42297. lajstromszámú szabadalom • Dynamikus repülőgépek szárnyainak hajtószerkezete

— 2 -tozló sebességét és a szárnyaknak a le­vegőre kifejtett változió nyomását mu­tatja. Az 1. és 2. ábrákban vázolt repülőgép­nek két pár (a a) és (b b) lengő szárnya van, melyek ismert módon a szárnyak föl­mozgásakor nyíló és a levegőt átengedő, a szárnyak lemozgásakor pedig szorosan zár ródló csappantyúkkal vannak fölszerelve. A két egymás fölött elrendezett szárnypár alkalmazása folytán a két egymást követő szárnycsapás közti időköz tetemesen meg­rövidíthető, miáltal ja repülőgép függé­lyes ingadozásai mérsékeltetnek. A szár­nyak (c cl) csatlórudak segélyévél páro­sával vannak a saját csuklórendszerüknek megfelelő (d dl) lengető karokkal kap­csolva. Ezen lengető karok egyik (az 1. áb­rán a jobb) végükkel az (f) állványban nyugszanak, másik végük pedig (h hl) for­gattyúrúd vagy esetleg csukló segélyével egy forgó (k) tengely megfelelő (i il)for­gattyúihoz van kapcsolva. A jelen kiviteli alaknál ja forgattyúk egymással átlósan szembe vannak helyezve; ha csak egy szárnypár alkalmaztatik, a tengelynek is csak egy forgattyúja van; ha ellenben há­rom szárnypárt alkalmazunk, akkor hár rom forgattyú is szükséges, jmelyek egy­mástól célszerűen 120°-kal vannak eltolva. Az (1) 1 mótortengely ja (k) forgattyúten­gelyt tetszés szerinti áttétellel, pl. lánccal és lánckerekekkel, még pedig & nyíl irá­nyában hajtja. (1. ábra). Minthogy az (i il) fongjattyúk a szárnyak lemozgásakor út­juknjak rövidebb részét futják be, mint a szárnyak fölmozgásakor (lásd az 5. ábra diagrammját), minthogy továbbá a for­giattyúk által a szárnyak föl- és lemozga­tásíakor leírt szögek viszonya aforgattyú­tengelyek és ja lengető karok távolságá­nak alkalmas méretezésével a forgattyú­rúd hosszúságával és a forgattyú és len­getőkar viszonyos nagyságával tetszés sze­rint változtatható, a jelen berendezéssel a föl-, illetve lefelé irányuló mozgások se­bességeinek viszonyát kedvezőin állapítr hatjuk meg, ami tekintettel arra, hogy a szárnyaknak a levegőre nehezedő nyomása a sebesség négyzetével ,változik, fontos körülményt képez a szárnyak kívánt hord­képességének eléréséhez. A csatlórudak és az állvány, közé cél­szerű (m m) rugókat alkalmazni, ^melyek a minden szárnycsapásnál lökésszerűen igénybevett motor munkáját egyenlete­sebbé teszik, és az igénybevétel egyenet­lenségeit csökkentik. A rugókat természe­tesen más alkalmas módon is el lehet he­lyezni, ha csak a szárnyakat mindig lefelé húzni igyekszenek. A 3. és 4. ábrákban vázolt kiviteli alak az imént leírttól főleg annyiban különbö­zik, hogy lengő szárnyak helyett párhuza­mos mozgásnak alkalmaztatnak, amelyek a szárnyszélesség csökkentése céljából két síkbán vannak elhelyezve. Ezen elrendezés­nél a csuklórendszer egyszeres. A gép kü­lönböző részei az 1. és 2. ábrának megfe­lelően vannak jelölve. Az (5) diagrammban az (i) forgattyú, csapja által leírt kör (o)-val van jelölve. A (d) lengető karnak a (h) forgattyúrúd­dal való kapcsolási pontja a forgattyú forgásánál a (p) körív mentén halad. Hogy a lengető kar szélső helyzeteit megleljük, az (i) forgattyú (k) lengetési csapját két koncentrikus kör középpontjául vesszük, mely körök a (p) ívet (q), illetve (r) pon­tokban metszik és melyeknek egyike (h i), másika (h—i) sugárral bír. Ha a (k) kö­zéppontot a (q), és (r) metszési pontokkal egyenes vonalakkal összekötjük, úgy a (k q) vonal az (o) kört (t) pontban metszi, míg a (k r) vonal meghosszabbítása az (o) kört (u) pontban szeli át. Ha az (i) forgattyú az (s) nyíl irányában forog, akkor az alatt, hogy a forgattyú (t)-ből (u)-ig jön, a lengető kar (q) fölső kilengési helyzeté­ből (r) alsló helyzetbe kerül, a forgattyú­nak (u)-től (t)-ig való folytatólagos moz­gása alatt, pedig ugyanazt az utat teszi meg, de ellenkező irányban. A 6. ábrán föltüntetett diagrammnál abból a föltevésből indulunk ki, hogy a forgattyú és a lengetőkar csapjai közötti távolság és a lengető kar és csattlórúd hossza a forgattyú hosszának kétszerese.

Next

/
Thumbnails
Contents