40861. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

lyek a vonórúdra, vagy a kocsialj valamelyik szilárd sínvasára erősített (18) tartóba vannak ágyazva. Az (1) horognak van egy (19J toldaléka, melynek fülében a horog emelésére szolgáló húzóközeg van megerősítve. Ezek a húzóközegek együttesen futnak el a (20) görgő fölött és ott szétválva egy-egy (21) görgő fölött a (23) emelő készülék (22) lemeze felé haladnak s azon megerősíttetnek (5. ábra). A kocsivégnek mindkét oldalán egy ilyen (23) emelő készülék van elrendezve. Ez egy (22) lemezből, melynek végén a húzóközeg van megerősítve, továbbá két rúgóbehatás alatt álló (24) horogból áll, melyek a (26) csavarorsón elmozdítható (25) csavaranyát körülfogják. Ezen csavaranya, valamint az emelő készülék állványán, a forgattyúkerék közelében megerősített (27) gomb, két ékalakú fölülettel bír. A leírt kapcsoló működési módja a következő : Két kocsi összeütődése alkalmával mindkét (1) horog felemelkedik, a mennyiben elcsúsznak a hozzájuk tartozó (2) horgok fejeinek ferdén kiképezett lapja mentén. Mihelyt az (1) horog alsó éle a (2) horog fölső élén túlhaladt, a horgok súlya, valamint a horgok felemelkedése közben összeszorított (17) húzórúgó hatása következtében létesül a kapcsolás. Az (1) és (2) horgok hossza úgy méretezhető, hogy a bekapcsolódás megtörténte után az összeütődő kocsik ütközőinek rúgói összenyomaasanak, vagy pedig lehetnek a horgok olyan hosszúk is, hogy bekapcsolás után az ütköaők között egy játéktér maradjon. Ha az (1) horgok egyikét emelni akarjuk, akkor a hozzátartozó (23) emelő készüléket hozzuk működésbe. Mivel a (24) horgok a (25) csavaranyát átfogják, elég csak a forgattyúkereket forgatni, miközben a csavaranya az orsó mentén haladva, a mozgó lemezt magával viszi. Ha az (1) horgot már eléggé felemeltük, hogy a hozzátartozó (2) horgot szabaddá tegyük, akkor az felemelt helyzetben maradhat, vagy pedig a forgattyúkerék ugyanolyan értelembén tovább forgatható mindaddig, mig a (24) horgok a (27) ékalakú pályára jutnak, széjjelnyomatnak és végül a (25) csavaranyát szabaddá teszik. Ezáltal a (22) lemez nincs többé összeköttetésben a (25) anyával és az (1) horog saját súlya, valamint a (17) húzórúgó hatása következtében visszaesik. Ilyen módon az (1) horog a kapcsoláshoz megkívántató helyzetbe vitetik vissza. Meg kell említeni, hogy ha az előzetesen kapcsol ?a volt kocsikat nem is távolítjuk el egymástól, a visszaeső (1) horog még sem hatolhat be a hozzátartozó (2) horogba, mivel a horogszáj ferdén van lemetszve. A kapcsolás azonnal megszűnik, mihelyt a két (1) horog felemeltetett, akár felemelt helyzetben hagyjuk őket, akár visszacsapódni engedjük. Két kocsi kikapcsolása hasonló könnyűséggel történik, akár meg vannak feszítve az ütköző rúgói, akár nincsenek. A leírt berendezés lehetővé teszi az átmenetet a szokásos kapcsolásokról az ön- / működő kapcsolásra, ha a következő módon ' járunk el : Először az (1) horogra erősített húzóközeget kapcsoljuk ki s azután (14) csapszögeket, valamint a (13) rudakat távolítjuk el. Ennek következtében a kapcsolási részek, nem levén többé megtámasztva, az (5) tengely körül lengésbe jönnek s függőleggWt állásba helyezkednek. Ezen helyzetváltozás folytán a kapcsolórúd horogja szabaddá válik, melybe most már a szokásos vasúti kocsi kapcsolásoknál használt kapcsoló karika beakasztható. Ha a kapcsolás a leírt berendezés szerint történt, akkor a kocsik összeköttetésben maradnak még akkor is, ha a vonórúd eltörött. A vontatóerőt a horgok a (3) tengelyekre és a (12) lemezek a (13) rudakra viszik át, mely utóbbiakat a (14) csapszögek fogva tartják, úgy hogy a (16) csavaranyák a kocsit magukkal viszik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, melynek mindkét fele két kapcsolóhorogból