42628. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikapcsoló
vannak ágyazva és az (n) toldatokat hordják Hogy az (aO kapcsolófül magától ki ne csúszhasson az (o) tartalékhorogból, ez utóbbin rugók vannak elrendezve (1. ábra), melyek az (a') fülnek mozgástért biztosítanak és megakadályozzák kicsúszását. Ha a (h) hajtótengelyt az (1) kilincsek alatt elforgatjuk, az (a, b) kapcsolótag, ha a (b) nyél ki volt nyújtva, összehúzódik és mikor a (c) csavaranyák a (g) közlőmúre feküsznek, a (h) tengely tovább forgatása közben, a súrlódás folytán fölemelkedik. Az így fölemelt (a, b) kapcsolótagot (1. ábra) ideiglenesen az (1) kilincsek tartják meg helyzetében. Hogy az (a, b) kapcsolótag kinyúljon és a pontozott helyzetbe jusson (1. ábra), egy fogókészülékre van szükség, melyet egy második, szintén a kocsi homlokfala mellett elnyúló éB végein a (p) forgattyúk fölvétele céljából négyszögletes alakban kiképezett (q) tengely hoz mozgásba. Ezen (q) tengely az ütközőtárcsa tokjába erősített (r) kapocsszembe és egy másik, a vontatóhorgon elrendezett (r') kapocsszembe van beágyazva. A (q) tengelyre két, (s) toldatokkal ellátott (t) menesztő van szimetrikusan, szilárdan fölékelve, melyek bizonyos helyzetekben, a köralakú (x) szegmensek segélyével az (ü) bütyköket magukkal viszik. Ezen (u) bütykök a (q) tengelyen vannak lazán elrendezve és az elfordítható (v) emeltyűkkel állanak kapcsolatban. Ha a (q) tengelyt a (p) forgattyú segélyével gyorsan forgatjuk, akkor a (t) menesztők az (u) bütyköket a (v) emeltyűkkel együtt átfordítják úgy, hogy az (u) bütykök a (c) csavaranyák (m) toldataira feküsznek és így az (a, b) kapcsolótagot, valamint az (n) toldatok segélyével az (o) tartalékhorgot is fölemelt helyzetben tartják. Az (1) akasztókilmesekre most már nincs szükség, hogy az (a, b) kapcsolótagot - fölemelt helyzetben tartsák, miért is azok kikapcsoltatnak, minek következtében a (h) hajtótengely, ámbár a kapcsolótag a fölemelt állásban van, ellentétes irányban viszszafelé lehet forgatni. A (h) hajtóténgelynek eme visszafelé való forgatása folytán a (c) csavaranyák egymáshoz közelednek, miközben (m) toldataik elcsúsznak az (u) bütykök alatt és a kapcsolótag (b) nyele kinyúlik (1. ábra pontozott helyzet). Most, hogy az (a) fül a vontatóhorogba beleakadjon, csak egy kevéssel kell a (q) tengelyt előre elforgatni, miáltal az (u) bütykök valamivel előremozognak és szabadon hagyják az (m) toldatokat. Ha ezután a (h) tengelynek az előbbivel ellentétes irányban való, csekély mértékbeni elforgatása által az (a, b) kapcsolótagot. meghúzzuk, mely művelet közben a (c) csavaranyák egymástól eltávolodnak és egy csekély mozgástér marad közöttük és az (o) tartalékhorog kapocsszemei között, akkor a (q) tengely segélyével a (t) menesztőket ismét visszaforgatjuk addig, míg (s) toldataik az említett mozgástérbe nem feküsznek, miáltal az (a, b) kapcsolótag (b) nyelének meghosszabbítása lehetetlenné tétetik. A kapcsolótag ezen helyzetben csak rövidebbé tehető, tehát a kocsik rendezésénél a lökéseknek engedhet. Az (o) tartalékhorog akkor jön működésbe, ha már az (a, b) kapcsolótag be van akasztva a vontatóhorogba, ekkor ugyanis a szemközti kocsi (al, bl) kapcsolótagja emelhető föl a hozzátartozó (h) hajtótengely forgatása segélyével és (al) füle az (o) tartalékhorogba akasztható. Ha az (a, b) kapcsolótagot ki kell kapcsolni, akkor a (gj tengely elforgatása által az (s) toldatok kiemeltetnek a mozgásterekből és a hajtótengely megfelelő elforgatása által a kapcsolótag kinyújtatik úgy, hogy most már (v) emeltyűk esnek bele a (g) közlőmű és a (c) csavaranyák közötti hézagokba, melyeknek kitöltése folytán a kapcsolótag nyújtott állapotban kénytelen maradni. A kapcsolótagot most a (h) hajtótengely segélyével kiemeljük a vontatóhorogból, miközben egyidejűleg az (o) tartalékhorog is kiemelkedik az (al) fülből. Hogy a vontatóhorognak mozgékonyságot kölcsönözzünk, az (f) csapágytokot, valamint a (h) hajtótengely csapágyait a megerősítő csavarokra támaszkodó (w) rugók alkalmazásával ruganyossá tesszük.
