41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára
berendezések lényege abban áll, hogy megerősítésre oly szalagkapocs van alkalmazva, melynek a kereszttartó fölvételére szolgáló két áttelenes szeme van. Ezen szemek a szalagkapocs meghúzása alkalmával rézsútos helyzetbe törekednek jutni, minek következtében a kapocsnak és ezzel együtt a tartónak az oszlophoz vagy csőalakú rúdhoz való szorításakor a tartó a megfelelően alakított szemekben megfeszül és így hosszirányú elmozdulás ellen ép úgy biztosítva van, mint az utoljára leírt szalagkapcsok esetében. A 23. ábra szerinti kivitelnél a kapocs szintén két szimmetrikus (49) szalagból áll, melyek a 22. ábra szerinti szalagoktól csak abban különböznek, hogy egyik végükön kalapácsfej helyett az (1) tartó áttolására szolgáló (50) szemmel vannak ellátva. A (49) szalagok másik végei viszont (51) nyúlványokkal bírnak, melyeknek furatain az (52) összekötő csavarszög tolatik át. Ez utóbbi meghúzása alkalmával a kapocs két fele szétfeszül, úgy, hogy, mint a rajz mutatja, az (50) szemek a tartó irányára rézsútos helyzetbe jönnek sa tartó a szemekben szilárdan rögzíttetik. Ezen szalagkapcsok alkalmazása esetén a kapcsokat a tartókra kell húzni, még mielőtt a szigetelőtámaszok a tartókhoz erősíttettek volna. Ennek folytán a támaszok csak a munkálatok helyén alkalmazhatók la tartókra, mivel a használandó szalagkapcsokat mindig az illető oszlop vastagságának megfelelően kell kiválasztani. Ezen hátrány a 24. ábrán látható kivitelnél úgy van kiküszöbölve, hogy a kapocs két felének a tartóra húzandó (52) szemei különálló darabokat alkotnak s a kapocs többi részével oldhatóan vannak összekötve. Ennélfogva az (52") szemek előre a tartóra húzhatók s az egész tartó a szükséges szigetelőtámaszokkal ellátva, vagyis teljesen fölszerelve szállítható a munkahelyre, ahol már csak a kapocs többi részét kell az. íoiszlor- vastagságának megfelelően kiválasztani és a szemekkel összekötni. Ezen összeköttetés létesítési© céljából a 24. ábra szerinti kivitelnél az (53) szalagrészek S- vagy horogalakú (54) toldattal vannak ellátva, melynél fogva az (52) szemek nyílásába akaszthatók, minek megtörténtével a toldatok kissé megvastagított töve a szemen alkalmazott (55) bordára vagy kiugrásra fekszik. A szemeken célszerű még éles élű (56) kiugrásokat is alkalmazni, mely a kapocs meghúzásakor az oszlop faanyagába nyomódnak és ily módon a kapocsnak szilárd támasztékot nyújtanak. Magától értetődik, hogy a kapocs két fele kettőnél több darabból is állhat. A 25. ábra pl. oly kivitelt mutat, melynél mindegyik kapocsfél három darabból áll. Az (57) szemeket és az (58) részeket, melyek a szorító nyúlványokat hordják, (59) középrészek foglalják össze, melyeknek (60) kampói az (57) és (58) részekkel kapcsolódnak. Ezen kivitelnél a szalagkapocs különböző vastagságú oszlopokhoz alkalmazható. A 26—34. ábrákon a kereszttartókat a faoszlopokhoz és effélékhez foglaló szerkezeteknek olyan kiviteli alakjai vannak föltüntetve, melyeken a kereszttartók fölvételére szolgáló kapocsszemek egymással átellenben egy Y- vagy U-alakú s az oszlophoz támaszkodó kengyel száraiban a kengyel csúcsához közel vannak alkalmazva, mimellett a kengyel szorítószalag gyanánt van kiképezve, vagy pedig külön húzószalagok segélyével oly módon szoríttatik az oszlophoz, hogy a kengyel szárai a között tük lévő oszlop által szétfeszíttetnek és ennek folytán a kereszttartó rögzítésére szükséges rézsútos helyzetbe jönnek. A 26—28. ábrákon látható kivitelnél |a V-alakú (61) kengyel rugalmas anyagból készül s kellő szélességű szárain a kereszttartó fölvételére szolgáló, egymással átellenes (62 63) szemékkel van ellátva, melyek fölött és alatt (64) erősítő bordák vannak alkalmazva. A kengyel egyúttal szorító szalag gyanánt ís szolgál, mely célból a kengyelszárak végei gömbölyűre vannak kovácsolva és csavarmenetekkel vannak ellátva. Ha ezen szalagot az oszlop körül fektetjük' és a kengyelszárak végeire
