42545. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsikon hosszú terhek szállítására

— 2 — mint aminőket pl. bányákban használjak, mely kötelek vezetésére az (o) öntött acélrudak szolgálnak. ,A kötelek a hossztartók hossztengelyei mentén vezetvék; végeik az (1) tartjók közein vezettetnek át és a hossztartók fölső részén vannak megerősítve. így nagyon szilárd rendszer áll elő, fölső részén szekrényes gerendatartjóból (7. ábra), mely akár a terhelésből, akár az ütközésekből származó igen nagy nyomási igénybevételeknek jól ellenáll, alsó részén pedig a főként húzásra igénybevett, igen erős acéldrótkötélből, mm^-enként 120 kg. ellenállóképességgel; emellett e kötél alkalmazása az egész rendszernek bizonyos könnyedséget kölcsönöz. A kötélvezető (o) rudak végeiken mozrgathatjóan vannak megerősítve úgy, hogy a hossztartókat tulajdonképen tagozottaknak tekinthetjük; így azok hátrányos következmények nélkül résztvehetnek a hajlékonyságból vagy hőmérsékváltozásokból eredő mozgásokban, anélküli, hogy az ilynemű alakváltozásoktól tartani kellene. Az acéldrótkötél mindegyik vége az (a) ' acélsarúba van befoglalva, melynek kúposán bővülő furatában az egyes drótkötélszálak széjjelcsavarva, visszahajlíttatva és fehérfémmasszába ágyazva vannak. Az (a) sarú két részre oszlik; az (al) része négyszögletes keresztmetszetű és a hossztartó ! egyik kapcsoló darabjának fölső részén kiképezett szekrényben foglal: helyet. A sarú másik része ;egész hosszában csavarmenetes, a esavaranjyamenetekkel ellátott (b) hüvely fölvételére, mely az, (r) gyűrűtárcsa közvetítésével a hossztartó szilárd pontjának, az (m) kapocsban kiképezett vállnak fekszik neki. Az (a) sarú négyszögletes keresztmetszetű részénél fogva el nem foroghat^ míg másrészt rajta, nevezetesen jmásik részén a (b) anyát elforgatva, az (a) sarút hoszszant elmozgathatjuk, miáltal a drótkötél feszültségét tetszőlegesen szabályozni lehet. Ez az elrendezés azon hátrányokat hárítja el, melyek az eddigi tartószerkezeteket növekedő terhelésnél érhették. Az egyik hossztartótól a másikig az (o) kötélveziető rudak páronként (q) keresztrudakkal köttetnek egymással össz,e, melyek a drótköteleknek egymástóli szabványos távolságát tartják fönn. Az (o) rudak, mint már említve volt, a hossztartóknak mintegy tagoltságát állapítják meg, miért is azok helyzetét- a drótkötélen — egyébként már a megkívánt szilárdság miatt is — biztosítani kell, anélkül azonban, hogy az: egész rendszer ellenállóképességét gyöngíteni természetesen szabad volna. Az, e célra szolgáló szerkezet részei a következők: az (o) rudat fogva tartó (c) sarú, mely bizonyos hosszban csavarmenetes és a kúpos (d) részben végződik, mely utóbbi négy lamellára fölhasítva lévén, rúgósan működik, midőn a (c) sarú csavarmenetes részére az (e), egyik végén kúpos furatú hüvely másik végének csavaranyamemetei fölcsavaroltatnak. Ily módon az (o) rúdnak a kötélen oly biztos rögzítését kaphatjuk, aminőt csak kívánunk. A kocsi új ütköző rendszerének célja azon hátrányok kiküszöbölése, melyek a kocsi nagy hosszából kis sugarú körökben való járásnál származnak; ilyen görbékben ugyanis a kocsik végei a sínpálya domború oldala felé szabványos helyzetükön kissé kívül esnek, igen hosszú kocsiknál annyira, hogy ütközőik a szomszédos ko! esik ütközőivel az érintkezést elvesztikés a kocsik melltartóiban tehetnek kárt. Másrészt két szomszédos kocsinak kapcsolása is fölbomolhatik s aztán a görbében való kapcsolást eszközölni sem lehet. Szóval az igen hosszú kocsik közönséges ütköző részekkel sok kárt okozhatnak, sőt veszélyt rejtenek magokban, amennyiben kisiklásokat is idézhetnek elő. Eme hátrányok kiküszöbölésére szolgál a találmánybeli mozgó [ütköző rendszer, mely a kocsi kerettartóira Viszi át az ütő-, déseket és eközben úgy áll be, mintha csak az egyik kerékcsoportnak megfelelő rövid alvázú kocsi közönséges ütközője volná. E végre a kocsi mindkét végén a hossztartókhoz szögecselt kapcsoló részek útján az (f) köríves görgető pálya van föl-