42358. lajstromszámú szabadalom • Lentörőgép
csak valamivel nagyobb fölületi sebességgel forog úgy, hogy fogai a rostok közé hatolnak és azokat átfésülik, midőn a (15) kefehengerhez közelednek, amikor is a második (12) leszedő henger a második (11) henger fogairól a rostokat lehúzza és szabaddá teszi, hogy a (15) kefehenger által fölvehetők és tovább kezelhetők legyenek. A tiloló hengerek föladata abban áll, hogy a pozdorját vagy szalmahulladékot kiverjék, kivéve azon darabkákat, melyek olyan aprók és annyira össze vannak kuszálódva a rostokkal, hogy a fogak hatáskörén kívül esnek. Azonkívül a fogak a rostokat kiegyenesítni és laza tömeggé átalakítani törekednek, melyet igen nehezen lehetne tovább kezelni. Ennélfogva ezen tömeg, tartó és irányító szerkezetek segélyével a gyúróhengerekhez vezettetik. Ilyen szerkezet gyanánt a föltüntetett kivitelnél egy (15) kefehenger van alkalmazva, mely szorosan a második (12) leszedő henger mellett forog és pedig ennél valamivel nagyobb fölületi sebeséggel úgy, hogy nagyobb sebessége és érdes fölülete folytán az anyagot a (16) gyúróhenger fölé viszi, mely viszont gyorsabban forog, mint a vele érintkező átszállító kefehenger, melytől az anyagot átveszi. A harmadik művelet a rostok tömörítése és a finom pozborjától való megtisztítása. Ezen művelet a (16, 17, 17', 17a ) gyúróhengerek között veszi kezdetét, melyek a törőhengerek barázdáinál sokkal finomabb barázdákkal vannak ellátva és a rostokkal összekuszálódott pozdorját a felszínre gyúrják, miközben a rostokat egyúttal szalaggá tömörítik. Midőn ezen szalag a gyúróhengerek közül kilép, a laza rostok szabad végei a (172 ) hengerre törekednek felgöngyölődni. Ennek megakadályozása és másfelől a rostokkal esetleg még összekuszálódva levő pozdorjarészek eltávolítása céljából, a rostokra lefelé és a (17a ) henger felé irányuló légáramot fúvatunk a (9) cső nyílásain keresztül, mely cső egy (föl nem tüntetett) sűrített levegőt tartalmazó tartánnyal van összekötve. A fönti célból nem szükséges okvetlenül légáramot alkalmazni a (172 ) hengerrel kapcsolatban, mivel ez utóbbi másféle mozgó részekkel is kombinálható, melyek a laza rostoknak a hengerre való csavarodását megakadályozza és a rostokat a kellő útra térítik. A rostszalag a (16) és (182 ) gyúróhengerektől a finom barázdákkal ellátott (20) hengerekhez halad, melyek azt még jobban tömörítik, azután pedig a gumival bevont (21) hengerek közé jut, melyeknek elhagyása után a (22) kártolóhenger és (23) kefehenger kombinált hatása alá kerül. Ez utóbbiak a (21) gummihengereknél nagyobb fölületi sebességgel forognak úgy, hogy a rostszalagot kártolják és átkefélik, miközben azt a (21) hengerek fogvatartják. A rostszalag ily módon kiegyenesedik és a legapróbb pozdorjától is megtisztúl, amenynyiben ez a (24) szívószekrénybe szivatik be és így nem hullhat vissza a szalagra, hogy azzal következő kártolási műveletek alatt ismét összekeveredjék. A (22) és (23) hengerek kombinált hatása nemcsak abban nyilvánul, hogy a rostszalagot megtisztítják és kiegyenesítik, hanem abban is, hogy ezalatt a (23) kefehenger, mely körülbelül olyan fölületi sebességgel forog, mint a (22) kártoló henger, a szalagot ez utóbbin sűrűre keféli és a további kártolásra alkalmas állapotba hozza. A (22) henger a rostszalagot tovább viszi és (25) henger, mely a (22) hengernél nagyobb fölületi sebességgel forog, megkártolja, mire a szalag a (25) hengerről a (27) kártoló dob befolyása alá kerül, mely még nagyobb fölületi sebességgel forog. Hogy a rostszalag a, (22) hengertől elválasztható legyen és ezen hengerre föl ne csavarodhasson, a (25) henger hosszú és rugalmas kártoló fogakkal ellátott szövettel van bevonva. Megjegyzendő, hogy a földolgozandó anyag a (4) törőhengerek elhagyása után állandó húzóhatásnak van kitéve, midőn oly forgó fölületek fölött és között halad, melyek fokozatosan növekedő kerületi sebességekkel forognak egészen (27) kártoló
