41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára
6 csövekkel tetszőleges összeállítású állványokká egyesítbetők, mimellett az egyes állványrészek jelen találmány szerint ismét csavarokkal vagy feszítő szerkezetekkel foglalhatók össze úgy, hogy a tartókban és amennyire lehetséges, az oszlopokban és állványrudakban is a lyukak fúrása elkerülhető. A 15. és 20—34. ábrák vízszintesen elrendezett szigetelőtartóknak faoszlopokon vagy csöveken való megerősítésére szolgáló berendezéseket mutatnak példa gyanánt. 15. ábra szerinti kivitelnél az (1) tartó hátsó oldala a (33) oszlophoz fekszik s megerősítésére egy (34) heveder és egy (35) szorító kengyel szolgál. A (34) heveder, úgy, mint a fönt leírt támaszrögzítéseknél láttuk, szintén megfeszíthető (36) kalapácsfejjel van ellátva, melynél fogva a tartóval feszesen összefoglalható és ekkor, mint a 15. ábra mutatja, a tartó hosszirányára rézsútosan áll. Az oszlop körül fektetett (35) kengyel a (34) heveder két végével csavarok útján van összekötve úgy, hogy ily módon a tartó erősen az oszlophoz szorítható. A 20. ábíra a szigetelők tartójának egy csőalakú (37) oszloppal Való összeköttetését mutatja. Az (1) tartó hasítéka ez esetben fölül vagy alul feküdhet sa tartóval két alkalmas helyen egy-egy (38) kápcsoló tag van összekötve, melynek kalapácsalakú (39) feje a leírt módon eszközölt megfeszítés útján a tartóval szilárdan van összefoglalva. Az oszlop körül fektetett (40) szorító kengyel végeit a (38) tagok furatain toljuk át és (41) csavaranyák segélyével erősen meghúzzuk. A 21. ábra szerinti kivitelnél a tartónak az oszlophoz való erősítésére egy (42) öszszekötő test szolgál, melynek T-ialakú(43) feje a tartó üregébe van illesztve és úgy van méretezne, hogy a (42) test függélyes helyzetében a tartó üregébe nyúló kiugrások között fekszik és ezek által a tartó meghatározott helyén tartatik, azonban ha a (42) testet rézsútos helyzetbe forgatjuk (21. ábra jobb oldala), akkor a (43) fej a tartó üregében eltolható. Az oszlopon való rögzítésre a (42) test és az oszlop furatain áttolt (44) csavarszög szolgál, melynek megfelelő alakban kiképezett (44a) feje ugy a (42) testhez, mint a tartóhoz is hozzásimul úgy, hogy a csavar meghúzása alkalmával mindkét rész erősen :az oszlophoz szoríttatik. Ezen berendezés előnye abban áll, hogy a vízszintes kereszttartónak nemcsak függélyes, hanem rézsútos oszlopokon, illetve a két rézsútos és fölfelé konvergáló oszlopból összetett csúcsos bakokon való megerősítését is lehetővé teszi. A 22. ábra a szigetelőtartónak az oszloppal való ''olyan összeköttetését mutatja, melynél a tartó nyitott oldalával fordul a megerősítésére' szolgáló oszlop felé. Ezen berendezés egy szalagkapocsból áll, mely két szimmetrikus (45) szalagból van összetéve. A (45) szalagok egyik végén (46) kalapácsfej van kiképezve, mely a tartó üregébe vezethető s elforgatás által a tartó (2) bordái mögé hozható. A (45) szalagok másik végei (47) nyúlványokkal bírnak, melyeknek furatain a (48) összekötő csavarszög van áthúzva, míg a szalagok középső, megfelelően meggörbített része az oszlopot fogja körül. Ha a (48) csavart az egész szerkezetnek az oszlophoz való szorítása céljából meghúzzuk, akkor a kapocs két felének a tartó üregébe illesztett végei szétfeszülni, vagyis a tartó irányára rézsútos helyzetbe jutni törekednek, minek következtében a tartó a kapocsvégek megfelelő alakítása esetén ez utóbbiakon megfeszül és az oszlopra harántirányban nem tolódhat el. A kereszttartóknak az oszlophoz való erősítésére szolgáló, eddig leírt berendezések közül mindegyik a tartóknak csakis egyféle megerősítését teszi lehetővé egyetlen egy meghatározott helyzetben, vagyis a tartó hasítéka vagy az oszlop felé, Vagy attól elfordulva, vagy pedig alul, vagy végül fölül fekszik. A 23—34. ábrák ellenben a találmány szerinti tartók megerősítésére olyan berendezéseket mutatnak, melyek a tartóknak az oszlopokhoz képest elfoglalt bármilyen helyzetében alkalmazhatók. Ezen
