42358. lajstromszámú szabadalom • Lentörőgép

_ 4 -dig a spirális barázdákkal biró (3) törőhengerpárokhoz vezetik tovább. Mindegyik (3) hengerpár egyik hengere jobbra, másik hengere pedig balra kanyarodó spirális barázdákkal bír, melyek a 11. ábrán látható módon kapcsolódnak egymásba, vagyis nyíró hatást fejtenek ki, mely nem engedi meg, hogy valamelyik henger bordái a szalmának azon récéibe lépjenek, melyeket a megelőző egyenes barázdájú (2) hengerpár nyomott a szalmába, minek következtében a szalma mindig külömböző pontokban töretik meg. Azonkívül a spirális barázdájú (3) hengerpárok a szalmát némileg meg is sodorják és ily módon a szomszédos egyenes barázdájú (4) hengerpár hatását fokozzák. A spirális barázdájú (3) hengerpárok a szalmát a gép egyik oldala felé törekednek tolni, minek következtében a második csoport hengerei az első csoport hengereihez képest megfordítva vannak elrendezve úgy, hogyha az első hengerpár nyíró hatása a szalmát pl. a gép jobboldala felé mozgatja, akkor a másik balra mozgatja. Ily módon elérhető, hogy egyfelől a a szalma ismét a gép közepére kerüljön, másfelől pedig, hogy a két hengerpár barázdái mindig új vonalak mentén és külömböző szögek alatt nyomjanak récékét a szalmába. A második spirálisan barázdált (3) hengerpárból a szalma a negyedik (4) törőhengerpárhoz jut, melynek barázdái keskenyebbek és sűrűbbek, mint a többi hengerpár barázdái úgy, hogy a szalma kérges részei ezen hengerpárban újból más helyeken töretnek meg. A törőhengerek fönt leírt elrendezésének célja az, hogy minden következő hengerpár a szalma fás részeit más helyeken más szög alatt törje meg, mint a megelőző hengerpár. A gép működésének jó eredményét az idézi elő, hogy a szalma fás részei számos törési vonal mentén apró darabkákra zúzatnak szét. A törési művelet folyamán a szalmadarabkák egy része kihull, más része azonban a szalma rostos belsejéhez tapadva marad. Nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a szalma törése vagy recézése alatt a belső rostok megfeszítés vagy szétzúzás folytán meg ne sérüljenek, amiről a leírt berendezésnél a hajtó kerékművek megfelelő méretezése által gondoskodunk. A kerékművek ugyanis úgy vannak szerkesztve, hogy minden következő törőhenger valamivel kisebb kerületi sebességgel forog, mint azon hengerpár, amely őt a működésben megelőzi. A második művelet, mint föntebb emlitve volt, a szalma tilolása. A szalma alaposan meglévén törve és a megtört szalmarészek és rostok közötti öszszefűggés a barázdák fokozatos működése által kellően meg lévén lazítva, az anyagot az első (11) tilolóhenger szilárd fogai a (4) hengerpártól közvetlenül átveszik. A második (11) tilolóhenger gyorsabban forog, mint az első, mely viszont a (4) hengerpárnál forog nagyobb kerületi sebességgel. Ennek következtében a (37) fogak gereblye gyanánt a rostos anyag közé hatolnak és egyúttal a rostokat a (4) hengerpár által megengedett mennyiségben magukkal viszik. Ezen művelet alatt a rostok meglazulnak és az anyag a szalma merevségét és sajátosságait elvesztve, a gép mozgó részeivel összekuszálódni lesz hajlandó. Ennélfogva gondoskodnunk kell oly leszedő szerkezetekről, melyek megakadályozzák, hogy a laza rostok a tiloló hengerekre tekerődjenek. Erre szolgálnak a már leírt (12) átlyukgatott hengerek, melyek a (11) tiloló hengerek tengelyeihez képest excentrikusan elrendezett köralakú ágyakba vannak helyezve. A (12) hengereket a (11) hengerek (37) fogai mozgatják, melyek a (12) hengerek (38) áttörésein nyúlnak át és ezekkel úgy működnek össze, hogy midőn az első (11) henger (37) fogai forgás közben a második (11) henger fogaihoz közelednek, ugyanakkor be is húzódnak a (38) nyílásokon keresztül a (12) henger üregébe (7. ábra), míg csak hegyeik ezen henger külső fölületével egyenlő magasságban nem jutnak. Ily módon a (12) henger a laza rosttömeget a (11) henger fogairól lehúzza és szabaddá teszi úgy, hogy a második (11) henger kiálló fogai azt fölvehetik. Ezen henger ugyanúgy működik mint az első,