40554. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti járművek számára való kapcsolókészülékeken

zok 4. és 5. ábráinak összehasonlításából kitűnik, mely ábrákban az (x) magasság az (n2)' váj lat legfölső pontjának a víz­szintes (k) tengelytől való mindenkori tá­volságát jelzi, mely tengely a vonóhorog alatt minden esetben ugyanazon távolság­ban fekszik. Ennekfolytán a kapcsolóho­rog, mint az az 5., 6., 7. és 8. ábrákból kitűnik, a föltüntetett fölemelt vagy szét­kapcsolt helyzetben mélyebben és a füg­gélyeshez közelebb tartatik, mint a 4. ábra szerinti régebbi kiviteli alaknál úgy, hogy a kapcsolóhorog a lengethető (h) tartó­rész elforgatásának jobban ellentáll és túl­ságos lökés esetén kevésbbé igyekszik előreesni, mint a 4. ábra szerinti kivitelű alaknál. Hogy azonban a kapcsolóhor og ennek da­cára is kellő kapcsolatba jöhessen, egy szomszédos kapcsolóhoroggal, amikor a lengethető (h) tartórész az (m ml) ha­ránttengely és az egyik vagy a másik (7) kéziemeltyű által forgattatik, a (h) tartó­rész jobboldali lemezének, azaz azon- le­meznek lefelé és előre nyúló mellső (i) széle, mely lemez felé az (a) kapcsolóho­rog csúcsos (al) vége nyúlik, egész hosz­szában a tartórész baloldali lemezének megfelelő (j) széle előtt van elrendezve. Az (i) szél a (j) szélhez képest előre áll, mint az az 1. ábrábeli oldalnézetből kitűnik; a kiugrás mértéke alul lényeges és fölfelé körülbelül az (x) pontig csökken és ezen ponttól kezdve fölfelé ismét nagyobbodik, míg a szélek a fölső (u), illetve (ul) kam­pók vagy toldatok (u2) és (u3) vájlataiba mennek át. A jobboldali lemez (i) szélé­nek alsó része előre nyúlik úgy, hogy (il)­nél vállat képez, mely arra szolgál, hogy az alsó (n) horogvisszatartó elem (n2)váj­latának nyílásszélességét a vájlat fölső végén szűkítse vagy csökkentse és hogy a vájlat mélyebbé és szélessége egyenlete­sebbé tétessék. Az (i) szél továbbá hosszá­nak egy részén (i2) vájlattal bír úgy, hogy kampószerfi (i3) váll vagy orr képeztetik. Ezen helytől kezdve az (i) szél, mint azt a rajz mutatja, homorúan haladhat a meg­felelő (u2) vájlatig. A jobboldali oldalle-3 -mez a'só része, úgy, mint eddigelé, befelé hajlíttatik úgy, hogy e rész az (a) kap­csolóhorognak hátrafelé nyúló (b) részéhez közelebb áll, mint a lemez fölső része úgy, hogy a kapcsolóhorog hátsó (c) vége ré­szére a kellő oldaljáték lehetővé tétetik. A lemez azonban célszerűen nagyobb da­rabon van behajlítva, mint eddigelé, azaz a behajlítás egy, az (i3) orrhoz közelfekvő pontig terjed, amint azt a 2., 3., 6., 8. és 9. ábra világosan mutatja. Az oldallemez alsó kiugró (n4) vége kifelé és oldalt van hajlítva, mint azt a rajz mutatja, hogy úgy, mint eddigelé, oldalvezeték képeztes­sék. A lengethető (h) tartórész baloldali le­mezének mellső (j) széle a fölső vég kö­zelében (jl)-nél kidomborodik, úgy, minta régebbi kiviteli alaknál. Azonban ezen kir domborodás a találmány értelmében nincs oly módon kiképezve, hogy a jobboldali le­mez (i) szélének megfelelő pontjához ké­pest kiugrik, amint ez régebbi szerkeze­temnél történt. A baloldali lemezben az alsó (nl) horogtartó elem alsó (n3) váj­lata is keskenyebbre készíttetik az eddigi­nél, amint ez az oldalnézetből látható. Ha a lengethető tartórész mellső (i) és (j) 13Z6 le £t fönt leírt módon képeztetik ki, akkor az (a) kapcsolóhorpg fölfelé és előre való mozgásánál — amennyiben a lenget­hető tartórészt a (k) tengely körül kéz­zel gyorsan hátrafelé forgatjuk, amint ezt az 5. ábrábeli (y) nyíl jelöli — a kap­csolóhorog hátsó (c) vége az említett szé­leken gyorsan csúszik és az (i3) orr a ho­rog hátsó (c) részének (cl) harántrészével kapcsolatba lép (9. ábra) úgy, hogy az orr ezen mozgást megakasztja vagy szabá­lyozza és a horgot kissé oldalt forgatja, valamint hossztengelye körül elforgatja : úgy, hogy a horog mellső (al) végdarabja j elforog, függélyesebb helyzetet foglal el és a szomszédos kapcsolóhoroggal kellő kapcsolatba eshetik. Hogy a lengethető (h) tartórészek a nem szándékolt előrebillenésben megakadá­lyoztassanak, amikor a járművek egymás­felől lévő oldalain az (a) kapcsolóhorgok

Next

/
Thumbnails
Contents