42170. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tömítés járműveknek megsérült légabroncsai számára

• I.'TÍÍF' lamivel nagyobb, mint a (b) szalagé és melynek szélei a (d) gumiréteggel vagy más ragasztószerrel vannak bevonva. Ha a légtömlőt gyöngén fölfújtuk, a (b) szalagot ráborítjuk és ezt a (c) szalaggal födjük, melynek széleit azután összeszorítjuk, miáltal ezek összeragadnak. Ezen összeragasztás olyan, hogy az. összeillesztés enged és kissé kinyílik, ha a (c) szalag a (b) szalagon túlerősen megfeszíttetik. A kész légabroncs már most a 2. ábrában föltüntetett alakkal bír és ismert módon érősíthető meg az (e) keréktalpra és vehető körül az (f) burokkal vagy futó köpennyel (3. ábra) és ezután teljesen fölfújható. A ragasztó folyadék egy jszelepen át vezethető a légabroncsba, még pedig a szeieptestnek eltávolítása után, ami egyaránt történhetik úgy a tömlőnek a keréktalpra való fölszerelése ©lőtt, mint után is. A ragasztó folyadék a gumitömlőt belülről nedvesen tartja, míg külső oldalán, sérüléskor, ehhez oda fog tapadni, mivel magát a ragasztó szert oldó folyadék ott i elpárologhat. A folyadéknak azonban nem szabad tökéletesen beszáradnia, azaz később is bizonyos lágysággal és rugalmassággal kell bírnia úgy, hogy a részben beszáradt folyadék által képezett hártya a légabroncs alakváltozásaihoz alkalmazkodjék anélkül, hogy megrepedne vagy a légtömlőről leválnék vagy más módon megsérülne. A folyadéknak nem szabad továbbá közönséges téli hőmérsékletnél megfagynia és semmi esetre sem szabad vegyi változásokat szenvednie, vagy a gumira vegyi hatást gyakorolnia, továbbá oly sűrűn folyósnak kell lennie, hogy a keréknek váltakozó megállásánál és forgásánál vékony rétegben oszolhassék el a légtömlőnek egész fölületére vagy legalább is annak nagy részére és nyugalmi helyzetében nem szabad a keréknek egy pontján összegyűlnie. Ezen követelményeknek eleget tevő folyadék pl. .dextrinből, vízből és csekély mennyiségű borszeszből vagy hasonló anyag- I ból állítható elő, melyek megfelelő arány- ! ban kevertetnek egymással. Különösen célszerűnek találtatott egy keverék, mely 200 súlyrész dextrinből, 150 súlyresz vízből, 3 súlyrész glicerinből és 4 súlyrész abszolút alkoholból áll. Előnyösnek találták továbbá a folyadékhoz olyan finom szemcsés anyagokat keverni, melyek nagy adhézióval vagy ragasztó képességgel bírnak, pl. fűrészport, őrölt fát és hasonló anyagokat, melyek az abroncs nyílásába való jutásukkor a folyadékkal együtt a nyílást L tömítik. A légtömlő körül elhelyezett (b) szalag anyagának lazának és engedékenynek kell lennie, azaz annak nem szabad túlrugalmasnak, hanem szálasnak kell lennie, hogy azon test, mely azabroncs sérülését okozza, azt a légabroncsba szorítsa, amikor is saját rugalmasságánál fogva nem szabad a nyílásból távoznia, ha az idegen test a légabroncsból eltávolíttatik. Az anyagnak nem szabad továbbá teljesen merevnek lennie, miáltal a légabroncs teljes fölfúvatása meggátoltatnék és nem szabad továbbá a l légabroncsban lévő folyadékra nagy szívó hatást gyakorolnia, mivel ez különben a képződött- nyílásból kifolynék anélkül, hogy a légabroncs külső fölületén a nyílás körül kiterjedve, a tömlőhöz tapadó ragaszt képezne a nyílás fölött. A folyadéknak végre a szálas anyaghoz kell tapadnia úgy, hogy ennek egyes szálai a tömlőhöz ragasztatnak, még pedig úgy az azon keletkezett nyílásban, mint akörül. Az említett követelményeknek nemhygroszkópikus gyapot, azaz a kereskedelemben előforduló közönséges gyapotvatta felel meg különösen. Az találtatott továbbá, hogy ezen vatta célszerűen paraffinolajjal telíttetik, még pedig oly anyagba való mártás által, mely pl. 1 súlyrész paraffinolajból és 8 súlyrész benzinből áll, mely művelet után az anyag kifacsartatik, miáltal az oly állapotba jut, amelyben a ragasztó szert föl nem szívja és mely bizonyos szívós lágyságot mutat úgy, hogy az menet közben sem szét nem dörzsöltetik, sem meg I nem őröltetik. ! A külső (c) szalag gyanánt minden meg-