43110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zinkchlorid előállítására a zink oxydérceiből és zinkhamuból chlor behatása által
- Eltekintve attól, hogy a chlorhydrogén előállítása a kontaktus eljárás szerint a ehlor- és hydrogén keverék robbanó tulajdonságai miatt veszélyes, ennél az eljárásnál szabad hydrogénre is van szükségünk, mely a föntebb jelzett második eljárásnál a reakciónál nem képződik. Chlornak és hydrogénnek izzó szén fölött való elvezetése annyira költséges, hogy a legtöbb esetben nem alkalmazhatjuk gazdaságosan, ezenkívül az orgános chlorozási termékek képződése is veszteségekre ad okot. A találmány tárgyát képező eljárásnak az az előnye, hogy a chlorhydrogén előzetes előállítása fölösleges, hogy exotherikus reakción alapszik, miért a reakció közben kívülről bevezetendő hőenergia igen csökken, hogy a chlort majdnem tökéletesen fölhasználjuk és a chlorveszteségek 3°/0 -nál nem nagyobbak, végül hogy elég értékes melléktermékek keletkeznek. Eljárásom lényegében abból áll, hogy a chlbrt őrölt zinkérceknek és fűrészpornak 120—130° C.-ra fölhevített belső keverékére engedjük hatni. A fűrészport lignit- vagy tőzegpor, fölaprított szalma vagy minden más, cellulózát vagy lignint tartalmazó fatermék (faszilánkok, papir stb.) helyettesítheti. Reakció közben sok hő fejlődik. A chlor áramlási sebességének megfelelő szabályozásával a tömeg 230—250°-ra fölhevíthető külső hő nagyobbmérvű bevezetése nélkül. Csakis mikor a teljes átalakításhoz szükséges chlórnak mintegy 75°/0 -át átvezettük, kell a hőmérsékletet hőnek kívülről való bevezetésével mintegy 300°-ra fokozni. A hevítést ekkor bizonyos ideig folytatjuk, hogy az a chlor is hathasson, mely a fában hátramaradt szilárd, orgános chlorvegyületekben volt lekötve. Célszerű, ha a tömegen kevesebb chlort vezetünk át, mint amennyi a zinkérc teljes átalakításához szükséges. Ily módon az alkalmazott chlor 97—98%-át használhatjuk, a tömegnek vízzel való kimosása által előállított zinkchloryd oldat közömbös és csak aránylag kis menynyiségű vasat és kevés zinkoxydchloridot tartalmaz, mely a superoxydálás után a vas lecsapására szolgál. Az irodalomból több eljárás és szabadalom ismeretes orgános anyagoknak chlor jelenlétében történő száraz lepárlására, hogy egyidejűleg chlorhydrogént és oly termékeket állítsunk elő, melyek képződését a chlor és chlorhydrogén jelenléte elősegíti. Uj azonban ennek a reactiónak zinkércek közvetlen ehlorozására való fölhasználása. Chlor jelenlétében történő száraz desztillációt ismertet a 24758. sz. németbirodalmi szabadalom, de itt kőszén lepárlásáról van szó, hogy alacsony hőmérsékletnél forró szénhydrogéneket állíthassunk elő. Ép így van különbség a «Bosnische Elektricitáts A. G.» jajcei cégnek «Verfahren zur Darstellung von Salzsaure unter gleichzeitiger Gewinnug von Produkten der trokenen Destillation des Holzes® című 158086. sz. német szabadalmában ismertetett és a találmány tárgyát képező eljárás között. Ennél az eljárásnál a sósavat fémek száraz chloráramban, 150—300°-nál történő lepárlásával állítjuk elő, az ekkor fölhasznált chlor 70%-a sósavvá alakul át. A fa száraz lepárlási termékei 100 rész fa földolgozásánál átlag 30% szén, l'5°/0 borsav, 0-8% aethylalkohol és 2-5°/o kátrány. A t'a száraz lepárlása most már a chlor és sósav jelenlétében történvén, a lepárlási termékek erős sósaváramnak vannak kitéve, minek következtében az alkoholból, ecetsavból és hangyasavból estherek képződnek, melyeket esetleg el kell szappanosítani. Zinkoxyd vagy zinkércek jelenléte ezeket a másodlagos reakciókat meggátolja, a sósav és a folyamat kezdetén az orgános savak teljes lekötése által, főleg akkor, ha oxygént tartalmazó anyagokat dolgozunk föl. Még nagyobb befolyást gyakorol a zink a chlortartalmú anyagokra. Minthogy ezek a zinkchloriddal, a zinkoxychloriddal és zinkoxyddal bensőleg érintkeznek, a reakcióban részt vesznek és zinkchlorid, szénoxyd és szénmonoxyd képződik. Ily módon I érjük el a chlor gazdaságos fölhasználását,
