43110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zinkchlorid előállítására a zink oxydérceiből és zinkhamuból chlor behatása által
— 3 -amennyiben a fölhasznált chlor 97—98%-át értékesíthetjük. Ezenkívül a zinkchlorid ama tulajdonsága következtében, hogy kristályvizet még 25Q°-nál is megtartja, fölöslegessé válik a chlor szárítására a lepárlásnak zinkchlorid jelenléte nélkül történő foganatosításánál fordítandó gond. Ez az eljárás tehát úgy a desztillációnál végbemenő folyamatok, mint a keletkező termékek és az elért kihasználás tekintetében lényegesen eltér a föntebb jelzett eljárásoktól. Az eljárás foganatosítására használható berendezés oly kemence, melybe két (a, a) csöves kerretorba van beépítve. Ezek kőanyagból vagy öntött vasból készülnek, a kőszén desztillálására szolgáló retortákhoz hasonlóan lejtős helyzetben vannak elrendezve és a kemencében egymástól a (b) nyílással ellátott közfal útján vannak elválasztva, mely lehetővé teszi, hogy az égésterményeket a szelepek ismert beállításával a kemence egyik vagy másik felébe vezessük be. A két retorta fölső végéhez a tágas (c) csővezeték kapcsolódik, melyet egy kőanyag- vagy porceláncáő köt össze az ugyanebből készült és a retorta feneke fölött, a kemenczén kívül elhelyezett (d) edénnyel. A (d) edényt tetszés szerint vagy a kemence falán átvezetett és a retorta alsó belső részével közlekedő (e) csővel, vagy az (f) csővel lehet összekötni, mely a (j) csőkígyó útján közlekedik a vízzel hűtött (g) gyűjtővel. A csőkígyó és gyűjtő a két retortával közös. A retorta külső csövét 'vagy a csőkígyót megfelelő porcellándugó vagy háromfúratú csap segélyével lehet szorosan elzárni, ha a csőkígyót az edénnyel összekötni nem akarjuk. A chlor a retorta alsó részébe az (1) csövön áramlik be, a chlort előmelegíthetjük, amennyiben azt aszbeszttel burkolt porceláncsövön vezetjük át, mely a kemence alsó részén van átvezetve és az égésterményekkel közvetlenül érintkezik. Az (1, 1) porceláncsövek, melyek a chlort a két retortához vezetik, a kemencén kívül egy és ugyanazon a háromfúratú csaphoz kapcsolódnak. Eme most jelzett (1) csövön vezetjük be a chlort a frissen töltött retortába, hol a chlor legnagyobb része elnyeletik. A keletkezett lepárlási termékek és az el nem nyelt chlor a (d) edényen át — melyben a kátrány válik le — a második retortába mennek, hol a chlor végleges elnyeletése megy végbe és honnan a lepárlási termények a második (d) edényen át a kígyócsőbe és gyűjtőbe jutnak. Jó eredmény elérésére a gyűjtőbe nagyobb mennyiségű chlórnak vagy sósavnak jutnia nem szabad. A gyűjtő végén rendesen kis nyomást kell fentartani. Ha a chlorozás elég messze előre haladt, — mit az átment chlor mennyisége jelez — a chlort az időközben újra töltött második retortába vezetjük be és az első retortát bizonyos ideig tovább fűtjük. Ezután a retortát kiürítjük és újra töltjük, hogy a chlort ismét az újratöltött első retortába vezethessük be. A retorták átváltását a szelepek és a csövek, edények és kígyócső elzáró berendezéseinek átállításával végezzük úgy, hogy a chlor bevezetése az első, az előállított termékek elvezetése a második retortánál történt, az átváltás után a chlor bevezetése az első, az előállított termékek elvezetése a második retortánál történik. A fölhasznált fűrészpor mennyisége a földolgozandó anyag zinktartalmától függ, így pl. 53% zinket tartalmazó anyag földolgozásánál 25°/0 fűrészport és 23% faszilánkot használunk, faszilánkok helyett hasonló követ vagy más lyukacsos anyagot is lehet használni, mely csakis arra szolgál, hogy az anyag lyukacsosságát fokozza. Az előállított tömeget vízzel kilúgozzuk, az oldatba átment vasat és mangánt pedig chlorárammal vagy kalcium hypochloritoldattal oxydáljuk. Ezután a vasat zinkoxyddal kicsapjuk. A többi fémet akként választjuk le, hogy az oldatba fémzinket keverünk. A hátramaradt oldatot vagy beszárítjuk és tiszta zinkchloryddá ömlesztjük meg,
