42836. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás dynamógépekhez

(m) motor rótorárama is, minthogy tudvalevőleg a forgási nyomaték állandó mező esetén a rótorárammal arányos. Így tehát az (m) motornak a központból elvezetett sztátorárama is állandó. A (z) pótgép teljesítménye ennek dacára változó, mert az nemcsak az áramerősségtől, amely állandó, hanem a feszültségtől is függ, amelynek változnia kell. Ezen feszültség szinkrónizmusnál kb. nullával egyenlő, míg az előforduló legnagyobb csuszamlásnál maximális értékét éri el. Az (m) motor ezen elrendezésnél előnyösen olyan munkagépek hajtására használható, melyek erőszükséglete igen változó és amelyek adott esetben lendítő tömegekkel vagy más energiagyüjtőkkel vannak kapcsolva. Mint látjuk, jelen találmány alkalmazási tere igen tág. Meg kell még említenünk) hogy a fő- és mellékáramkörű mező viszonyának megváltoztatása útján a főáram erősségét minden kivánt nagyságra állíthatjuk be. Ezen változtatást a főáramkörű mezőn mellékáramkörű ellenállások segélyével és a mellékáramkörű mezőn a menetszám változtatásával, ellenállások beiktatásával foganatosíthatjuk. Ahelyett, hogy a telepet az öngerjesztő tekerccsel egymás mögé kapcsolnók, a feszültség változtatásához használt gépet öngerjesztő tekerccsel, valamint a géptől különválasztott, különtáplált gerjesztő tekercscsel és ellenkompoundálással láthatjuk el. Ezenkívül még kompenzáló tekercset is használhatunk, amely a horgonymezőt egészen vagy részben megszünteti, sőt bizonyos körülmények között annál nagyobb. Az utóbbi esetben, túlkompenzálásnál, kicsiny feszültségeknél is (rövidzárlat) jó kommutálást érünk el. A 7. ábrában ezen elrendezés egy foganatosítási alakja van példaképen föltüntetve. (a) gerjesztő tekercs, melyet a (k) telep táplál, (g) a gép által gerjesztett gerjesztőtekercs, míg (1) az ellenkompoundálást jelöli. Az adott esetben még alkalmazandó kompenzáló tekercselés (0)-val van jelölve. Bizonyos körülmények között az (1) ellenkompoundáló tekercselést és az (o) kompenzáló tekercselést is elhagyhatjuk, amenynyiben ekkor a horgony által előidézett mezőt használjuk az ellenkompoundálásra. Ez pl. akkor lehet előnyös, ha olyan gépekről van szó, amelyek meglehetős nagy armaturareakcióval bírnak. Nagy armaturareakcióval bíró gép egy foganatosítási alakja példaképen a 8. ábrában van föltüntetve, amely (n) sarkú gépet (2n) sarkú vázzal tüntet föl. Mindegyik sark két sarkmagból áll. Az erővonalak hosszirányú útja (kihúzott nyilak) és harántirányú útja (pontozott nyilak) a magokban egyenlő; míg az erővonalak ismeretes módon két sarkban összegeződnek, addig azok a két másik sarkban egymásból kivonatnak. Könnyen elérhetjük, hogy az (I) és (III) magok már aránylag kis horgonyáramnál annyira telítve vannak, hogy az erővonalak a horgonyáram további növekedésénél lényegesen már nem változnak. A horgonyáram ezen értékétől fogva már csak a (II) és (IV) magok gyakorolnak befolyást a hatékony horgonymező lefolyására. Ezen magokban azonban a horgonymező mágnestelenítőleg hat. Gyakorlati foganatosításnál előnyösen normális négysarkú egyenáramú gépet kétsarkú horgonnyal fogunk ellátni és megfelelő módon a mágnessarkokat kétsarkúlag fogjuk gerjeszteni. Segédkefékre vagy tekercsekre emellett nincs szükség. Ha az (I) és (III) magok telítését a terheléstől függetlenné akarjuk tenni, akkor a külső és öngerjesztést előnyösen olyképen osztjuk el, hogy az elsőt az (I) és (III) magokhoz, az utóbbit a (II) és (IV magokhoz kapcsoljuk. Esetleg ajánlatos kezdettől fogva mindkét sarkfelet különböző mértékben telíteni, a sarkkeresztmetszetek, légrések, ampéretekercsek különböző méretezése vagy kombinálása útján. Minthogy az ismertetett elrendezésnél közvetlenül a harántmező létesíti a mágnestelenítést, ennélfogva a főmező és haráutmező telítése között időbeli különbség föl nem léphet és így a hirtelen rövidzárlat áramlökések nélkül következik be.