41083. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csapadékvíz elvezetőknél ezek munkabírásának növelésére

sen megtelni, mert a már részben megtelt úszó is elég nehéz ahhoz, hogy a fölhaj­tást és az úszószelep zárására törekvő túl­nyomást legyőzze. Az elvezető munkabí­rása kis nyomásnál tehát ebből az okból sem kielégítő. Találmányunk tárgya oly berendezés csa­padékvízelvezetőknél, mely a föntebb jel­zett hátrányokat teljesen kiküszöböli. Ez a berendezés lényegében véve abból áll, hogy az úszó alatt lévő tér és a záró­szielepet körülvevő tér között összekötő ve­zetéket alkalmazunk. Eme térben, mely a zárószelep nyitása pillanatában a külső le­vegővel jön összeköttetésbe, a csapadék­víz kifolyása közben a nyomás csökken és ez a nyomáscsökkenés az összekötővezeté­ken azonnal tovább terjed. Ennek követ­keztében az úszót körülvevő csapadékvíz egy része is elfolyik, illetőleg a fölhajtás maga is kisebbedik, még pedig annál nar gyobb mértékben, minél magasabb az üzem­feszültség és viszont. Egyébként is, az úszófenék alatt lévő víz leszívatása, illetőleg az ennek követ­keztében föllépő kis nyomáscsökkenés az úszót némileg lefelé húzza. Eme föntebb jelzett, a külső vízszin csökkenése által előidézett kisebb fölhaj­tás azt idézi elő, hogy az úszó az összes föllépő üzemi nyomásoknál annyira kiürül­het, amennyire a föntartandó vízelzárásra való tekintettel csak kiürülhet, az össze­kötő vezetéken pedig ezenkívül a külső víz egy része is elfolyik úgy, hogy az úszó minden elmozdulásánál lehetőleg sok víz távozik az elvezetőn át. Végül a burkolat legmélyebb pontjától kiinduló mellékveze­ték egyidejűleg a csapadékvíz&lvezetőből a levált iszap egy részét is eltávolítja.­A csatolt rajzokon az . 1—3. ábra a leírt berendezés három kü­lönböző foganatosítási alakját tünteti föl, egyébként azonos szerkezetű csapadékvíz­elválasztónál alkalmazva, nevezetesen azl. és 2. ábra a csatlakozó csőcsonkokon át­menő sík szerint vett függélyes metszet, a 3. ábra pedig az előbb említett síkra me­rőleges függélyes sík szerint vett metánt. A találmány tárgyát képező mellékveze­téket az 1. ábrán az úszó üreges rúdja, a 2. ábrán egy, a burkolat belsejében el­rendezett cső, a 3. ábrán pedig egy, a burkolat belsejében -elrendezett cső, a 3. ábrán pedig egy, a burkolat falában kiké­pezett csatorna alkotja. Az (a) burkolatot a (b) födél zárja el, melyen a befelé nyúló (c) cső van fölerő­sítve. A tokban a fölül nyitott (d) úszó foglal helyet, melynek a (dl) fenekén megerősített (e) úszórúdja alul a (c) cső­ben van vezetve, fölső végén pedig tet­szőleges ismert szerkezetű (f) szelepberan­dezéssel van fölszerelve, mely akkor, mi­kor az úszó föl van emelve, a vízelvezető (b) födelének (g) furatát elzárja. Az (e) úszórúdnak a kapcsoló vezetéket képező (el) furata van, melyet fölül egy vagy több (e2) furat köt össze a (c) cső által képezett (k) üreggel és mely alul a (d) úszó alatt lévő térrel van kapcsolva. Az (e2) furatok a (d) úszó fölső éle fölött vannak kiképezve, hogy az úszóban lévő és az ezt körülvevő víz között összeköt­tetést ne létesítsenek. A (c) csőben a(b) födél közelében egy (h) furat, alsó részé­ben, a vízelzáráshoz szükséges víz szintje fölött pedig egy vagy több (i) furat lehet elrendezve. Az ismert (h) furaton a víz­elvezetőből a levegő száll el, ezenkívül ez a furat azt is biztosítja, hogy a (d) úszót és a (c) csövet megtöltő víz egyenlete­sen emelkedjék. Az (el) furat és az (e2) kapcsoló fura­tok által képezett új berendezés működési módja a következő: Mikor a levezető csőcsonkon át az úszóba beáramló víz az úszót megtölti és ennek súlyát annyira növeli, hogy az úszót kör­nyező víz által okozott fölhajtást és az (f) szelepre ható gőznyomást az úszó BÚlya legyőzi, az úszó sülyedni kezd, ennek kö­vetkeztében az (f) szelep kinyílik és agő> a vizet a gőz a (c) csövön és a (g) sze-. lepnyíláson át a; (d) úszóból kihajtj£|i23k-~ kor a (dl) úszófenék fölső oldalára a fön­tebb jelzett zavaró szívóhatás Jatm,

Next

/
Thumbnails
Contents