41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára

— 10 — a .szigetelőtámaszokat szerelhetjük. A 37. ábra egyszerű, a 36. áfcra pedig kettős állványt mutat ilyen kivitelben. Ezen állványokat kényelmesen meghosszabbíthatjuk, ha a faoszlophoz erősített idomrudakat az oszlopokon megfelelően eltoljuk. A meghosszabbítás szüksége különösen oly esetekben fordulhat elő, midőn a faoszlopok nedves földben állnak és ennek folytán gyorsan elrothadnak. Ha ilyen esetekben a 36. és 37. ábra szerinti állványokat alkalmazzuk, akkor az elrothadt oszlopvégeket levághatjuk ügy, hogy az oszlopok továbbra is használhatók maradnak, mivel nem kell egyebet tennünk, mint a kereszttartók vagy szigetelőtámaszok tartására szolgáló idomrudakat a faoszlopon megfelelően fölfelé tolnunk és a kellő magasságban ismét rögzítenünk. Magától értetődik, hogy a csőalakú oszlopokat vagy faoszlopokat helyettesítő idomrudaknak nem szükséges épen alakú keresztmetszettel bírniok, amennyiben ezek köralakú vagy sokszögű keresztmetszettel is kiképezhetők. A 42. és 43. ábra példa gyanánt körkeresztmetszetű oszlopot mutat. Ezen ábrákon egyúttal a tartót az oszlophoz erősítő szerkezetnek egy további kiviteli alakja is föl van tüntetve, mely abban áll, hogy a tartó üregébe egy I-alakú (90) tuskó (91) feje van illesztve és egy, a (89) oszlop üregébe a leírt módon fejénél fogva bevezetett és abban fogvatartott (92) kalapácsfejű csavar segélyével van az oszlophoz erősítve,, míg a (90) tuskó és a csavaranya között, valamint ugyancsak a (90) tuskó és az oszlop között egy-egy (93) és (94) tárcsa foglal helyet a csavaron. Ezen tárcsák lulső ós alsó szélükön ókalakban le Vannak rézselve és alul a (90) tuskó megfelelő alakú alsó peremére, fönt pedig a tartóhoz támaszkodnak és ez utóbbit a csavaranya meghúzása alkalmával fölfelé nyomják 'úgy, hogy a tartó erőssn a (90) tuskó fejéhez szoríttatik, anélkül, hogy egyúttal a (89) oszlophoz, is nyomódnék. A belső (93) tárcsának az oszlop felé néző oldala az oszlop alakjának megfelelően, azonban az oszlop sugaránál valamivel kisebb sugár szerint van kivájva, hogy a tárcsa szilárdan az oszlopra feszülhessen. A (92) csavar szárát, mint már előző esetekben is említve volt, célszerű azokon a helyeken, hol nincsenek csavarmenetek alkalmazva, a köralaktól eltérő keresztmetszettel ellátni, hogy a csavarfej az oszlop üregében a kellő helyzetbe legyen forgatható. A (93) tárcsa a csavar keresztmetszetének megfelelő nyílással bír úgy, hogy ezen tárcsa csak akkor tolható a kellő helyzetben a rúdra, ha 'előbb a csavar a kivánt helyzetbe hozatik. A (89) oszlop a bevezető hasíték két oldalán (95) belső bordákkal van ellátva, melyek a hasíték széleinek merevítésére szolgálnak és, mint a rajz mutatja, a hasíték felé folyton vastagodnak. A kalapácsfejű (92) csavar feje a bordáknak megfelelő alakkal bír és a bordákat teljesen átfogja, minek következtében a hasíték szélei, mint a föntebbiekben ismertetett keresztmetszetű tartóknál, itt is biztosan merevítve vannak úgy, hogy nem görbülhetnek föl. Ugyanezen célból néhány kereszttartót köréjük fektetett húziószalagok segélyével erősíthetünk az oszlopra, amikor js a (90) tuskó és a közbehelyezett tárcsák megfelelően szélesebbre veendők, hogy a szorítószalag két vége rajtuk áthúzható és csavarolás segélyével rögzíthető legyen. A (95) erősítő bordák végül még fogazással láthatók el, melyekbe a kalapácsfejű csavar feje kapaszkodik, úgy, hogy ez utóbbi a fogak segélyével a kivánt magassági helyzetben biztosan rögzíthető. A 44. és 45. ábra sokszögű oszlopot mutat, melyen a hasíték széleinek merevítése céljából helyenként (95) hevederek vannak kalapácsfejű csavarok segélyével megerősítve. A hevederek az oszlopok alakjához simulnak és ezáltal a hasíték széleinek fölhajlását megakadályozzák. A rajzon föltüntetett kivitelnél a hevederek egyúttal hágóvasak gyanánt is szolgálhatnak. A sokszögű oszlopok előnye főként abban áll, hogy az ilyen oszlopokon az egymást rézsútosan keresztező veztékek tartói kényelmes:® megerosílhetők, mivel a tartók