41221. lajstromszámú szabadalom • Vonós zongora

a pontozott helyzetbe való fölemelésénél a (2)-nél és (3)-nál elforduló (H) húrtalp a vonó felé a pontozott helyzetbe jut. A billentyűnek a húrtalppal való kétszeres csuklós összeköttetése folytán a húrtalp zavaró rezgése a húrok érintésénél elkerültetik. A 22., 23. és 24. ábrák ezen elrendezés változatait mutatják. A 22. ábrán olyan foganatosítási alak oldalnézetét tüntettük föl, melynél a billentyű a hangfenék fölött van elrendezve; a 23. és 24. ábra azon foganatosítási alak oldalnézetét és fölső részének elülnézetét mutatja, melynél az emelő (3) csuklója (H)-nak egy oldalsó toldatába fekszik. A csuklók a legkülönbözőbb, ismeretes alakok szerint képezhetők ki, pl. oly módon, hogy a tengely (3)-nál a karok két rúgóját fogószerüen körülfogja vagy a tengely vége kihegyeztetik és a csúcsok az (i)-ből kiinduló, a csúcsok fölvételére mélyedésekkel ellátott és esetleg rúgós villás végekben elforognak stb. Azon hely, melyen a billentyűemelő és az elforduló húrtalp csuklói elrendeztetnek, a szerint, amint a billentyű emelő nyomóvagy húzó emelő, továbbá a húrtalp elrendezése és alakja stb. különbözően választandó meg. Lehetséges egyes hangkapcsolatokat, mint pl. oktávokat közös csuklós összeköttetéseket, illetve nyomó vagy húzó szerkezetekkel ellátni. A húrtalp ily módon a billentyű emelőjével kényszerúton van összekapcsolva és mindkét helyzetében elmozdíthatatlanul rögzíttetik. A használati helyzetre vonatkozólag ennek az a hatása, hogy az elforduló emelő hangzavaró ingadozása ki van zárva. Eddigelé az elforgó húrtartókra csak egyetlen húrt szoktak fektetni, jelen találmány értelmében egy húrtalp fölött szükség esetén két vagy több egyenlő vagy különböző húr is rendezhető el. Emellett a húrnyomásnak a húrtalp támasztó részére [(K) tengely, gömbölyű toldat vagy él] való kizárólagos átvitele céljából a húrok elrendezésének olyannak kell lennie, hogy a húrok forgatására nézve tekintetbe jövő két (k 1), illetve (k' 1') végső pont (3. és 4. ábra) a húrtalp forgási tengelyével egy egyenesben feküdjék. Ezen esetben a húrtalp és a húrok forgatása a már leírt módon a billentyűemelő vége és a húrtalp fölső vége között elrendezett vonórúd útján történik. Az egy vagy több húr számára elrendezett támasztó pontokat lehetséges a húrtalp forgási tengelyéhez képest kissé eltolni, mely esetben a húrok rúgós hatása észlelhető, melynek törekvése a húrokat folyton a vonóhoz szorítani vagy attól eltávolítani. Minthogy az egy-egy elforduló húrtalp fölött elvezetett húrok elforgatása számára tekintetbe jövő végpontok célszerűen egy egyenesben kell, hogy feküdjenek, az elrendezésnek olyannak kell lenni, hogy a húrok számára az elforgásnál elegendő tér maradjon és a húrok egymáshoz való súrlódása, mely a hanghatást rontaná, elkerültessék. Ezen célból a húrok végső támasztó pontjai be-, illetve kitolatnak. A 3. ábrán oldalnézetben és a 4. ábrán fölülnézetben föltüntetett többkórusu húrelrendezésnél két (B B') húr van az (E) elforduló húrtalpon átvezetve. A (B) húr (a)-nál az (A) keretre és az (a2) hangoló szegre van erősítve. A húrnak az elforgásra nézve tekintetbe jövő alátámasztási pontjai a (k 1) támasztó testeknél fekszenek, mimellett a támasztó testek hornyolt hátsó részei és a húrtalp forgási tengelye egy egyenesben fekszenek. A második (B') húr (a)-nál az (A) keretre és az (a3) hangoló szegre van erősítve. Az ezen húr elforgatására nézve tekintetbe jövő fölfekvési pontokat a (k' 1') támasztó testek hornyai képezik, melyek az elforgó húrtalp forgási tengelyével és a (k 1) testek hornyaival egy egyenesben fekszenek. Minthogy azonban a támasztó testek be-, illetve kitolatnak, a húrok érintkezése és a hangot zavaró súrlódása ki van zárva. A többkórusu húrberendezés másik foganatosítási alakja a 15. ábrán van föltüntetve; ezen elrendezésnél a húrok egy közös horonyba fektettetnek, mely szükség esetén egy vékony válaszfal által megosztható úgy, hogy a húrok nem érintkezhetnek.