41179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tápfűszer előállítására

Megjelent 1908. évi február hó 28-án. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI tBfr HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 41179. szám, IV/e. OSZTÁLY. Eljárás tápfüszer előállítására. GRÁF LAJOS VEGYÉSZ MÜNCHENBEN. A bejelentés napja 1907 junius hó 14-ike. Jelen találmány oly termék előállítására vonatkozik, mely intenzív húsíze folytán célszerűen levesek és mártások erősbítésére használható. A hasonló célra szolgáló készítmények, melyek «levesfűszer» általános elnevezéssel kerülnek forgalomba, eddigelé különböző anyagokból, mint húshulladékokból, tápgombákból, leveszöldségekből, sörélesztőből és hasonlókból állíttattak elő és pedig olymódon, hogy az illető anyagokat valamely módszer értelmében kivonták és a kapott kivonatokat esetleg a fölösleges vagy az ízt rontó alkatrészek eltávolítása után koncentrálták. A levesfűszer eddigelé ismeretessé lett előállítási módjánál tehát mindig hússzerű vagy hasonló izzel bíró termékek előállítására törekednek, mely termékek valamely anyagban már előzetesen benne foglaltatnak. Az alábbiakban leírt eljárás ellenben azt célozza, hogy erős húsízzel bíró termékeket tiszta fehérjéből, ennek derivatumaiból, vagy bomlási termékeiből, vagy pedig fermonthatás, vagy erjesztés által megváltoztatott fehérjéből vegyi átalakítások segélyével állítsunk elő. Az eljárás lényegében azon alapszik, hogy fehérjét kellő hosszú időn át sósavval vagy hasonlóan ható vegyszerekkel melegen kezelünk és a kapott reakciómasszát nátriumbikarbonáttal, nátriumkarbonáttal vagy nátriumhidráttal keverjük egészen a neutrális reakcióig, miáltal oly terméket kapunk, mely erős húsízzel bír. Ezen ízhatás különösen a közömbösített terméknek vízzel történő megfelelő hígításánál jut előnyösen érvényre és meglepően kiadós. A sósav segélyével előállított fehérjeszármazékoknak levesfűszerek előállítására való ipari alkalmazhatósága csak nátriumbikarbonáttal, nátriumkarbonáttal, nátriumhidráttal stb. való pontos közömbösítés után mutatkozott célszerűnek és e mellett azon megfigyelés bírt legnagyobb jelentőséggel, hogy a fehérjemolekulák fölbontásának lehetőleg fokozottnak kell lennie, hogy oly terméket kapjunk, mely a kérdéses célra használható és hogy általában annál jobb és kellemesebb ízű levesfűszert kapunk, minél hoszszabban és intenzivebben hatott be a sósav a fehérjére. Jó levesfűszer előállításához tehát az szükséges, hogy a reakcióba fehérje szétbontását mindenesetre annyira növeljük, hogy a reakciófolyadék már ne tartalmazzon lényeges mennyiségben pep-