42950. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás műfogak előállítására

megfelélő alakban alkalmazott fémmel borítjuk be, azután e fölé a fogat mintázzuk. A fémréteg részben behatol a tömegbe és egy ezen tömeggel bensőleg összekötött fémes fölületet képez. Ezután a fogat a szokásos módon kiégetjük, és a fogat galvanoplasztikai fürdőbe mártva, a fémrétegnek a kivánt vastagságot adjuk meg. 2. A fogat a szokásos alakban mintázzuk, azután a hátsó fölületet az égetés előtt, vagy miután már tűzbe tartottuk, az alkalmazott alap tömegének megfelelő fémnek, pl. klorür alakjában való oldatával vonjuk be; ezen oldat a tömeg állapotának megfelelően többé vagy kevésbé mélyen hatol abba bele. Ezután az oldatot lassan elpárologtatjuk, míg a fém redukálódik, olykép a fog hátsó része az elosztott állapotban lévő fémmel lesz impregnálva, melynek aránya az egész tömeghez a fog belsejéből a hátsó fölület felé mindinkább növekedik oly módon, hogy ez utóbbi valóságos fémréteggel lesz födve. Erre az égetés következik, mely olvadást idéz elő magában a tömeg belsejében, és az egésznek tökéletes összetartást biztosít. Az ilykép fémmel bevont fogat végül megfelelő galvanoplasztika! fürdőbe mártva, a fémrétegnek a kivánt vastagságot adjuk meg. A galvanoplasztika! fürdőbe való ezen mártás az égetés előtt is véghez vihető. Ha fémes alátétnek platinát használunk, akkor neutrális platinaklorürnek székfű (kamilla) esszenciával való keverékét alkal mazhatjuk. Az esszenciát lassanként mindaddig elpárologtatva, míg a fehér és illatos gőzök fejlődése megszűnik, a platina redukálódik, a fog hátsó részét a leírt módon impregnálva és hátsó fölületét fémréteggel vonva be, melynek vastagságát azután megfelelőig galvanoplasztikai fürdő segélyével növelhetjük. Ha ezüstöt használunk, úgy előnyösen ezüstnitrátot alkalmazhatunk impregnáló oldatként. Á fémrétegnek természete, összetétele és a fog ásványi részén való alkalmazásának módja esetenkint változhatik, amint az a föntiekből is látható. Ha már most az ásványi alaptömegének összetételét olykép választjuk tiieg, hogy az alkalmazott fém iránt a lehető legnagyobb affinitással bírjon a leírt eljárással oly fogat kapunk, mely a lehető legnagyobb ellentálló képességgel bír azon körülmény folytán, hogy a fogat alkotó ásványi tömeg és a fém között a folytonosság többé meg nem szakíttatik, hanem az átmenet az egyik anyagból a másikba fokozatos és folytatólagos. A találmány a műfogak előállítására oly kompozíciók alkalmazását teszi lehetővé melyek bármily magas hőmérsékleten, ső az eddig ismert hőmérsékletek határán is égethetők, ami eddig nem volt lehetséges mivel a szerelés kellékeire szolgáló és szükségkép fémből készült megerősítő részek (kapcsokat) mindig a foggal együtt kellett égetni. Ez az oka annak, hogy platinát al kalmaztak, mely esetben az égetés maximális határa körülbelül 1750° — pia ti ti olvadási pontja — volt. Azonban minden szakmabeli speciálista által elismertetett, hogy a fog annál jobb (különben teljesen egyenlő körülmények között), minél magasabb az égetési hőfoka. A jelen találmány tehát e tekintetben igen fontos előnyt biztosít. A mellékelt rajz 1—4 ábrái a fogak mintázásának egy példaképem kiviteli alakját tüntetik föl, az 1. ábra a minta két része közül az egyiket mutatja, melynek fenekén az (m) fémréteg, s azután fokozatosan a tömegnek hátsó (a, b, c) rétegei helyeztettek el, a 2. ábra a mintának másik részét mutatja, melynek fenekén előbb a glazurát képező (e) réteg helyeztetik el, azután a közbenső (d, c) rétegek olykép, hogy a fölső (c) réteg ugyanolyan legyen, mint a minta másik részének fölső (c) rétege, 3. ábra a zárt mintát mutatja, melynél a mintának két része olykép van egymás fölé helyezve, hogy a megegyező öszszetételű (c) rétegek egymással érintkezzenek, a 4. ábra az ily módon formált fognak metszetét tünteti föl, az 5. és 6. ábra a fog szerelésének módját mutatja metszetben és hátsó nézetben.