41292. lajstromszámú szabadalom • Centrifugális kerék fúvógépek vagy szivattyúk számára

fúvógépnek részben fölülnézete, részben vízszintes metszete; a 3. és 4. ábrák megváltoztatott kiviteli alakok metszeted. Az 1. ábrán látható kerék egy bizonyos számú (a) főlapáttal van ellátva, melyek között bizonyos számú (b) és (c) segédlapátok és az (a) főlapátok külső részei mögött a következőkben leírandó célra használt (d) farklapátok vannak elrendezve. A főlapátok belső részei, melyek egészen a beáramló nyílások kerületéig érnek, merítőkanál alakú (e) oldalsó nyúlványokkal vannak ellátva, melyek kifelé és előre nyúlnak és melyeknek fúvógépeken oly célból való alkalmazása, hogy azok a fúvógép által szállított levegő mennyiségét növeljék, már eddig is ismeretes. A leírt fúvógépnél, mint már említettük, azon körülmény van hasznosítva, hogy egy előre mozgó lapát hátsó oldalán részr leges vákuum képződik, melyet levegőnek vagy folyadéknak a lapátok hatáskörébe való beszívatására segéderőnek használunk föl. A (b) segédlapátok belső széle ezen célból az előtte lévő (a) főlapát belső széléhez képest lépcsőzetesen kifelé van tolva és a (c) lapátok belső széle ugyanily módon a (b) lapát széléhez képest van kijebb helyezve. Az egymásra következő (a b c) lapátok ily módon egymáshoz képest való kölcsönös eltolása azt eredményezi, hogy egy lapátnak a másiktól való aránylag nagy távolsága következtében erős tendencia jön létre vákuumnak az (a) belső részének hátoldalánál való létrehozására. A (c) lapátnak kifelé tolása által a (b) lapát belső részej mögött is határozott tendencia jön létre vákuum létesítésére, míg a <c) mögött létrejövő vákuum nem nagyobb, mint az a rendes szerkezetű fúvógépeknél szokott lenni. Hogy a légritkításnak az áramlásra való savó hatását tényleg hasznosítsuk, a kereket oly berendezéssel kell ellátnunk, mely á külső lapátrészeken létrejövő ellenhatást meggátolja és így lehetőleg megakadályozzuk, hogy a kerék burkából a légüres terek felé való visszaáramlási tendencia jöhessen létre. A (c) lapátnak külső széle ezért sugárirányban kijebb van tolva, mint a (b) lapát szegélye, de kevésbbé kifelé, mint a következő (a) lapátnak külső szegélye. Ennek következtében a (b) és (c) lapátok mögött csak csekély tendencia lesz, vagy egyáltalán nem lesz tendencia vákuum képzésére, minthogy a következő nagyobb sugarú lapátoktól csak csekély távolságra vannak; de ezen egész berendezés céltalan volna, ha az (a) főlapátok mögötti vákuumképződést meg nem gátolnók. Ezen célt a találmány szerint a (d) farklapát alkalmazásával érjük el. Az 1. ábrán ezen lapát úgy van elrendezve, hogy külső szegélye a kerék külső kerületéhez közel végződik és a főlapát hátsó oldalától erősebben eláll, mint a belső szegélye, mely a főlapáthoz meglehetős közel végződik, de emellett oly hézagot hagy, hogy a folyadék a főlapát és farklapát között kifelé haladhat. Ama kettős hatás következtében, hogy egyrészt a folyadék a fő- és farklapát között áthaladhat, másrészt pedig, hogy a farklapát a főlapátnak közelében van elrendezve, az (a) külső lapátrészek mögött vákuum számbavehető képződése meggátoltatik. A farklapátnak hátra hajlított elrendezése is kisebbíti a főlapát mögötti légritkulást. A 3. és 4. ábra foganatosítási alakjainál a (d) farklapátok belső szegélye az (a) főlapát irányához képest kissé divergál. Ezen kiképzés folytán a fő- és farklapát között áthaladó folyadék összegyűl, mimellett az áramlás kontrakciója, mely a folyadéknak élbe való ütközésénél létrejöhetne, meg van gátolva és az áramlás ilyképen erősebbé válik. A 3. ábra foganatosítási alakjánál a farklapát teljesen domborúan van kiképezve a főlapáttal szemben, míg a 4. ábrán látható foganatosítási alaknál annak külső része homorú. • Mindkettő az 1. ábrán föltüntetett farklapátalaknak hathatós módosítása.