42836. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás dynamógépekhez
következtében az (e) telep ellenfeszültsége emelkedik, úgy ennek az a következménye, hogy a főáram és a főáramkörű (fi) mező csökken ós a most erősebb mellékáramkörű (fn) mező a (z) pótgépben megfelelő nagyságú pozitív elektromotoros erőt létesír. A pótgép elektromotoros ereje azonban a mellékárarakörű gerjesztő áramkörben a (d) segédtelep elektromotoros erejéhez adódik, miáltal a mellékáramkörű (fn) mező további erősbítése következik be. A mellékáramkörű mező ezen további erősbítését azonban ismét ki kell egyenlíteni a főáramnak az eredeti erősségre való növelése útján. Ebből kitűnik, hogy bármily mértékben is növekedik az (e) telep feszültsége, az áram gyakorlatilag állandó marad. A 4. ábrában a gép karakterisztikája van föltüntetve, az abszcisszák a gép elektromotoros erejét jelentik, míg az ordinátok a mezőket jelölik. Az (0) abszcissza a pótgép által gerjesztett mező erősségének nulla értékét jelöli. Az (fn) vonal ekkor a mellékáramkörű mezőre érvényes, amelyet a pótgép idézne elő, ha a (d) segédtelep által gerjesztett mellékáramkörű (fn) mező egyedül hatna. Ezen vonal megközelítőleg egyenes. A mellékáramkörű mező meghatározott abszolutértékkel bír az (a) vonalnál, amelynél a pótgépnek null feszültséget kell előidéznie. Nulla értékkel bír akkor, ha a pótgép szolgáltatta negativ feszültség egyenlő és ellenkező értelmű a segédtelep elektromotoros erejével. Kettős értékkel bír, ha a pótgép ugyanolyan nagy pozitív feszültséget szolgáltat, mint a segédtelep, még pedig a segédtelep elektromotoros erejével megfelelő irányban. A pótgép feszültségére nézve azonban nemcsak ezen mellékáramkörű mező egyedül mérvadó, hanem az eredő mező is, melyet az (fr) vonal jelöl ós amely a mellékáramkörű (fn) mezőből és a főáramkörű (fi) mezőből tevődik össze. Kitűnik ebből, hogy az eredő (fr) mező nullaértékkel az (a) vonalnál bír, amelynél föltételszerűleg a pótgép feszültségének nullaértékkel kell bírnia. A 2. ábrában a töltendő telep helyett (b) munkagép van beiktatva, amely (c) lendítő tömeggel van kapcsolva. Itt tudvalevőleg a viszonyok hasonlóak, minthogy ezen rész áramfogyasztásának a mindenkori fordulatszámtól lehetőleg függetlennek kell lennie, hogy a lendítő tömegekben munkát halmozzunk föl, ha a munkagép erőszükséglete kisebb és a fölhalmozott munkát hasznosítsuk, ha a munkagép erőszükséglete nagyobb, mint aminő a közepes terhelésnek megfelel. Minthogy ez esetben a készülékkel kapcsolt pótgép már nem fut állandó, hanem változó sebességgel, ennélfogva az (fi) karakterisztika megváltozik, amint az 5. ábra mutatja. 15%-kal alacsonyabb fordulatszámnál az áram 15%-kal magasabb lesz, 15%-kal magasabb fordulatszámnál 15%-kal alacsonyabb lesz. A főáramnak megfelelően változik a főmező is. A 3. ábrában olyan foganatosítási alak van föltüntetve, amelynél a segédtelep a pótgép mellékáramkörében az (r) ellenállással van helyettesítve, amely a hálózathoz van kapcsolva. A 6. ábra a találmány tárgyának további alkalmazását tünteti föl. Ezen esetben az (m) asszinkrónikus motortól a fordulatszám csökkenésnél elvont energiát átalakítón át ismét a mótor tengelyéhez juttatjuk. Ha mótor gyanánt működő, jelen találmány szerint kapcsolt (z) gépet alkalmazunk az asszinkrónikus (m) mótor tengelyén, akkor a központból elvezetett munka nem változhat. A forgó részből elvezetett energiát asszinkrónikus (h) segédmotorból és állandóan gerjesztett (i) egyenáramidinamóból álló átalakító segélyével egyenárammá alakítjuk át. Minthogy az átalakító a csuszamlásnak megfelelően változó fordulatszámmal forog, ennélfogva az előidézett egyenáramú elektromotoros erő a szorítóknál a fordulatszámmal arányos. Dacára ezen változó fordulatszámnak azonban, amint az előző fejtegetésekből kitűnik, a (z) pótgép által fölvett áram állandó, aminek az a következménye, hogy az állandó külső gerjesztéssel biró (i) dinamó forgási nyomatéka és így a (h) segédmotor forgási nyomatéka állandó, tehát az asszinkrónikus