40781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és edény tápszerek frissentartására

tápszereket előzetesen kiforrázott, még forró szelencékbe töltjük. Ezáltal meggátoljuk, hogy baktériumok vagy élesztősejtek maradjanak magában a szelencében. Csak a legfölső, természtszerűen gyorsan lehűlő réteg van kitéve azon veszélynek, hogy benne baktériumok gyűlhetnek össze. Ezen veszélyt úgy küszöböljük ki, hogy a födő ráhelyezése után az egész edényt forró vízbe helyezzük és rövid ideig benne hagyjuk. Ezáltal a födő és így a szelence tartalmának fölülete is fölmelegszik, miáltal a baktériumok megöletnek. Ezen utólagos hevítésnek azon célja is van, hogy a levegőt a szelencékből kihajtsuk. Fontos továbbá az is, hogy a szelenlencéket tartalmukkal együtt közvetlenül ezután teljesen lehűtjük. A régi eljárásnak a következő hátrányai vannak: főzelékeknél nagy időveszteséggel jár, pl. babnál, kb. 20 perc kell az előzetes főzéshez, a palackokat magába fogadó hideg víznek a forráspontig való fölhevítésére szintén 50—60 perc szükséges és a a sterilizálási folyamat is még körülbelül IV,—2 óráig tart az, ezután következő lehűtés is lassan történik. Az új eljárásnál nagy időmegtakarítást érünk el, minthogy a bab kb. 30 perc alatt készre fő és a megtöltött szelencék bemártása csak kb. Vs percig tart. A hideg vízben való gyors lehűtés 15—20 percet vesz igénybe. A főzelékfélék, pl. babfajták, igen különbözők, ami egyebek közt a talajtól is függ, melyben tenyésznek. A sterilizálást azonban a gyári üzemnél és a háztartásban is mindig egyenlő ideig szokták folytatni. Ezen eljárás csak a normális babfajoknál eredményes, más babfajok viszont vagy teljesen szétfőnek, vagy túl kemények maradnak és ennek folytán tönkremennek, mert a baktériumok nem pusztultak el. Az új eljárásnak viszont megvan azon előnye, hogy a főzési folyamat a nyitott edényben bármikor ellenőrizhető és a főzelékfajtának megfelelőleg a kellő készen főzésig folytatható. A régi eljárásnál a lassú lehűtés következtében (utólagos főzés, mely a tartályban következik be) a főzelék zamatját és színező anyagát a folyadék kivonja. Az új eljárást oly gyorsan hajtjuk végre, hogy ezen kiválás csak igen kis mértékben következhetik be és a hirtelen lehűtés következtében félbe is szakítjuk. Ebben áll az új eljárás főelőnye, amennyiben különösen a gyors lehűtést használjuk föl előnyösen. Ugyanezen hátrányok és előnyök, melyeket a főzelékek kezelésénél megemlítettünk, a gyümölcsök kezelésére nézve is fönnállanak, azon különbséggel, hogy a szétmállás és a színnek, valamint a zamatnak elvesztése ezeknél jóval gyorsabban és nagyobb mértékben következik be. Az új eljárásnak a régebbivel szemben való előnye különösen abból is kitűnik, hogy a régebbi eljárás szerint megtöltött konzervpalackokban és pedig különösen víztartalmú gyümölcsök, cseresznye, eper, barack, szőllő esetében a hőnek hosszú behatása folytán nedvtartalmától megfosztott gyümölcs könnyűsége miatt a folyadék fölszinén úszik és igen gyakran szétmállik. Az új eljárásnál viszont a gyümölcs eredeti alakját és szilárdságát teljesen megtartja úgy, hogy fölületének leszárítása után a nyers gyümölcstől egyáltalában meg sem különböztethető. A mellékelt rajzon az új eljárás foganatosításához szükséges edény példaképen!kiviteli alakjának metszete látható. Az új edény lényege abban áll, hogy zománcozott bádogból készül; különösen oly edények alkalmazása előnyös, melyek anyaguk szilárdsága folytán behajlásnak ellentállnak és melyek fölső széle gömbölyűén ki van hajlítva és zománcréteggel van bevonva. Oly edényeket, melyeknél csak a légnyomás idézte elő a tömítést, melyeknél tehát a födelet nem forrasztották be, eddigelé majdnem kizárólag üvegből készítettek, ezeket nem lehetett gyorsan lehűteni, mert így könnyen szétrepedtek és ilyképen csak egészen lassú lehűtésnek lehetett azokat alávetni. A közönséges vékony