41098. lajstromszámú szabadalom • Ferdehajlású aknászsilip

szókra osztott nyitott csatorna esetében a fölső sínt kapuszerű tartó rudakon vagy más tetszésszerinti módon erősítjük meg úgy, hogy a hajó a víz emelkedésével egyidejűleg előre is kénytelen mozogni, épp úgy, mint a csőzsilipnél. E nélkül az önműködő tovamozgatás csak a sűlyesztésnél jönne létre és a hajó mozgása nem volna kellőleg szabályozva. Két egymásra következő zsilipszakaszt elválasztó kaput önműködően tetszésszerint működtethetünk és sűrített levegő bevezetésével a következőképen: Ezen kapuk egyszárnyúak és a zsilipfenék talpába erősített tengely körül forgathatók el, kettős falúak és tömítve záró válaszfalak segélyével bizonyos számú rekeszekre vannak osztva. Ezen rekeszek a tengely belsejében lévő vezetékkel állnak összeköttetésben. Midőn a kapu nyitva van, azaz le van csappantva, a zsilip fenekén kiképzett mélyedésbe illeszkedik, összes rekeszei vízzel vannak megtöltve és így saját súlya lenttartja. A kapu zárása úgy történik, hogy sűrített levegőt bocsátunk belsejébe, mely a vizet a rekeszből kihajtja és az ily képen könnyebbé vált kapu önműködőlég fölemelkedik, mimellett a zsilipben a hajó emelése közben emelkedő víz nyomásának enged és ütköző fölületére támaszkodva záródik. A zárt kapu jó tömítését természetesen ismeretes módon biztosítanunk kell. A kapu a reá gyakorolt víznyomás folytán zárva marad. Ezen folyamatnak fordítottja következik be a kapu nyitásánál, amennyiben a levegőt a rekeszekből kibocsátjuk és azokat vízzel töltjük meg, miáltal a kapu súlya növekszik és ennek folytán tengelye körül elforogván, újra a zsilip fenekére hajlik le. A zsilip belső szabad keresztmetszetének a kapu helyén oly nagynak kell lennie, hogy a kapu szabad forgása lehetővé váljék, azaz oly kamrát vagy teret kell kiképeznünk, melyben a kaput elhelyezhetjük és melyben forgása is szabadon lehetővé válik. Az itt leírt kapuk helyett természetesen bárminő másféle kapukat is alkalmazhatunk, pl. kettős falu és tömítve záró rekeszekkel bíró kapukat, melyek rekeszei állandóan üresek maradnak úgy, hogy a kapuk mindig lebegnek és ilyképen a vízszin változását önműködőlég követik, amennyiben a zsilip fenekén lévő tengely körül elforognak; vagy pedig a kapukat ellensúlyozzuk, vagy úszók segélyével vagy bármily más megfelelő módon mozgatjuk. Ázon helyen, hol a kapu a fenékre támaszkodik, az alsó sín meg van szakítva és ennek helyettesítésére a fölső sín a kapu fölött egy darabig kinyúlik. A találmánybeli ferde hajlású aknás zsilipnek az eddig ismeretes hajó-emelési rendszerekkel szemben lényeges előnyei vannak. Gyakorlatilag jól kivehető, egyszerű, szilárd szerkezete és működése egyszerű és építési költségeinél nagy megtakarítást érhetünk el. A következőkben csak a belhajózásnál elért főelőnyöket soroljuk föl: 1. Természetes, költségnélküli vontatás. 2. Nagy vízmegtakarítás; ezen zsilip alkalmazásával nemcsak jelentékeny magasságkülönbséget hidalhatunk át, mimellett vizet egyáltalán nem, vagy csak igen csekély mennyiségben használunk el, hanem a csatornákban a víz elpárolgása, átszivárgása és a talaj nedvesítése folytán létrejövő vízveszteségeket is elkerüljük. Ezen előnyöket természetesen csak akkor használhatjuk ki teljesen, ha a zsilip zárt csőből áll, de ha a csatorna részben nyitott is, a párolgásból származó vízveszteségek jelentékeny mértékben kisebbek. 3. Az uj rendszer lehetővé teszi az egyenes irányú csatornákat, mimellett a rendes csatornáknál szükséges görbületek és kerülő utak kiküszöböltetnek. Az áthidalandó magasságkülönbséget nem kell egy helyen legyőznünk; a víz mozgása ahhoz is hozzájárul, hogy megszünteti a jégképződést, mely jelenleg hegyes vidékeken sok csatornában a téli hónapok folyamán a közlekedést megakasztja.