40860. lajstromszámú szabadalom • Csapóajtós duzzasztógát

kötél van elrendezve, mely egy emelőbak segélyével a folyófenékig bocsátható le (1. ábrán az (il) helyzet), vagy pedig akként feszíthető meg, hogy a kötél egész hosszában a pálya magasságába emeltetik (az 1. ábrán az (i2) helyzet). Ezen (i) segédkötélen függnek a duzzasztófal egyes mozgatható (c) csapóajtóihoz tartozó fölhúzó és leeresztő láncok vagy kötelek, melyek oly számban vannak elrendezve, hogy minden egyes csapóajtóra négy darab (kl) (k2) (k3) (k4) lánc vagy kötél esik (lásd 1. és 2. ábrát). Ezen fölhúzó és lebocsátó kötelek vagy láncok tehát egyik végükkel a duzzasztófal megfelelő csapóajtaján vannak megerősítve, még pedig kettő-kettő egy erős (1) emeltyűn (5. ábra), mely a csapóajtók fölső széle közelében van elrendezve; így pl. a k3 és k4 vonókötelek vagy láncok az (1) emeltyű (11) és (12) kengyelein vannak megerősítve (5. ábra). Ha tehát az (i) segédkötelet az (i2) helyzetből az (il) helyzetbe bocsátjuk le, úgy vele együtt a vonókötelek vagy láncok a folyó fenekére sűlyednek, vagyis a víz alatt eltűnnek, ha ellenben az említett segédkötelet meghúzzuk, ami az 1. ábra szerint az (m) emelőbak segélyével eszközölhető, úgy az a láncokat a rajta megerősített végeknél fogva fölemeli úgy, hogy azok az említett fölső sodronypályáról elérhetők. Ha már most a függélyesen álló mozgatható duzzasztófal egyik csapóajtaja bármi okból kifolyólag lehajtandó volna, például a az 1. ábrán balról a harmadik, és ezáltal a víz számára áteresztőnyílás volna létesítendő, úgy ez a következő művelettel történik : A normális helyzetében a folyófenéken fekvő (i) segédkötelet meghúzás által fölérnél j ük, tehát az 1. ábrán látható (il) helyzetből az (i2) helyzetbe úgy, hogy az azon megerősített lánc végek a sodrony pályáról elérhetők. Erre a (g) kocsit annyival mozgatjuk el, — amint az az 1. ós 2. ábrán látható — hogy a lebocsátandó csapóajtóval szemben fekvő helyzetet foglalja el, és ott rögzítjük. A kocsin lévő munkások a mozgatandó csapóajtónak külső vonóláncait, tehát a (kl) és (k4)-et az (i) segédkötélről leoldják, és a (h, hl) emelőbakok dobján erősíttetik meg és e vonóláncokat az emelőbakok segélyével annyira megfeszítik, hogy az (e) támaszok (2—4. ábra) — amint azt alább részletesen ismertetni fogjuk —^önműködően megoldatnak. Azután a vonóláncokat az emelőbakok segélyével lassan utánengedjük, miáltal a (c) csapóajtók lassan az (a) küszöbre fekszenek, tehát a (cl) helyzetbe jutnak (4. ábra). Ha a csapóajtókat föl kell állítani, akkor az illető csapóajtónak két belső vonókötelét, tehát a (k2-)t és (k3-)at erősítjük meg a (h,) (hl) emelőbakok dobjain, a külső vonóláncokat ellenben az (i) segédkötélen hagyjuk meg. A (k2) és (k3) vonókötelek meghúzása alkalmával a csapóajtó fölemelkedik, és vele egyidejűleg az (e) támaszok is. Mihelyt a csapóajtó függélyes helyzetbe kerül, az (e) támaszok régi helyzetüket foglalják el, amint az az alábbiakban részletesen lesz ismertetve. A (k2, k3) vonókötelek tehát ismét leakaszthatok az emelőbakokról és az (i) segédkötélen erősíthetők meg, mely utóbbi ismét a folyó fenekére sülyesztetik alá. Az (e) támaszok önműködő kikapcsolását és a (c) csapóajtókkal együtt való lebocsátását, valamint ezen támaszoknak a csapóajtó zárása alkalmával támasztó helyzetükbe való beállítását az 5. és 6. ábra alapján fogjuk ismertetni. Ama hely mellett, ahol egy támasz a csapóajtót támasztja, egy kétkarú (1) emeltyű (5. ábra) forgathatóan van a (c) csapóajtóra szerelve. A külső (kl) és (k4) vonóláncok az (t) emelyű ama karján vannak megerősítve, mely az említett támasztási helytől távolabb fekszik, tehát pl. a (k4) lánc az (1) emeltyű (11) kengyelén (5. ábra), míg a belső (k2) és (k3) vonókötelek mindegyike amaz emeltyűkarral van összekötve, mely e támasztóhelyhez közelebb fekszik, pl.a(k3) az(12) kengyellel. Az utóbbi emlőkar vége az (e) támasz támasztási helyéig ér. Ha a csapóajtónak az (a) küszöbre váló lefektetése céljából a külső (kl) és (k4) vonó-