41182. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fúrómagot kiemelő szerszám elfordulásának megállapítására

Magát a mérést az első berendezés segélyével a következőképen végezzük: A berendezést a (19) rúdon megerősített kötél segélyével függesztjük be a fúrólyukba, mikor azt olykép tájoljuk, hogy a két (23) csúcs a délkörbe essék. Ekkor a (8) függőón a fúrólyuk dülésének megfelelően áll be. Most már bekapcsoljuk a (10) izzólámpákat és a függőón helyzetét fotografikus úton fölvesszük. Ezután a berendezést anélkül, hogy azt forgatnék, a (24) kötélen függesztjük be és így a függőón tengelyét ferdén beállítjuk. Most a (8) függőón oly helyzetbe áll be, melyet a fúrólyuk dülése és a függőón tengelyének helyzete szab meg. A (14) óraművet elektromos úton kiváltva, a (13) filmet eltoljuk és a függőón új helyzetét fotografikus úton a (10) izzólámpák bekapcsolásával ismét fölvesszük. Ha ezt a két fölvételt egyesítjük, a 6. ábrán látható képet kapjuk, hol (a—b) a parallel állás, tehát az első fölvétel. A (b—c) vonal a berendezés ferde állását jelképezi, vagyis a (22) rúgó hatásának irányát; ez az irány az (a b c) háromszögből számítható, minthogy (a—b) és (a—c) a függőón hét helyzete, a (c—a—b) szög pedig a (9) mutatóállása által van meghatározva, ezért az (a—c—b) Bzög — mely a (c—a—d) szöggel egyenlő — számítható. Ez az (a—d) irány a (22) rúgó hatásának iránya és a délkörben fekszik, minthogy iránya a (23) csúcsokon átmenő egyenes irányával azonos. Ha a berendezés leeresztése közben elfordúl is, a (8) függőón mindig oly helyzetben marad, mely a fúrólyuk dülése és a függőóntengely ferde állása által van megszabva, az elfordúlt beosztáson tehát a függőón a (bl cl) helyzetekben lesz rögzítve. A fúrólyukban a leolvasást ép úgy végezzük, mint ahogy azt előbb a fölszínre leírtuk. A berendezés ismeretlen nagyságú elfordulását a számításnál egyelőre figyelmen kívül hagyjuk és a (22) rúgó helyzetét oly módon határozzuk meg, mintha a (4) üvegkorongon levő beosztás helyzete a világtájban változatlan maradt volna. Ekkor a beosztáson a rúgó helyzetét az (a—dl) egyenes adja meg, de minthogy tudjuk, hogy a (dl) pontnak tényleg mindig a beosztás kezdőpontjába kell esnie, a berendezés elfordulása a délkörhöz viszonyítva a (d—a—dl) szöggel lesz egyenlővé. Hogy tehát a fúrólyuk dőlésének igazi helyzetét megkapjuk, a leolvasást a parallel helyzetnél a (d—a—dl) szöggel kell javítani. Ily módon tetszőleges mélységben megállapihatjuk a fúrólyuk helyzetét, vagyis a fúrólyuk dülését annak összes keresztmetszeteiben fölvehetjük. A dülés nagyságának megállapítása nehézséget nem okoz, ezt mint általában szokás, a függőón talppontjának a beosztás középpontjától való távolságából és a függőón tényleges hosszából számítjuk ki. Ebből a célból a függőón kilengését a (9) mutatómilliméter beosztásán olvassuk le. Ugyan ezt az eljárást alkalmazhatjuk a kiemelt magnak a fölszínen az útfúrt rétegek geologiai vizsgálata céljából történő fölállításánál és tájolásánál. Minthogy ebben az esetben a munkahelyen egy, legfeljebb két fölvételt kell eszközölni, nincs bonyolódottabb berendezésre szükségünk és a 8. ábrán látható berendezés is megfelel. Ezenkívül mag állva hagyásánál a fúrólyukba elektromos kábelt sem lehet leereszteni, ezért a fölvételt a föntebb leírt berendezés leeresztésével és kiváltásával végezzük. Ily esetben a berendezés nem szolgál a függélyestől való eltérés nagyságának megállapítására, hanem csak arra, hogy a rudazatnak fölhúzása közben végzett elfordulását megállapítsuk és hogy ebből a berendezésen, illetve a magperselyen alkalmazott jelnek a délkörhöz viszonyított helyzetére biztos következtetést vonhassunk. Ha tehát magot hagyunk állva, a mag letörése előtt a parafadugattyúkat a leírt módon szabaddá tesszük és a tűket helyzetükben rögzítjük, aztán a magot letörjük és fölhúzzuk. A magperselyt a fölszinen a szokásos módon akként állítjuk be, hogy némileg lejtős helyzetben legyen és egy adott jel a délkörbe essen. Most már a (40) parafadugattyúkat visszahúzzuk és a tűket