42608. lajstromszámú szabadalom • Javítások fékeken

szünteti és másodszor oly készüléket hoz működésbe, mely a föltüntetett példa szerint, egy bütyökből áll és melynek segítségével lehetővé tétetik, hogy a tuskók nagyobb vagy kisebb mértékben a kerekektől távolodhassanak vagy azokhoz közeliedhesr .sernek. A 2. és 3. ábrák oldalnézetben és fölülnéd zetben mutatják a fékhenger teljes és biztos rögzítésére szolgáló készüléket. A 4. és 5. ábrák oldalnézetben és fölülnép zetben egy, az 1—3. ábrákban föltüntetett elrendezéshez hasonló másik elrendezést mutatnak; a 6—10. ábrák egy további elrendezést mutatnak a föntebb ismertetett cél elérésére és pedig akképen, hogy a féktuskók ívben a kerekektől távolodhatnak, vagy azokhoz közeledhetnek. A 6. ábra a készülék oldalnézete, a 7. ábra annak megfelelő fölülnézete; a 8., 9. és 10. ábrák a henger rögzítésére szolgálió készülék egy másik foganatosítási alakjának homloknézetét, oldalnézetét és fö lülnézetét mutatják. Az összes esetekben az eljárás abban áll, hogy egy vagy több féktuskók egy engedékeny elrendezés segítségével függesztünk föl, mely úgy van megerősítve, illetőleg akiképen állítható be, hogy az így fölfüggesztett tuskók csak a kivánt mennyiségű sztatikái energiával ruháztatnak föl. Ezen sztatikai energia mennyisége. ügy van előre meghatározva, illetőleg akképen állítható be, hogy a kerekeknek tangenciár lis húzása a féktusklókra kisebb,' mjint a kerekeknek a sinekhez való adhéziója. Azon tényezők, melyek ezen tangenciár lis húzást létesítik, a féktuskóknak a kerekekre gyakorolt nyomása és az ezek között föllépő súrlódás. Ha ezen két tényező eredménye elegendő arra, hogy oly tangenciális erőt hozzon létre, mely egyenlő az előre megszabott sztatikai energiával a megengedhető késleltetés határa el van érve és a fék tuskó elmozdul; ezen mozgás első és azonnali hatása abban nyilvánul, hogy ta fékhenger mozgása, illetve a hajtó erő megszűnik, a tuskók ekkor és ezen időtől fogva normális helyzie tűktől eltérő egyensúlyozott helyzetben tartatnak a kerék és az engedékeny fölifüggesztés (emeltyűk és rugók) tangenciális húzásának egyensúlyozott erői folytán. Ebben a helyzetben a henger további mozgása megszűnik és a két erő — a féktuskók tangenciális húzása és azoknak engedékeny ellenálló tartói — egyensúlyban vannak. Bármilyen változás a kerekek és i tuskók közötti súrlódás tényezőben (mely ; súrlódás általánosságban növekedik, ha a sebesség csökken) ezen egyensúlyt megzavarja. A isúrlódás csökkenése azzal az eredménnyel jár, hogy a tuskók vissz,ahúzr hatók és ismét normális helyzetüket foglalják el 'é;s lehetővé teszik, hogy az előbb rögzített henger ismét fölszabaduljon úgy, i hogy az ismét teljes erővel hatást gyakorolhat a féktuskjókra. A súrlódási növekedése ellenben szintén azzal a hatással jár, hogy a fönt említett egyensúlyt megzavarja azáltal, hogy a féktusk|ókat normális állásuktól még inkább elmozdítja. A tuskóknak ezien fokozott elmozdulását alkalmas m,ódon használjuk föl, hogy a féktuskóknak a kerekektől való arányos távolodását idézze elő (amit a már rögzített henger nem követhet és nem kompenrálhat) és a tuskóknak ezen mozgása a kerekekre gyakorolt nyomásuknak csökkennését idézi elő, minek folytán mindenkor és minden helyzetben oly nyomás létesül, mely fordított arányban változik a súrljódási tény erő vei és egyenletes tangenciális húzást és így állandó késleltetést idéz elő. Ebből láthatp, hogy a jelen leírásban ismertetett fék lényege először az, hogy az engedékenyen elrendezett tuskjó, illetve tuskók egy bizonyos sztatikai energiát szolgáltatnak; másodszor, hogy amidőn ezen enerigiát a tuskó vagy tuskók tangenciár lis húzása fölülmúlja, a hengernek, illetve a hajtóerőnek további mozgása megszűnik és harmadszor azon elrendezés, hogy aféktuskóknak bármilyen további mozigása, melyet a keréknek tangenciális húzása idéz elő, arányosan eltávolítja a tuskókat, ille-