41179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tápfűszer előállítására

tonokat. A reakció ugyanis nem pillanatnyi, hanem igen lassú és fokozatos. Ha már csak kis mennyiségű peptonok vannak jelen, akkor ez biztos jele annak, hogy a fehérje főmasszája egészen húsízt adó testek megfelelő képezéséig átalakult. Megjegyzendő, hogy a jellemző hússzerü íz csak a közömbösítés utolsó folyamatában tűnik elő. Ebből következtethető, hogy a savanyú oldatban valószínűleg magasabb molekulás komplexumok tartalmaztatnak, melyek még nem bírnak megfelelő ízhatással és melyek bizonyos íztadó anyagok képezése mellett közömbös oldattá esnek szét. A kísérletek azt mutatták, hogy ily levesfűszerek előállítására az összes fehérjefajták között különösen a casein alkalmas. A casein igen olcsó és könnyen beszerezhető. Azonban a levesfűszernek a találmány tárgyát képező eljárás értelmében való előállításánál más fehérje fajták, künösen növényfehérje és izomfehérje, a fehérje derivátumai, annak bomlási termékei, valamint fehérjében gazdag anyagok is figyelembe jönnek. A levesfüszer előállítása igen simán és egyszerűen megy végbe, ha pl. oly fehérjét alkalmazunk, mely fermenthatás és erjesztés által már részben fölbontatott. Ami az eljárás gyakorlati foganatosítását illeti, e tekintetben a laboratóriumban kis mennyiségek útján szerzett tapasztalatok még nem voltak értékesíthetők a gyakorlatban minden további nélkül, amennyiben a gyakorlatban nagy mennyiségek folytonos üzemben állítandók elő. Sőt inkáhb bizonyos nehézségek merültek föl. melyeket csak további számos kísérlet és fogás által lehetett legyőzni. A gyakorlatban a követköző eljárás vált jól be : Körülbelül 100 liter űrtartalmú kőanyagedényekben földuzzadt, a levegőn gyengén megszárított fehérjét először körülbelül 70—80° C-a melegítünk. A melegítést vízvízfürdő vagy még célszerűbben légfürdő által végezzük. Erre a fehérjére megfelelő mennyiségű sósavat (célszerűen 1*19 fajsúlyú) öntünk, az edényt elzárjuk és a maszszát körülbelül 100° C-ra hevítjük. Bizonyos idő után a födelet levesszük és a masszát kellően megkavarjuk úgy, hogy a fehérje a savval a legbensőbb érintkezésbe jut. Ezután a födelet ismét fölhelyezzük és a hevítést addig folytatjuk, míg az anyag egyenletesen folyékonynyá lesz. Ezután a masszához újabb mennyiségű friss sósavat adunk és a masszát addig hevítjük, mig a reakciót a kivánt fokig foganatosítottuk. Ezt abból Ítélhetjük meg, hogy a folyadék nem tartalmaz vagy csak aránylag csekély mennyiségben tartalmaz peptonokat, amiről ismert reakciók útján szerezhetünk meggyőződést. A szétbontás időtartama a fölhasznált fehérje és sav mennyiségviszonyától. azaz az előállítandó fűszer koncentrációjától függ. Ha kevésbbé koncentrált teméket állítunk elő, és ehhez képest a sósavat nagyobb fölöslegben alkalmazzuk, akkor a szétbontás esetleg már 8 — 10 óra alatt befejeződik. Ha ellenben lehetőleg koncentrált terméket akarunk előállítani, akkor a behatásnak hosszabb időn át kell történnie. Minthogy a fogyasztók lehetőleg koncentrált és kiadós terméket kivánnak, ennélfogva általában az szükséges, hogy a fehérjét lehető nagy arányban alkalmazzuk és előnyösnek mutatkozott,ha egy rész fehérjére két rész sósavat alkalmazunk. Ezen arány mellett a behatási időtartam körülbelül 14 nap, hogy a szétbontás a kellő fokig előrehaladjon, Légfürdő alkalmazásánál azon előnyt kapjuk, hogy a reakciómssza hőmérsékletét 100°-on felül tarthatjuk, miáltal a sósav behatási időtartama rövidebb lehet, mint vízfürdőhőmérsékletek alkalmazásánál. A fönt leírt módon kapott reakciótermék, mely sötétszínű folyékony masszát képez, melynek tulajdonságaiból még egyáltalán nem következtethető az, hogy a massza később élvezeti cikk gyanánt használható, nagy agyagtartányokban nátriumbikarbonáttal, nátriumkarbonáttal vagy nátronhydráttal egy kavarómű alkalmazása mellett pontosan közömbösíttetik. A közömbösítés előtt a sósav egy részét elgőzölögtetés által eltávolíthatjuk. Ezután a közömbösített folyadékot legcélszerűbben egy szívószűrő alkalmazása által az oldhatatlan alkatrészektől