41083. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csapadékvíz elvezetőknél ezek munkabírásának növelésére
- 3 -Az úszó sülyedése, illetve az (f) szelep kinyílása pillanatában a kiáramló víz tehermentesülése következtében az (f) szelepet körülvevő (k) térben nyomáscsökkenés lép föl, mely az (e2 el) vezetékeken tovább terjed és így az úszót körülvevő víz egy részének elfolyását idézi elő, a külső víz színének esése következtében pedig az úszó fölhajtását is megfelelően kisebbíti. Az (e2) furatok akként lehetnek elrendezve, hogy a szelepelrendezésen kiáramló víz irányában torkoljanak ki, minek következtében a környező víz kiáramlását a nyílások előtt folyó víz szívóhatása is elősegíti. Az (el e2) furatok keresztmetszetének megfelelő megszabása és az (e2) furatok irányának megfelelő megválasztása által az úszót körülvevő víz mennyiségének csökkenése az idézi elő, hogy az úszó fölhajtása megfelelően csökken. A fölhajtás csökkenése abban a mértékben megy végbe, amely mértékben az. úszó vízszinének csökkennie kell, hogy az eddig vízelvezetők működési módjától eltérően, a víz elvezetése mindig addig tartson, míg a vízszin teljesen le nem sülyed. Az úszó a külső víz megfelelő sülyedése miatt csakis akkor fogja emelkedését újból megkezdeni és a szelepet ismét elzárni, mikor az úszóból a víz annyira kiürült, hogy a cső alsó végénél a vízelzárás még épen fönmiarad. Ily módon azt érjük el, hogy a vízelvezető még ama legnagyobb nyomásnál is, melyre szánva van, tehát a rendes üzemi nyomásnál is teljesen kiüríti az úszóból a vizet, Ehhez járul még az a vízmennyiség is, melyet az (el e2) összekötő vezetéken át hajt ki a gőz és mely az úszót körülvevő víz egy része. Hogy a (c) csőben lévő víz egy részét is eltávolíthassuk, eme cső alsó részében a vízelzárás fölött egy vágy több (i) furatot alkalmazunk. Ha a vízszin az úszóban az (i) furat alá sülyed, a (c) csőbe az (i) furaton beáramló gőz abban a pillanatban, melyben az úszó megéjj&lkedik és az (f) szelep elzáródik, a (c) csőből az ebben lévő vizet kihajtja, az Úszó pedig a fölhajtás következtében fölemelkedik és az (f) szelepet elzárja, mielőtt a szelepen át gőz távozhatnék. Az úszó minden nyitásánál tehát az úszóban és a körülötte lévő víz oly mértékben távolíttatik el, amily mértékben azt a vízelvezető helyes működésére való tekintettel csak eltávolíthatjuk, miáltal a lehető legkedvezőbb munkabírást érjük el. Mikor az úszó újból fölemelkedett, először ismét az úszó körül lévő tér telik meg, azután pedig az úszó maga, míg végül annak előbb leírt működése nem ismétlődik. Ugyanezek a jelenségek lépnek föl minden középes nyomásnál, vagyis az úszó ilyenkor is annyira kiürül, hogy épen a vízelzárás föntartásához szükséges vízszin maradjon fönn, azonban az úszó ily nyomásoknál teljesen meg nem telhetik, tehát a vízelvezető munkabírása csökken. Ama legkisebb nyomásná!, melynél a vízelvezetőt szelepfuratára való tekintettel még használni lehet, az úszó ugyancsak csupán ama víz,színig ürül ki, melynél a vízelzárás biztosítva van, azonban a szelepre ható kisebb záró túlnyomás következtében az úszó teljes megtöltése előtt fog lesülyedni és kiürülni. Ezért a vízelvezető munkabírása a legkisebb nyomásnál is nagyobb fog lenni, mint amekkorát eddig elérni sikerült. Az úszót körülvevő tér részleges kiürülése — mint azt bevezetőleg jeleztük — annyiban előnyös, hogy a csapadékvízben esetleg volt iszap, mely más vízelvezetőknél az úszó körül összegyűlik és idővel az úszó helyes működését akadályozza, az úszó minden morgásánál fölkavarodik és hogy azt az (el e2) vezetéken távozó víz magával viszi, tehát a vízelvezetőben iszap hátra nem marad és szabályos működése attól, hogy a kezelő az iszapot időszakosan leereszti-?, függetlenné válik. Minden további magyarázat nélkül érthető, hogy a most leírt berendezés működési módja az (el e2) kapcsolóvezeték kiképezésétől teljesen független. Ezt a vezetéket pl. a (d) úszón kívül is alkalmazhatjuk, Imint az a 2. ábrán látható, vagy a vízelvezető burkolatának falában is kiké-.
