hátsó vége és az (F) tengely között foglal helyet, minek következtében a csavarszárnyak már a vizre hatnak, mielőtt a víz a tengellyel érintkezésbe jönne. Azon esetben, ha az áttétel kúpkerekek segélyével történik, célszerű a csavartengellyel kapcsolatban egy beállítható (K) ütközőt alkalmazni (4. ábra), mely a kúpkerekeket a csavarnak az (F) tengely mögötti helyzetében az ütésektől és egyoldalú nyo-