42253. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járművek és vonatok megállítására összeütközések és a váltó feles-állása alkalmával

tott állása esetén a tovabaladásban nem gátoltatnak, ellenben a csúcssínnek vala­mely középhelyzetében, pl. a felesállásnál a csúcssínhez ütköznek és ezáltal a lemezt vagy hálót úgy mozdítják el, hogy a tus­kók kioldódnak és a sinekre esnek. A mellékelt rajz a találmánynak lég­fékkel ellátott mozdonyon való alkalmazá­sát mutatja, azonban magától értetődik, hogy a berendezés nemcsak a példa gya­nánt föltüntetett kivitelben és nemcsak ilyen mozdonyokon, hanem bármely más járművön is alkalmazható és az egyes rész­leteken a találmány lényegének érintése nélkül számos módosítás eszközölhető. A találmány tárgyát vázlatosan föltün­tető rajzon az 1. ábra a berendezéssel fölszerelt moz­dony oldalnézetét, a , 2. ábra ugyanannak fölülnézetét, a 3. ábra a váltó fősínjének és csúcssín­jének keresztmetszetét, a 4. ábra pedig a tuskók felfüggesztésé­nek egy példáját mutatja. A föltüntetett kivitelnél az (a) ütköző lemezt vagy hálót (c) rugók tartják a jármű homlokvége előtt függélyes helyzetben úgy, hogy a lemez, midőn valamely akadályhoz, vagy egy szembejövő járműhöz ütközik, könnyen elmozdulhat. A légfék (d) veze­tékébe egy (e) csap van iktatva, melyet az (f) csuklós rudazat az (a) lemezzel köt össze. A légvezetékhez ismert módon kap­csolt (g) fékhengerek dugattyúihoz (h) ru­dak vannak erősítve, melyeknek alsó végei a futókerekek előtt a már említett (k) tuskókat hordják. Ezen tuskók célszerűen a rajzon látható ékalakkal bírnak, hogy a kerekek könnyen fölfuthassanak rájuk és a (h) rudakkal (i) csapok útján vannak összekötve, melyek a tuskók (1) hasíté­kaiba nyúlnak' és a kerekeknek a tuskókra való fölfutása, illetve a tuskók lejtős fö­lületén való mozgása alkalmával ezen ha­sítékokban csúsznak. A (k) tuskók a jármű mindkét oldalán el vannak rendezve és az ugyanazon kerékpárhoz tartozó tuskók egy­egy harántrúddal köthetők össze. Hogy az (a) lemez, akkor is elmozdul­jon, ha a váltó úgy van beállítva, hogy a csúcssín nem fekszik kellően a tősínhez, a lemezből két (b) kar nyúl lefelé a sínek belső oldalán, mely karok a ,sínek oldal­éleitől olyan távolságban vannak, hogy a váltó helyes beállítása esetén, vagyis mi­dőn az, (n) csúcssín (3. ábra) a szomszédos (m) tősínhez, fekszik, vagy pedig nyitott (nl) helyzetben van, a (b) kar a csúcssín mellett, illetvo a tősín és csúcssín között akadály nélkül elhalad, ellenben a csúcs­sínnek valamely közbenső ,(n2) helyzeté­ben ez utóbbihoz ütközik és az (a) lemez elmozdítása által ja hibás váltóállításból eredő szerencsétlenségeket megakadályozza. A 4. ábrán föltüntetett kivitelnél a (k) tuskót tartó rúd alsó vége horogalakú és az (i) csapnak egy kengyelébe van akasztva úgy, hogy a tartórúd ez esetben két csuk­lósan összekötött részből áll és ennek foly­tán kevésbbé van az eltörés veszélyének kitéve, mint ha merev volna, mivel az (i) csap az (1) hasítékban a rúd engedékeny­sége folytán könnyebben elmozdulhat. A berendezés működési m,ódja az elmon­dottak alapján könnyen megérthető. Az (a) lemez, midőn valamely akadályhoz ütközik, pl. egy szembejövő vonattal találkozik, a (c) rugók hatása ellenében elmozdul és a légvezeték (e) csapját megnyitja. A (g) fékhengerek dugattyúi a (k) tuskókat me­net közben, rendes körülmények között, a ,sínekről fölemelve tartják, ellenben, féke­zéskor, vagy az (e) csap megnyitásakor úgy mozdulnak el, hogy a tuskók a futó­kerekek előtt a sinekre felkúsznék. Ezzal ! egyidejűleg a kapcsolt kerekekhez tartozó (0) fékhenger is működésbe jön ugyan, de a jármű eleven erejénél fogva tovább ha­lad és a síneken fekvő ékalakú tuskók lej­tős fölületére fölfutva, a ginekről föl­emelkedik. A tuskók, mialatt a jármű rá­juk fölfut, a jármű súlya által létesített erős súrlódás következtében a sinéken egy­általában nem, vagy csak igen kis mérték­ben csúsznak el, tehát a (h) tartórudak (1). csapjai a tuskók (1) hasítékaiban előre fognak mozogni. A váltó feles állásánál az (a) lemez el-

Next

/
Thumbnails
Contents