42790. lajstromszámú szabadalom • Újítás melegvízfűtési berendezéseken

meg. Ezen vízmennyiség azonban annál kisebbé tehető, minél nagyobb a különbség a két vezetékben levő víznek hőmérséklete között vagyis a víznek a gyűjtővezetékekben való ugyanoly hőmérsékleténél az említett vízmennyiség annál kisebb lehet, minél magasabb hőmérsékletet lehet az elosztóvezetékben fönntartani. Ebből látható a jelen találmány fontossága, mely a továbbiakban leírandó módon lehetővé teszi, hogy a fővezetékben a víz hőmérsékletét magasabb fokon tartsuk, amint az eddig a gőzképződés veszélye miatt megengedhető volt. Ha nemcsak a főgyűjtő vezetéket, hanem a főelosztóvezetéket is a fűtendő épület pincéjében rendezzük el, ami csaknem mindig lehetséges, akkor mindaddig, míg a hőmérséklet a kazánban megfelelő számú fokkal alacsonyabb, mint a víz forrpontjának hőmérséklete a főelosztó vezetékben uralkodá folyadéknyomásnál, sem a kazánban sem a főelosztóvezetékben gőz nem képződhetik. Ezen forrpontú hőmérséklet rendes magasságú épületeknél 120° és 140° C. között váltakozik és hogy a körülményekhez képest minden veszély nélkül 105—125° C. közötti vízhőmérsékletet lekessen a főelosztóvezetékben megengedni, csak arról kell gondoskodni, hogy ezen csőben a víz megfelelő módon a közönséges melegvízfűtési berendezéseknél használatos, 85—90° C. közötti hőmérsékletre hűtessék le, mielőtt az a fűtőberendezés magasabban fekvő részébe ér, melyben a folyadéknyomás csekélyebb és a gőzképződés veszélye ennélfogva nagyobb. Hogy ezen eredmény egyszerű módon hogyan] érhető el, az példaképen a mellékelt rajz nyomán a következőkben van ismertetve, A mellékelt rajzon a teljes vonalak egy ismert alacsony nyomású melegvtzfűtési berendezést tüntetnek föl, míg a találmány tárgyát képező csőösszekötések szakadozott vonalakkal vannak jelezve. (K) a fűtőberendezés kazánja, melyben a víz fölmelegszik, míg (rl, r2, i*3) és (r4) a fűtőtesteket jelölik, melyekben a víz újból lehűl. A berendezésnek nyitott (E) expanziós tartálya az (F) cső utján a kazán alsó részével van összekötve úgy, hogy a kazánból csak a leghidegebb víz emelkedhetik a tartályba, ha a víz, fölmelegedése folytán térfogatát növeli. A többi, az ábrán teljes vonalakkal föltüntetett csövek az ismert módon akként kötik össze a kazánt és a fűtőtesteket egymással, hogy a kazán hője a fűtőtestekkel közölhető. Mint minden melegvízfütési berendezés, úgy a rajzon példaképen föltüntetett is két főrészből állónak tekinthető. A berendezés egyik főrésze a kazán a hozzátartozó expanziós tartállyal a kazánhoz kapcsolt két fővezetékkel, mint az (A) főelosztővezetékkel és az (N) főgyűjtő csővel, továbbá az (a, n) csövekkel együtt, melyek, a fővezetékeket a fűtőberendezés függőleges elosztó csöveivel kötik össze. A másik főrész a berendezésnek többi alkatrésze éB pedig a fűtőtesteknek több csoportja a (b) és (m) odavezető csövekkel, amikor is mindegyik csoportnak Összes fűtőtestei a fölmelegített vizet ugyanazon esőből kapják, mely vagy közvetlenül a kazánból jön vagy a fűtőberendezés főelosztó vezetékéből. A mellékelt rajzon föltüntetett példánál a fűtőtesteknek négy (rl, r2, r3) és (r4), csoportja van föltételezve, melyeknek meleg vízzel való táplálása az (a) és (b) csöveken át történik, míg a fűtőtestekben lehűlt víznek az (N) főgyűjtővezetékbe való vezetésére az (m) és (n) csövek szolgálnak. Az (r2) csoportnál két összekötő cső vezet a fűtőtestektől az (N) gyűjtővezetékhez, míg az (r3) és (r4) csoportoknál csak egyetlen (m, n) összekötő cső vezet a fűtőtestektől az (N) vezeték felé, Látható tehát, hogy a fűtőtesteknek csoportokba való beosztása kizárólag a fölmelegített vizet odavezető csövek szerint igazodik, a lehűlt víz visszavezető csövek szerint pedig nem. A jelen találmány könnyebb megértethetése céljából képzeljünk először egy, csakis az imént fölsorolt minden szakember előtt ismeretes részekből álló fűtőberendezést,