42609. lajstromszámú szabadalom • Könnyű hordozható tutajhíd vagy komp

— 5 utóbbit szorosan a horoghoz csavarjuk, ha ©z a (25) csapot körülfogta. Azon eset- | ben, ha a szárnycsavaranya a rázkódás következtében mégis meglazulna, a horog kikapcsolódása még is megakadályoztatik a kis (27) bütyök által, mely a horog hegyén van kiképezve és a szárnycsavaranya élét fölveszi. Hogy a horgok le ne essenek, a (28) tárcsán (11. ábra) belül, mely a horgokat a (29) sasszöggel együttes ene rögzíti, egy spirális rugót tolunk a csapra, mely körül a horog forog, és mely a horgot az 1 (5) alsó reteszhez szorítja úgy, hogy az minden helyzetben megáll. Hogy a horgok sohase jussanak vízszint alatti helyzetbe, az alsó reteszbe a (30) záró pecek van csavarva. A (24) horgokat az (5) alsó reteszek külső oldalán rendezzük el úgy, hogy könynyen kezelhetők. A csapok, melyeken a horgok forognak, valamint azon csapok, melyekbe kapcsolódnak, — főleg, midőn a későbbi leirás tárgyát képező (L) kikötő híd (38) láncai erősíttetnek hozzájuk — jelentékeny húzást szenvednek. Ezért, nehogy az alsó reteszekből kiszakíttassanak, az utóbbiak a (31) vasalásokkal vannak megerősítve, miáltal a húzás egy része a hátrábbeső, vízszintes csapra vitetik át. A A (31) vasalás, ezenkívül a retesz alsó oldalát is övezi úgy, hogy ez is meg erő sitt e- ! tik a (38) láncok által előidézett, fölfelé irányuló nyomás ellen. Végül az alsó reteszek a legkülsőbb végeikre melegen fölhúzott (32) gyűrűk segélyével is megvannak erősítve. Az, (E). hídelemeknek hosszirányban való összekapcsolására, csak a fölső összefoglaló vasalásokat alkalmazzuk, melyek a fönt említett vízszintes (18) .horgokkal és (19) fülekkel ellátott kapcsoló vasalásokhoz egészen hasonlók, csak megerősítésük más. Közvetlenül a (18) kapcsokon vagy (19) füleken belül (4. ábra) a vasalások egy pár (33) karral, illetve szárnnyal vannak ellátva, melyek a vasalás hosszirányára harántirányúak úgy, hogy a vasalás keresztalakot nyer. A (33) karok a (8) külső reteszek hosszirányában feküsznek, melyeknek fölső oldalába vannak illesztve. A vasalások részint a (33) karon és (8) külső reteszeken át és a hosszú az (1) szekrény vége körül futó vékony (34) pánt által, részint a kis (35) csap által és végül a (36) facsavar1

által tartatnak, mely utóbbi segélyével a vasalás belső vége a főreteszhez legközelebb eső közbenső reteszhez van erősítve. Hogy az említett vékony ,(34) pántok a hosszúiszekrények éleibe ne szoruljanak, ezek egy kis védő lemezzel vannak ellátva, melyek a szekrény egész szögletét övezi. A partokról a hídhoz való átmenetel külön (L) kikötő hidak segélyével történik (9, és 10. ábrák). A kikötőhíd ugyanolyan nagy, mint a leírt (E) hídelem. Két (4) főreteszből két ,(8) külső és néhány (7) közreteszből áll, melyek kb. az (E) elem reteszelnék méreteivel bírnak. A reteszek két 2 méter hosszú (37) sínen nyugszanak, melyekhez, csapokkal vannak megerősítve. A re te szeken a korlátnélküli (2) padlózat nyugszik. A kikötőhíd úgy hossz-, mint harántoldalain a.z összekapcsolásra szolgáló vadsalásokkal van ellátva; ezen vasalások teljesen a már leírt fölső vasalásoknak felelnek meg, csakhogy ;a vasalások mindegyike a hosszoldalon egy darabban van kovácsolva, a harántoldal ugyanazon végénél elrendezett vasalással úgy, hogy négy kettős vasalás létesíttetik és pedig a kikötőhíd mindegyik végén egy-egy. Ezáltal elérjük azt, hogy a vasalások a főcélt képező összefoglaláson kívül a kikötő hídnak a szükséges merevítést, is kölcsönzik. A vasalások átmenő csapok, valamint gyűrűk segélyével a reteszekhez és ezek alatt fekvő sínekhez, vannak erősítve. Az (L) kikötő híd egyik oldalát a vízparthoz, legközelebb' eső (E) hídelemmel kapcsoljuk össze, míg másik oldala a parton nyugszik. A normális hídnál (2. ábra) a zavartalan közlekedés szempontjából fontos, hogy a híd vége ne billenjen, ha hirtelen megterheltetik, pl. ha egy ló lép a hídra. Ezen bil' lenést, mely akkor keletkeznék, ha a ki-