42790. lajstromszámú szabadalom • Újítás melegvízfűtési berendezéseken

melynek említett részei a rajzban teljes vonalakkal vannak jelezve; ennek kapcsán aztán a következőkben ki fogjuk fejteni, miként lehet az ily fűtőberendezést a jelen találmány szerint módosítani. Tételezzük föl továbbá, hogy a berendezés csőrendszerében az egyes csövek átmérőinek nagysága jó eredményt szolgáltató módon vagyis akként van meghatározva, hogy az (A) és (N) fővezetékek a hozzájuk csatlakozó (g) és (n) összekötő csövekkel együttmagukban véve "Számíttatnak ki és pedig kizárólag az ezen vezetékekben a fajsúlyok különbsége által előidézett hajtó nyomás alapján, a fűtőtestek csoportjainak (h) és (n) csövei pedig szintén magukban véve számíttatnak ki ós pedig ugyancsak kizárólag az ezen vezetékekben magukban föllépő hajtó nyomás alapján. A jelen találmány szerint már most, amint azt a szakadozott (c) vonalak jelölik, a berendezés csőrendszerében (m, n, N) részét, melyen a fűtőtestekből jövő lehűlt víz áramlik át, közvetlen összeköttetésbe hozzuk az (A) főelosztó vezetéktől az (rl, r2, r3) és (r4) fűtőtestek különböző csoportjaihoz menő vezetékeknek alső részével. A föltüntetett példában az (o) csövek azon pontokból kiindúlólag vannak tervezve, melyekben a fűtőtestektől jövő függélyes (m) visszavezető csövek az (N) főgyűjtővezetékbe torkoló (11) összekötő csövekkel egyesülnek. Rendesen a legjobb eredményt kapjuk, ha a csöveket ezen pontokból elágazóan vezetjük, lehet azonban azokat kivételes esetekben a berendezés (m, n, N) csőrendszer részének más oly pontjából is elágaztatni. melyen a fűtőtestekből jövő víz átfolyik. Az (o) csöveknek az eddig ismert csőrendszerhez való kapcsolása által elérjük, hogy az (A) és (N) fővezetékek, valamint az ezen vezetékektől kiinduló (g) és (n) összekötő vezetékek méretei lényegesen csökkenthetők, anélkül, hogy a berendezés hatályossága ezáltal csökkene. Ennek könnyebb megérthetéséhez elképzelendő, hogy egy fűtőberendezésnél, mint a rajzban föltűn tetettnél, a víz mozgása ellenében ható ellenállást növeljük, amenynyiben egymásután ply szelepek nyílásait szűkítjük, melyek az összes (A, N* a) és (n) csöveknél vannak alkalmazva. Ha ezalatt a kazánban a tüzelést változatlanul folytatjuk és a fűtési berendezés az (o) csőösszeköttetések nélkül van szerkesztve, akkor a nevezett vezetékekben az ellenállás növekedése oda hat, hogy a keringő vízmennyisége alább száll ellenben a kazánbői a fűtőtestek felé haladó víznek hőmérséklete emelkedik; a víznek ily módon fokozott hozzááramlási hőmérséklete folytán a berendezés fölső részeiben gőznek képződése és ennek következtében a túlhevítés veszélye ugyanoly mértékben elérhető, mint az eddigi berendezéseknél. Másként áll azonban a dolog elegendő hőre méretezett (o) csöveknek elrendezése esetében. Az (A, N, a) és (n) főkörfolyam ksöveiben képzelt szelepek nyílásainak szűkítése mindenesetre ebben az esetben is csökkenti a nevezett csövekben az időegységben keringő vízmennyiséget úgy, hogy a víz a kazánt, ennek változatlan tüzelése mellett, magasabb hőmérséklettel hagyja el, mint előbb. Ámde az (o) csövek alkalmazása által a fűtőtestek csoportjainak (b) és (m) csövei között létesített helyi körfolyamoknak nem kell nagyobb ellenállást legyőzniök. És ha az egyes csoportokhoz való meleg hozzávezetésben föl is lép az a változás, hogy az (a) csövön át hozzááramló vízmennyiség kisebb, azért maga az átadott melegmennyiség változatlan marad és az odaáramló vízmennyiség hőfoka olyan arányban nő, mint amilyen arányban annak mennyisége csökken. A föltételezett viszonyoknál a fűtőtestek egyes csoportjaira nézve a dolog akként áll, hogy nemcsak a körfolyamban való ellenállás, hanem a meleghozzávezetés is úgyszólván változatlan marad és ezen meleghozzávezetés megszakítás nélkül akörfolyamak azon helyén történik, melyen az (a) cső a körfolyamba torkollik és pedig teljesen, úgy, mintha ezen a helyen egy közönséges, kisméretű melegvízkazán volna elhelyezve. Ismeretes azonban, hogy egy körfolyamban, melynél a fűtőtestek és a kazán kö-