42383. lajstromszámú szabadalom • Vízen és levegőben mozgó jármű
ban, hogy a lamella az elhajlítással szemben egyenszilárdságú testet képezvén mint ez a 6. ábrán látható, ahol különben a vastagságok a többi méretekhez viszonyítva, torzítva vannak föltüntetve. Mint a már említett 4. és 6. ábrákon látható, a lamellák két vagy több rúdhoz vannak erősítve és külső végüknél szárnyszerűen vannak lekerekítve, mivel így a rudaknak száma vagy azoknak távolsága és egyszersmind a lamellák vastagsága is csökkenthető, mely tényezők egyik vagy másik módon valamennyien hozzájárulnak ahhoz, hogy (s) értéke kisebbedjék. De (s) értéke azáltal is csökken, ha a víz súrlódása a lamellákkal és rudakkal szemben kisebbíttetik és e végett a lamelláknak tükörsimasággal kell birniok és nikkellel vagy más alkalmas anyaggal úgy van bevonva, hogy rajtuk rozsda ne keletkezhessék. A (6) rudaknak alakja és elrendezése szintén hozzájárulhat (s) értékének csökkentéséhez. Ami a rudak elrendezését illeti, úgy azoknak a lamellákra ható víznyomás támadási pontjában kell a lamellákhoz csatlakozniok és gyakorlati értelemben merőlegesen kell állaniok a lamellára (vagy azoknak húrjára, ha a lamellák megvannak görbítve), vagyis kb. az 1. ábrán látható (r) irányban kell állaniok. A (G-) rudaknak legelőnyösebben a szimmetrikus lencsealakú keresztmetszetet adnak, mint ez a 4. ábrán látható, hol a szelvény hossza legalább is 5-szőröse a Szélességnek és legnagyobb vastagság az egész hossznak Vs-ad részénél van a mellső végétől számítva. Azonkívül tanácsos, hogy a rudak vastagsága fölülről lefelé fokozatosan csökkenjen. Igen fontos továbbá, hogy a rudaknak a lamellákhoz való kapcsolási módja (s)-nek növekedését ne vonja maga után, ami okvetlenül bekövetkeznék, ha erre a célra sarokvasakat, szögecseket, csavarokat vagy más eféléket alkalmaznánk. A rudak a lamellákon egyszerűen áthatolnak és megfelelő helyen ónforrasztással, autogén-forrasztással vagy kemény forrasszal vannak megerősítve. A rúd azon a helyen, hol a lamellákon át-4 -hatol, kúpos alakkal, vagy pedig még előnyösebben, mint a 7. ábrán látható, lépcsőzéssel, illetve kiugrással bir, azon célból, hogy a lamellák erőhatásának a rudakra való átvitele annál tökéletesebben történhessék. Azon helyen, hol a rúd a lamellán áthatol, az utóbbinak a hajlító erővel szemben való ellenállóképessége gyöngíttetik s ennek egyensúlyozására a lamella azon a helyen megfelelően megvastagítható. Az esetben, ha a lamellák igen nagyok, a rudakon levő támaszkiugrások megfelelően nagyobbíthatok, mint ezt a 8. ábra mutatja. Viszont a rudak keresztmetszetéhez viszonyítva igen kicsiny lamelláknál, amelyeket a rudak átvezetésére szolgáló kimetszés nagyon meggyöngítene, a lamellák fölerősítése végett a 9. és 10. ábrákon bemutatott módszerhez folyamodunk. Ami a hajlást illeti, világos, hogy annak a (*) viszony értékére nagy befolyása van. Alkalmas nagysagú vízmedencében megfelelő alakú a 4., 5. és 6. ábrákon láthatókhoz hasonló, simára csiszolt és nikkelezett lamellákkal megejtett számos kísérlet a következő eredményre vezetett: p = (12+ 425 a—1250 a*) AV* 1. a = (1-20+ 100*) AVa 2. mely egyenletekben: A a lamellák fölülete m2 -ben, Va lamellák vízszintes sebessége a víz alatt, méterekben és másodpercenként, p és s a víznek függélyes, illetőleg vízszintes irányú reakciója a lamellákra, kg.mokban kifejezve, míg « a lamellának, helyesebben azok húrjának a vízszintes síkkal képezett hajlásszöge (szögmértani számokban kifejezve). s-nek és p-nek a föntebbi egyenletekben megadott értékei csakis magukra a lamellákra vonatkoznak és nem foglalják magukban a (G) rudak tíiozgást gátló reakciót. Ez egyenleteket egymással osztva kitűnik, hogy a — viszony valamely adott a érték mellett állandó. Ugyanezen egyénietekből differenciálás
