41098. lajstromszámú szabadalom • Ferdehajlású aknászsilip

kaszból vízzel való megtöltése közben jön létre. A Bűritett levegőt a vízzel telt tartályba vezetjük és így az a légritkítás hatását elősegíti, a mennyiben a másik tartályba föl nem szívott vizet oda fölszorítja. Ha az egész zsilipet állandóan összeköttetésben akarjuk tartani a külső levegővel, a mi a gyakorlatban leginkább ajánlatos, tökéletes vízmegtakarítást érünk el, ha a gyűjtőtartályokat egymás fölött és egymással összeköttetésben rendezzük el olyképen, hogy közös vízoszlopot képezzenek. Ezen vízoszlop nyomását egy külön elrendezett tartály levegőjére visszük át. Ezen külön tartályban a sűrített levegő oly nyomást vesz föl, mely a vízoszlop nyomásának felel meg. Miután a légmentesen zárt tartályok egymás közötti és a sűrített lebegőt tartalmazó tartálylyal való összeköttetését megszakítottuk, a tartályokból a vizet a megfelelő szakaszokba folyatjuk le, melyek az egyes tartályoknál annyival mélyebbre vannak építve, hogy a tartályokban lévő víz a légköri nyomást legyőzheti. Ha a tartályok egyikét kiürítettük és a lebocsátó vezetéket elzártuk, belsejében légüres tér áll rendelkezésünkre, melyet a következő hajó lefelé szállításánál, azaz a szakasz kiürítésénél hasznosítunk. Ilyképen minden egyes tartály vízzel addig telik meg, míg a megfelelő zsilipszakasz térfogatának megfelelő vízmennyiséget tartalmaz, mimellett megjegyzendő, hogy a szakasz alsó végét a tartály boltozatától legalább 8 m.-es magasságkülönbség válását ja el. Ama fölső tartályoknál, melyeknél a légritkítás nem elegendő a légköri nyomás legyőzésére, az előzőleg nyert sűrített levegőt használjuk fel segéderőnek. A sűrített levegő a vizet az alsó tartályokból a fölső tartályokba szorítja, ilyképen az előbbiek kiürülvén, a víz a zsilip utolsó szakaszaiból az alsó tartályokba folyhat át, melyek megfelelően alacsonyabban vannak elhelyezve. A zsilip és a tartályok most készen állnak egy hajó emelésére, a megmaradt sűrített levegőt arra használjuk föl, hogy azon vizet, melyet a művelet kezdetén a külön tartályban sűrített levegő előállítására használtunk föl, a telt tartályok vízoszlopnyomásának segélyével újra fölszorítjuk. A fölszorított vizet újból a fölső .tápláló medencébe vezetjük és ilyképen az a hajók átszállítására újból használható. Ilyképen zárt munkakörfolyamatot nyerünk. A gyakorlatban azonban ezen utóbbi foganatosítási mód nem ajánlatos, mert kiviteli nehézségekkel jár. Az utóbb leírt két esetben, midőn akár csak légritkítást, akár pedig légritkítást légsürítéssel egyidejűleg alkalmazunk, a tartályokat és zsilipet úgy kell építenünk, hogy tökéletes lég- és vízmentességük biztosítva legyen ; ennek folytán a belső falakat célszerűen fémlemezekkel béleljük és a jó tömítést különben is a gyakorlatban használatos összes- eszközökkel biztosítjuk. Míg a hajó a csöves zsilip rézsútos részében mozog el, vezetnünk kell azt, hogy a falakba ne ütközzék és mindég azon vízmélységben mozogjon, mely tonnatartalmának megfelel. Ezen célból, mint már emiitettük, két (51) vezető sínt alkalmazunk, melyek mindig a zsilip tengelyének hosszában vannak elhelyezve és pedig egyikük az akna boltozatán, a másik a fenekén van megerősítve (7.—15. ábrák). A hajónak a víz általi tovamozgatásánál ezen (51) sínekre két (52) vezető görgő támaszkodik, melyek az (53) összetolható rudakra vannak erősítve. Ezen (53) rudak hosszát az (54) spirális rugók a víz mélysége szerint önműködően szabályozzák, amennyiben a rudakat és görgőiket a vezető sínekhez szorítják. Ezen vezető sínek a hajót emelkedése közben tova mozgásra is kényszerítik. Ilyképen a hajók oly haladási sebességet nyernek, mely a szakaszok megtöltéséhez szükséges idővel arányos és így azt is elérjük, hogy a hajók emelése vagy sűlyesztése közben való tovamozgatása teljesen önműködőlég történik. Kettős mediű, rézsútos fenekű, szaka-