42297. lajstromszámú szabadalom • Dynamikus repülőgépek szárnyainak hajtószerkezete

— 2 -tozló sebességét és a szárnyaknak a levegőre kifejtett változió nyomását mutatja. Az 1. és 2. ábrákban vázolt repülőgépnek két pár (a a) és (b b) lengő szárnya van, melyek ismert módon a szárnyak fölmozgásakor nyíló és a levegőt átengedő, a szárnyak lemozgásakor pedig szorosan zár ródló csappantyúkkal vannak fölszerelve. A két egymás fölött elrendezett szárnypár alkalmazása folytán a két egymást követő szárnycsapás közti időköz tetemesen megrövidíthető, miáltal ja repülőgép függélyes ingadozásai mérsékeltetnek. A szárnyak (c cl) csatlórudak segélyévél párosával vannak a saját csuklórendszerüknek megfelelő (d dl) lengető karokkal kapcsolva. Ezen lengető karok egyik (az 1. ábrán a jobb) végükkel az (f) állványban nyugszanak, másik végük pedig (h hl) forgattyúrúd vagy esetleg csukló segélyével egy forgó (k) tengely megfelelő (i il)forgattyúihoz van kapcsolva. A jelen kiviteli alaknál ja forgattyúk egymással átlósan szembe vannak helyezve; ha csak egy szárnypár alkalmaztatik, a tengelynek is csak egy forgattyúja van; ha ellenben három szárnypárt alkalmazunk, akkor hár rom forgattyú is szükséges, jmelyek egymástól célszerűen 120°-kal vannak eltolva. Az (1) 1

mótortengely ja (k) forgattyútengelyt tetszés szerinti áttétellel, pl. lánccal és lánckerekekkel, még pedig & nyíl irányában hajtja. (1. ábra). Minthogy az (i il) fongjattyúk a szárnyak lemozgásakor útjuknjak rövidebb részét futják be, mint a szárnyak fölmozgásakor (lásd az 5. ábra diagrammját), minthogy továbbá a forgiattyúk által a szárnyak föl- és lemozgatásíakor leírt szögek viszonya aforgattyútengelyek és ja lengető karok távolságának alkalmas méretezésével a forgattyúrúd hosszúságával és a forgattyú és lengetőkar viszonyos nagyságával tetszés szerint változtatható, a jelen berendezéssel a föl-, illetve lefelé irányuló mozgások sebességeinek viszonyát kedvezőin állapítr hatjuk meg, ami tekintettel arra, hogy a szárnyaknak a levegőre nehezedő nyomása a sebesség négyzetével ,változik, fontos körülményt képez a szárnyak kívánt hordképességének eléréséhez. A csatlórudak és az állvány, közé célszerű (m m) rugókat alkalmazni, ^melyek a minden szárnycsapásnál lökésszerűen igénybevett motor munkáját egyenletesebbé teszik, és az igénybevétel egyenetlenségeit csökkentik. A rugókat természetesen más alkalmas módon is el lehet helyezni, ha csak a szárnyakat mindig lefelé húzni igyekszenek. A 3. és 4. ábrákban vázolt kiviteli alak az imént leírttól főleg annyiban különbözik, hogy lengő szárnyak helyett párhuzamos mozgásnak alkalmaztatnak, amelyek a szárnyszélesség csökkentése céljából két síkbán vannak elhelyezve. Ezen elrendezésnél a csuklórendszer egyszeres. A gép különböző részei az 1. és 2. ábrának megfelelően vannak jelölve. Az (5) diagrammban az (i) forgattyú, csapja által leírt kör (o)-val van jelölve. A (d) lengető karnak a (h) forgattyúrúddal való kapcsolási pontja a forgattyú forgásánál a (p) körív mentén halad. Hogy a lengető kar szélső helyzeteit megleljük, az (i) forgattyú (k) lengetési csapját két koncentrikus kör középpontjául vesszük, mely körök a (p) ívet (q), illetve (r) pontokban metszik és melyeknek egyike (h i), másika (h—i) sugárral bír. Ha a (k) középpontot a (q), és (r) metszési pontokkal egyenes vonalakkal összekötjük, úgy a (k q) vonal az (o) kört (t) pontban metszi, míg a (k r) vonal meghosszabbítása az (o) kört (u) pontban szeli át. Ha az (i) forgattyú az (s) nyíl irányában forog, akkor az alatt, hogy a forgattyú (t)-ből (u)-ig jön, a lengető kar (q) fölső kilengési helyzetéből (r) alsló helyzetbe kerül, a forgattyúnak (u)-től (t)-ig való folytatólagos mozgása alatt, pedig ugyanazt az utat teszi meg, de ellenkező irányban. A 6. ábrán föltüntetett diagrammnál abból a föltevésből indulunk ki, hogy a forgattyú és a lengetőkar csapjai közötti távolság és a lengető kar és csattlórúd hossza a forgattyú hosszának kétszerese.