40544. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági szerkezet kisikló vonat számára

kony (b c) pofával vau ellátva úgy, hogy minden alvázon nyolc ily pofa van, melyeket könnyen lehet nagyobb változtatások és költségek nélkül már meglevő alvázakra is felszerelni (2. ábra). Az említett pofáknak az 5. ábrában föltüntetett távlati képéből látható, hogy mindegyik egy (d) emelőbütyökből vagy korongból áll, melynek alsó (e) éle görbületi alakítással bir és melynek két vége az (f) hengerekké van kiképezve. A kocsi oldala felé ezen hengerek, a kocsikerekekhez hasonlóan a (g) karimával vannak ellátva. — A belső pofán lévő (h) karima (4. ábra) a pofa egész hosszában vonul végig és mindenütt egyenlő nagy is lehet, míg a külső pofának (g) karimája a közép felé célszerűen ellaposodik és eltűnik, ellenben a végek felé nagyobb lesz (7. ábra). A külső karimának azért van ez a különös alakja, hogy síntágulásnál a külső pofa a kerék lefutása közben a sínre eshessék úgy, hogy ezután ez hordja a kocsit. A pofa a kocsi eleven ereje folytán hátra csapódik és a 3. ábrában föltüntetett helyzetbe kerül. A kerék ezáltal ismét a sín magasságába visszaemeltetik és ha a kocsi a nagyobb síntávolságú helyen túl van, a kerék ismét a rendes sínállásba kerülhet vissza. A pofa két öntvényből készül (5. ábra). A (d) főrész a fölfelé álló (i) füllel bír és fölső élében a csapszög fölvételére szolgáló (j) kivájással van ellátva. Oldalrészein az (m) lyukak vannak fúrva, melyekbe a később említendő rúgok, összenyomásuknál, besülyedhetnek. A pofa másik részét a fölfelé álló (o) fül képezi, mely az előbb említett (i) füllel egyenlő és az alsó (p) toldattal bír, mely a pofának egy kivágásába beillik és az (r) csavarokkal rögzíthető helyzetében. Az 5. ábrában ezen leszerelhető rész a pofa belső fölületén van elrendezve, de ép úgy lehetne az a külső oldalon is elhelyezve. A pofákat az (s) póttartó hordja (3. ábra), mely a (t) csavar segélyével (1. ábra) van az alvázhoz és a külső (u) tartóhoz, valamint a kocsi (v) csapágytartójához erősítve. A szerkezetnek szilárdabbá tétele céljából még egy abroncsot rendezhetünk el, mely az (s) tartóból kiindulva, a csapágyakat körülfoghatja. Az (s) tartók a lefelé -nyúló (w) toldatokkal bírnak, melyek az (i) és (o) fülön átmenő (5. ábra) a pofát hordó (x) csapnak (3. ábra) fölvételére szolgálnak. Az (x) csap az (i) fülhöz hozzáhegeszthető úgy, hogy azzal egy egészet képezhet. Az (m) lyukak mindegyikében csapszög segélyével egy-egy (y) rúgó van megerősítve (3. ábra), melynek fölső vége az (1) szorító segélyével van az (s) tartóhoz kapcsolva. Nyugalmi helyzetben ezen rúgók a pofát vízszintes helyzetben tartják (1. ábra), míg valamely balesetnél a pofa az ütközés következtében a sínhez csapódik és hátrafelé vágódik úgy, hogy az a 3. ábrában föltüntetett helyzetbe jut, miáltal a kocsi önműködően megemeltetik és sérüléstől meg • óvatik. Evvel egyidejűleg és önműködően jönnek működésbe a légfékek is a vonat egész hosszában. Minden alváz, amint már említve volt, nyolc pofát hord, négyet a kerekeknek belső, négyet azoknak külső oldalán. A belsők úgy vannak elrendezve, hogy mozgásuk a légfékek vezetékében egy szelepet önműködően nyit ós a fékeket meghúzza. A 6. és 7. ábrák ily elrendezésnek egy foganatosítási alakját példaképen tüntetik föl, hol is a légféknek egy szeleppel ellátott (2) csöve egy kétkarú emeltyű által nyitható és zárható. Ennek az emeltyűnek (4) karja az (5 6) drótkötelekkel van összekötve, melyek a (7) csigákon átfutva, a belső pofák megfelelő végeivel vannak összekötve. Épp így van a (3) kar a (8 9) drótkötelekkel összekötve, melyek a (10) csigákon át a belső pofák ellenkező végeihez vannak kapcsolva. Ez a szerkezet az alváz másik oldalán ismétlődik (7. ábra). Az előzőkből világos, hogy a pofának az 1. ábrában föltüntetett helyzetéből a 3. ábrában föltüntetett helyzetbe való elmozgásánál a szelepek kinyílnak úgy, hogy a levegő a csővezetékből kiáramlik, minek folytán a fékek a vonat egész hosszában működésbe jönnek. A szelepek a pofáknak mindkét irányban való kimozgásánál nyílnak.