40544. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági szerkezet kisikló vonat számára

Hogy a belső pofiikat föl lehessen szereim, a kocsi fővázára az oldalt lefelé nyúló (11) tartókat és egy középső (12) tartót rendezünk el (2. ábra). Ezekhez kapcsolódik a háromszögalakú (13) tartó lemez (8. ábra). Ez a szerkezet a kocsi mindegyik végén ismétlődik; a (14) keréktengelyek rendesen szabadon futnak a (11) tartókban. A (14) tengelyek csapágyszelencéibe különös szerkezetű (15) konzolokat helyezünk el (9. ábra), melyeknek fölső része csapágycsészét képez, mely azonban rendesen nem érintkezik a csappal; csak, ha kisikláskor a pofák az egész alvázt megemelik, akkor a konzol hordja a tengelyt, miáltal a csapok és kerekek sérülésektől megóvatnak. A 10., 11. ós 12. ábrákban a pofáknak egy különös foganatosítási alakja van föltüntetve. Az alvázhoz az (s) tartónak megfelelően a (17) tartó van megerősítve, mely az oldalt lenyúló (18) és (19) karimákkal vagy vezető lapokkal bír. A (17) tartón azonfölül még a (22) pofának ütközőjéül szolgáló (20 21) toldatok is vannak elrendezve, a tartónak (23) vezetékébe pedig a (25) csap körül forgó (24) fogaskerék van alkalmas módon behelyezve, mely csap a (18 19) oldalkarimákba van ágyazva. A külső pofa alsó széle szélesebb lehet, mint a belső pofáké, de a karimák között a pofák szélességének a kocsikerék méreteihez kell igazodniok. A (22) pofák a végeken, úgy mint az előbb leírt foganatosítási alaknál is, a (26) rugókkal, oldalt pedig a (27) karimával vannak ellátva; a pofák oldalt még a (28) vezetékhornyokkal is bírnak, melyekbe a (18 19) vezetőlapoknak (29) görbületi vezetékei benyúlnak, hogy a pofákat vezessék, hordják és szabad előre- és hátramozgásukat biztosítsák. A 11. ábrában a pofák a (30) fogazással vannak ellátva, melyekbe a (24) kerék (31) fogai kapcsolódnak; a szerkezet azonban akkor is működik, ha a (22) és (24) fölöletei simák. A 13—16. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál pofák helyett a (40) görgők vannak elrendezve, melyek a kocsialvázhoz szögecsekkel hozzáerősített (41) keretbe vannak behelyezve és pedig minden kerékhez egy belső és egy külső görgő tartozik, vagyis négykerekű alvázhoz nyolc görgő. Minden görgő belső oldalán a (32) karimával bír. A (40) görgők a (41) keretnek (33) réseiben könnyen mozgó (42) tengelyek által hordatnak, melyek rendesen lapos, megfordított (v) alakú réseknek csúcsain nyugszanak, hol is a (34) rugók által megtartatnak. A rugók félholdalakú (35) tömbvégükkel két oldalt a görgőnek támaszkodnak és így mintegy fékpofákat képeznek. A rúgó másik vége s (41) keretnek (36) horonyában van megerősítve. Hogy a görgők tengelyei a résekben ne zörögjenek, az utóbbiaknak legfölső része a (37) ággyal bír, melybe a (42) görgőcsapok rendesen belefekszenek. A lefelé nyúló (11) és (12) tartók és a (13) tartólap épúgy vannak elrendezve, mint a 2. ábrában, csakhogy a 14. ábrában a (14) tengely egy (38) hüvelyben mozog, mely arra szolgál, hogy esetleges tengelytöréseknél az alváz megsérülését megakadályozza. Hogy a (40) görgőkhöz hó hozzá ne juthasson és a résekben azokat el ne mozgassa, előttük a (39) hóekék vannak az alvázra erősítve. A (40) görgők épúgy indíthatják meg önműködően a légfékeket, mint a pofák. A leírt biztonsági szerkezetnek működése már most a következő: Tegyük föl, hogy a vonat valamely oknál fogva a síneket elhagyja, pld. mivel egy keréknek karimája, mialatt a vonat görbületben megjr

, egy helyen letörött, vagy mivel a sínek nyomtávolsága bármely okból megnagyobbodott, vagy mivel a sín egy helyen eltörött, vagy a váltó hamisan volt állítva stb. Ily esetekben a kocsialváznak egy része elhagyja a síneket, amikor is egy vagy több pofa vagy görgő a sínekhez ütközik és a rugók feszereje ellenében hátravágatik; a pofák a kereket ekkor a veszélyes útról megemelik és egyúttal a légféket önműködően működésbe hozzák. A síneken csúszó pofák a kerekeket a vezető sínek, keresztezések, talpfák stb. fölött elviszik; a görgők a 16. ábrában föltüntetett helyzetbe kerülnek és a (35) tömbök a (42) tengelyeket fékezik, minek folytán a görgők