42253. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járművek és vonatok megállítására összeütközések és a váltó feles-állása alkalmával

tott állása esetén a tovabaladásban nem gátoltatnak, ellenben a csúcssínnek valamely középhelyzetében, pl. a felesállásnál a csúcssínhez ütköznek és ezáltal a lemezt vagy hálót úgy mozdítják el, hogy a tuskók kioldódnak és a sinekre esnek. A mellékelt rajz a találmánynak légfékkel ellátott mozdonyon való alkalmazását mutatja, azonban magától értetődik, hogy a berendezés nemcsak a példa gyanánt föltüntetett kivitelben és nemcsak ilyen mozdonyokon, hanem bármely más járművön is alkalmazható és az egyes részleteken a találmány lényegének érintése nélkül számos módosítás eszközölhető. A találmány tárgyát vázlatosan föltüntető rajzon az 1. ábra a berendezéssel fölszerelt mozdony oldalnézetét, a , 2. ábra ugyanannak fölülnézetét, a 3. ábra a váltó fősínjének és csúcssínjének keresztmetszetét, a 4. ábra pedig a tuskók felfüggesztésének egy példáját mutatja. A föltüntetett kivitelnél az (a) ütköző lemezt vagy hálót (c) rugók tartják a jármű homlokvége előtt függélyes helyzetben úgy, hogy a lemez, midőn valamely akadályhoz, vagy egy szembejövő járműhöz ütközik, könnyen elmozdulhat. A légfék (d) vezetékébe egy (e) csap van iktatva, melyet az (f) csuklós rudazat az (a) lemezzel köt össze. A légvezetékhez ismert módon kapcsolt (g) fékhengerek dugattyúihoz (h) rudak vannak erősítve, melyeknek alsó végei a futókerekek előtt a már említett (k) tuskókat hordják. Ezen tuskók célszerűen a rajzon látható ékalakkal bírnak, hogy a kerekek könnyen fölfuthassanak rájuk és a (h) rudakkal (i) csapok útján vannak összekötve, melyek a tuskók (1) hasítékaiba nyúlnak' és a kerekeknek a tuskókra való fölfutása, illetve a tuskók lejtős fölületén való mozgása alkalmával ezen hasítékokban csúsznak. A (k) tuskók a jármű mindkét oldalán el vannak rendezve és az ugyanazon kerékpárhoz tartozó tuskók egyegy harántrúddal köthetők össze. Hogy az (a) lemez, akkor is elmozduljon, ha a váltó úgy van beállítva, hogy a csúcssín nem fekszik kellően a tősínhez, a lemezből két (b) kar nyúl lefelé a sínek belső oldalán, mely karok a ,sínek oldaléleitől olyan távolságban vannak, hogy a váltó helyes beállítása esetén, vagyis midőn az, (n) csúcssín (3. ábra) a szomszédos (m) tősínhez, fekszik, vagy pedig nyitott (nl) helyzetben van, a (b) kar a csúcssín mellett, illetvo a tősín és csúcssín között akadály nélkül elhalad, ellenben a csúcssínnek valamely közbenső ,(n2) helyzetében ez utóbbihoz ütközik és az (a) lemez elmozdítása által ja hibás váltóállításból eredő szerencsétlenségeket megakadályozza. A 4. ábrán föltüntetett kivitelnél a (k) tuskót tartó rúd alsó vége horogalakú és az (i) csapnak egy kengyelébe van akasztva úgy, hogy a tartórúd ez esetben két csuklósan összekötött részből áll és ennek folytán kevésbbé van az eltörés veszélyének kitéve, mint ha merev volna, mivel az (i) csap az (1) hasítékban a rúd engedékenysége folytán könnyebben elmozdulhat. A berendezés működési m,ódja az elmondottak alapján könnyen megérthető. Az (a) lemez, midőn valamely akadályhoz ütközik, pl. egy szembejövő vonattal találkozik, a (c) rugók hatása ellenében elmozdul és a légvezeték (e) csapját megnyitja. A (g) fékhengerek dugattyúi a (k) tuskókat menet közben, rendes körülmények között, a ,sínekről fölemelve tartják, ellenben, fékezéskor, vagy az (e) csap megnyitásakor úgy mozdulnak el, hogy a tuskók a futókerekek előtt a sinekre felkúsznék. Ezzal ! egyidejűleg a kapcsolt kerekekhez tartozó (0) fékhenger is működésbe jön ugyan, de a jármű eleven erejénél fogva tovább halad és a síneken fekvő ékalakú tuskók lejtős fölületére fölfutva, a ginekről fölemelkedik. A tuskók, mialatt a jármű rájuk fölfut, a jármű súlya által létesített erős súrlódás következtében a sinéken egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben csúsznak el, tehát a (h) tartórudak (1). csapjai a tuskók (1) hasítékaiban előre fognak mozogni. A váltó feles állásánál az (a) lemez el-