42742. lajstromszámú szabadalom • Jármű
motoraira kifejtett forgató nyomatékok önműködően csökkentetnek és minthogy a csúszás lehetősége csakis az indulási időközben lép föl, az egyes motorok forgató nyomatékai is önműködően egalizáltatanak, ha áramköri kapcsolásuk párhuzamossá tétetik. A rélativ forgató nyomatéknak ezt a kisebbedését legalkalmasabban és leggazdaságosabban azáltal érhetjük el, ha minden alváz mellső motoránál a mágneses tér erősségét változtatjuk, mivel a többi tényező, melyektől a forgató nyomaték függ, az önműködő beállításra közvetlenül nem alkalmas. Hogy ezt a változtatást létre hozzuk, minden egyes motor mágnes terének mágnesező meneteit mellékzárlattal látjuk el, mely egy megfelelő ellentállásból és egy árammegszakító szerkezetből áll. A jármű indulásakor minden alváz mellső motorának mellékáramköre zárva van, amikor is a motorok kiválasztása a mótorszabályozó re verzáló forgatty újától függ, mely a motorok forgási irányát megállapítja. Ily módon a kocsivezető, ha az út irányát megállapítja, egyúttal minden alvázon ennek az iránynak megfelelő mellső motor mágnesező meneteit is bekapcsolja, miáltal az illető motorok mágneses gerjesztése és ennek folytán a kifejtett forgató nyomatéka is kisebbedik. Ennek következtében minden motornál nagyobb áramerősséget használhatunk annélkül, hogy egv kerék is csúsznék. Kísérletek kimutatták, hogy némely esetben egy adott alváz motorai által kifejtett forgató nyomaték 40--50% nagyobb lehet a mellső motorok által kifejtett hátsó forgató nyomatéknál annélkül, hogy csúszás állana be úgy, hogy egy négyes mótorcsoportnál a hajtórúd vonóereje 20—25%-al növekedhetik. - A mellékelt rajzokban a jelen találmány tárgyát képező jármű példaképpen több foganatosítási alakban van föltüntetve. Az 1. ábra vázlatos kapcsolási rajza egy négy motorból álló csoportnak, hol a motorok egyszerűség kedvéért a szokott módon több, egymástól független, elektromosan működtetett kapcsoló által szabályozottaknak vannak föltüntetve, mely kapcsolók mindegyike a motor áramkörét közvetlenül szabályozza, maguk azonban egy főkapcsoló által szabályoztatnak. ' A 2. ábra egy kettős alvázú járművet tüntet föl, melyen a motoroknak az alvázon való elrendezése nézetben látható. A 3. ábra egy szabályozó dobtól közvetlenül igazgatott és két elektromotorból álló csoportnak vázlatos kapcsolási rajza. A A 4. ábra egy egyszerű alvázzal biró járművön két motornak elhelyezését mutatja. A 3. ábrában föltüntetett elrendezésnél a két motor mágnesező meneteinek kapcsolására csak egy ellenállás használtatik, miért is ezt, a motorok forgási irányának megfelelően, egyiktől a másikhoz kell átvinni. A találmány természetesen nincsen egy bizonyos határozott szabályozó rendszerhez kötve és bármily jármű hajtó csoportjánál alkalmazható. Az 1. ós 2. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a mótorcsoport és a szabályozó rendszer több soros typusa (15, 26, 37, 46) elektromotorból áll, melyek (1, 2, 3, 4) armatúrákból és az (5, 6, 7, 8) mágnesező bevonatokból állanak, ahol is a (15 és 26) motorok a (12) alvázon (2. ábra) a (37 és 46) motorok ellenben a (34) alvázon vannak elrendezve. Ezeknek a motoroknak a kapcsolása á (9) főkapcsolótól (1. ábra), ill. szabályozó szerkezettől függ, mely az (a, b, c, d, e, f, g, h, i,'j, k, 1, m, n, o, p, q, r, s és t) helyzetek egyikét foglalja el és közvetlenül hat több elektromosan működtetett kapcsolóra. Mikor a (9) szabályozó az (a) helyzetben van, az áram (10)~ telep pozitív sarkától a (11) kontaktus és a (138) gyűrűs szegmensen át a (13, 14 és a 139) kontaktusokhoz jut. A (13) kontaktustól az áram a (17) vonalkapcsoló (16) mágnesező tekercsébe jut, ahonnan az a (140) vezetéken át a (10) telep negativ sarkához tér vissza; a (14) kontaktustól az áram a (20 és 21) kapcsolóknak (16 és 19) mágnesező meneteibe jut, melyek szabad végeikkel szintén a (140) vezetékhez vannak kapcsolva; a (139) kontaktus a (23) kapcsolónak (22) mágnesező tekercsével van vezető összeköttetésben. A (138) gyűrűs
