42382. lajstromszámú szabadalom • Lökésfékező a kocsirúgók tehermentesítésére

mos alakban és a másik kiugrásokkal bíró sík (gyanánt képeztetik ki, mely kiugrások a normális helyzetben a másik tárcsa hul­lámvölgyeivel szemben fekszenek. A mellékelt rajzon a lökésfékező egy kiviteli példája van föltüntetve. Az 1. ábra a lökésfékező nézete; a 2. ábra a súrlódótárcsákon át vezetett vízszintes metszet; a 3. ábra az egymásra fekvő surlódótárcsa­fölületek egy részét kiterítve mutatja és a 4. ábra a készülék működési módját föl­tüntető erődiagrammot ábrázolja. A két egymáshoz fekvő (a) és (b) súr­lódótárcsa (al ésbl) oldalkarokat tart, melyek (c) és (d) nyomórudak által csukló­san vannak az (e) hordrúgóhevederrel összekötve, míg a karok forgáspontja a kocsiszekrényen van megerősítve. Az (a) és (b) súrlódótárcsákhoz kétoldalt két további (f) és Cg) tárcsa fekszik hozzá, melyekhez képest az (a) és (b) tárcsák a súrlódás le­győzése mellett bizonyos mértékbén köz­pontosán eltolódhatnak. Az egész súrlódó­tárcsarendszert a tengelyirányú (h) csap tartja össze, melynek tányéralakú (i) vége a (k) csavarrugó részére támaszfölületet képez. A (k) csavarrúgó másrészt az (f) tárcsához fekszik és ezáltal az (f a b g) tárcsákat egymáshoz szorítja. Az emellett a tárcsák között föllépő surl|ódásnövelés az (1) csavaranya beállítása által szabá­lyozható. Az (f a) és (b g) tárcsák egymásra fekvő fölületei síkfölületeket képeznek, míg az (a) és (b) tárcsák egymáshoz szorított fö­lületei hullámosak és az (a) és (b) tárcsák­nak egymáshoz képest központos eltoló­dásánál a tárcsákat egymástól eltávo­lítják, miáltal a (k) rúgló megfeszíttetik. Az (a) és (b) tárcsák egymáshoz képest központos eltolódása akkor következik be, ha az (e) rűgiónyalábhevedier a futókere­kekre hat[ó lökés folytán fölfelé szorítta­tik és ezen mozgás a (c) és (d) vonóru­dak, valamint az (al bl) karok által az (a b) surlódótárcsákra átvitetik. Az (a) és (b) tárcsák egymáshoz képest való elfor­gása annál nagyobb, minél nagyobb lökés hat a futókerékre, mimellett a (k) rúgó feszültsége is ugyanezen mértékben na­gyobbodik. Hogy a rúgónyomás kis lengéseknél ne növeltessék, az egyik (a) tárcsa egyenle­tesen, hullámos belső fö Kilettel bír, míg a (b) tárcsa az (a) tárcsa felé fordított ol­dalon lényegében sík fölületet képez, azon­ban kiugrásokkal, és pedig célszerűen bol­tozásokkal van ellátva, melyek ja két tárcsa normális helyzetében az (a) tárcsa hul­lámvölgyeivel szemben fekszenek, míg az (a) tárcsa hullámhegyeivel sík fölületek fekszenek szemben (3. ábra). A két tárcsa normális helytaetében a (b) tárcsa kiug­rásainak és az (a) tárcsa hullámfölületei­nek nem kell egymást érinteniök, azonban a két tárcsának egymáshoz képest való el­forgásánál ezen fölületek egymásra fek­szenek, mimellett kis forgás mellett a két fölület alig távolodik el egymástól, míg az (al) és (bl) karok erősebb kilengésénél az (a) és (b) tárcsák egymástól nagyobb mértékben távozódnak el, ennek folytán a (k) rúgó feszültsége is nagy mértékben nö­veltetik. A készülék működési módja a 4. ábrá­ban föltüntetett erődiagrammból tűnik ki. A diagrammban az (m n) egyenes O-tól egészen a normális terhelésig a rugalmas­ságot és (n o) egyenes ezen rugalmassá­got a normálistól egészen a maximális terhelésig jelöli, míg (n p) a normális és (o q) a maximális rúgó terhe lést adja meg. A (p u r) háromszög tehát azon munkát tünteti föl, melyet a kocsirúgónak föl kell vennie, ha a kocsirúgó a legerősebb lökés által mozgattatik ki normális hely­zetéből és a fönt leírt berendezés arra szolgál, hogy ezen munka ne legyen igen nagy. A munkának a (p q u) háromszög által föltüntetett részét ugyanis a lökésfékező veszi föl és a diagrammban a munka ezen része az (n o s) fölület által van föltün­tetve, mely megközelítőleg a (p q r) há­romszög nagyságával bírhat. Az (n o s) fölület görbe (n s) oldala a föltüntetett alakot kapja, megfelelően azon föltétel-

Next

/
Thumbnails
Contents