42395. lajstromszámú szabadalom • Nyomáskiegyenlítő berendezés centrifugák, szivattyúk, turbinák stb. forgókerekeinél

Megjelent 1908. évi julius hó 17 -én. MAGY szabadalmi KIR. hivatal SZABADALMI LEIRAS 42395. szám. V/d. OSZTÁLYNyomáskiegyenlítő berendezés centrifuga, szivattyú, turbina stb. szerkezetekhez. allgemeine elektricitáts-gesellschaft cég berlinben. A bejelentés napja 1907 szeptember hó 2-ika. Elsőbbsége 1907 január hó 21-ével kezdődik. Szivattyúkhoz, ventilátorokhoz, valamint gőzturbinákhoz való, egyoldalú befolyatással bíró forgó kerekeknél nyomáskiegyenlítést azáltal iparkodtak elérni, hogy a kerék tárcsaalakú testében furatokat alkalmaznak, melyeklen át a hajtóközeg, mely ezen furat alkalmazása nélkül a tárcsa mögött gyűlnék összie, előre folyhatik. Az így elérhető nyomáskiegyenlítés tökéletlen, ha a kerék nagy forgássebességgel bír; ugyanis ezen furatok aránylag nagy távolságban vannak a tengely középvonalától és így jelentékeny kerületi sebességük van. Ha már most a hajtióközieg át akar folyni, úgy a furat hátsó fala által visszavezettetik és bizonyos mennyiségű hajtóközegnek £tfolyatásához jóval magasabb túlnyomásra van szükségünk a mozgatott tárcsa mögött, mint aminő nyugvó tárcsa esetében kellene. Ezen furatok azonban különösen akkor bírnak igen káros befolyással, ha a forgó kerék igen magas kerületi sebességre alkalmas, mint pL turbolégkompresszoroknál. A találmánybeli berendezés ezekkel szemben forgó kerekeknél oly nyomáskiegyenlítést létesít, hogy a tárcsa hátsó oldalán összegyűlő hajtóközeg vagy a tárcsaagyban vagy a tengelyben lévő hornyokon át a mellső oldalira átfolyhatik. Ezen horr nyok a ^tengelytől csekély távolságiban vannak, kis kerületi sebességük van, miáltal kevésbbé lökik vissza a haj tóközeget és ennek átfolyását is kevésbbé gátolják. Ezenkívül a keréktárcsákat alig gyöngítik. A kerekeket ugyanis legtöbb esetben horony és rúgjó segélyével biztosítjuk a tengelyen való elforgás ellen. A rúgós horony már magában véve is behatol az agy belső forgió szálaiba úgy, hogy annak szilárdságára úgysziólván semmiféle befolyással sincs, ha a furat egyéb helyein is hornyokat képezünk ki. Ezeknek azonban természetesen nem szabad sokkal mélyebbre a tárcsa testébe hatolniok, mint a rúgós hornyoknak. Ha viszont nyomáskiegyenlítés céljából ismeretes kivitelek szerint a tárcsa testének az agy furatán kívül eső részében alkalmazunk furatokat, úgy ismeretes teóriák szerint az anyagnak a centrifugális erők által előidézett igénybevétele ezen furatok körül kétszer akikora lesz, mint amekkora az igénybevétel ezen helyeken furatok alkalmazása nélkül, tehát pl. a találmánybeli nyomáskiegyenlílítés alkalmazásánál volna. Ezen helyeken tehát, vagy az anyag vétetik túlságosan igénybe, vagy pedig az egész tárcsát oly-