40274. lajstromszámú szabadalom • Belső elégéssel dolgozó dugattyús gép

rűalakú térbe torkolnak be, mely a henger belsejével egy gyűrűalakú, kúpos öblítőhasíték útján van kapcsolva. Ily módon a levegő beáramlási sebessége másodpercenként 15—20 m. sebességig csökken és a levegő oszlop alakjában egyenletesen mozog előre. Az 1, ábrán látható elégetőhengerdiagrammon az öblítést az (1—2) görbe jelzi, a (pl) nyomás (p4)-ig az összes dugattyúk együttműködése következtében csökken. Mikor a (V) elégetőhenger dugatytyúja az (f, f) nyílásokat visszafelé mozgásánál elfödte, a (V) hengerben a gázokat a körfolyamban föllépő legnagyobb, a keverék önműködő meggyúlását biztosító (mintegy 45—70 atm.) nyomásig komprimálja. Ez az időszak felel meg az 1. ábrán a (2—3) görbének. Ezután a komprimált levegő nagy része az elégetőhengeren alkalmazott elégésszabályozóba megy át, melynek szerkezetét és működési módját később fogjuk leírni. Ennek az időszaknak felel meg az 1. ábrán a (3, 4) görbe. A dugattyú előre mozgásánál először is a (V) henger káros terében levő levegő expandálódik, mit a (4—5) görbe jelez, azután pedig az elégésszabályozó és (V) elégetőhenger között föllépő nyomáskülönbség következtében az elégésszabályozóban képződő keverék a (V) hengerbe áramlik. A keverék meggyúlása képződése mérvében megy végbe, még pedig meghatározott, állandó marad (p2) elégetőnyomásnál Ennek az időszaknak felel meg az 1. ábrán az (5—6) görbe. Mikor a keverék képződése és elégése, valamint a fölösleges levegőnek az elégésszabályozóból a (V) elégetőhengerbe való átáramlása befejeződött, a hengerben az elégett és részben még égő gázok expandálódása megy végbe. Ezt a folyamatot a (6, 7) görbe jelzi az 1. ábrán. Ezután a dugattyú a (V) henger (f, f) elvezetőnyílásait nyitja, még pedig abban a pillanatban, melyben az (E) henger forgattyúja holt pontjától § távolságban van. (S = 3—8°) és a gázok a (V) hengerből a gyűrúalakú elvezetőcsatornán és a (h2) csövön (1. az 5. ábrán jobboldalt) az (E) henger káros terébe áramolnak. Ezenközben a (V) hengerben a nyomás (p3)-ról (p4)-re sülyed, még pedig annak a következtében, hogy a gázok az (E) henger káros terét megtöltik, hogy a (V) hengerből az (L) hengerbe átáramoló gázok átáramlásuk közben a föllépő nyomáscsökkenés következtében lehűlnek és hogy a dugattyúk együttműködése következtében expanzálódnak. Ezt a folyamatot az 1. ábrán a (7—Íj görbe és az (E) expanzióhenger diagrammját ábrázoló 2. ábrán a (8—9) görbe ábrázolja. A most következő, már említett öblítés következtében a (V) hengerből a gázok maradéka is az (E) hengerbe megy. Ezt a folyamatot a 2. ábrán a (9—10) görbe ábrázolja. Mikor az expanzióhenger forgattyúja holtpontjából kiindulva a 2 (x—S) szöget leírta, az elégetőhenger dugattyúja a kifúvató nyílásokat zárja és az (E) hengerben a gázok tovább expandálódnak, mint azt a (10—11) görbe jelzi. Ezután az (E) expanzióhenger (b2) szelepe kinyílik és a fáradt gázok az (a2) csövön mindaddig kifúvatnak, míg a szelep ismét el nem záródik és a visszamaradt gázok kompressziója újból meg nem kezdődik. Ezt a két folyamatot a (11—12) és a (12—8) görbe jelzi. Ezzel a körfolyam be van fejezve. A leírt körfolyamnál a (pl) öblítőnyomás nagyságát az (E) expanzióhengerbe bevezetett gázok kezdeti nyomása szabja meg és egyenes irányban van a \i. térfogatviszonynyal és a gépterhelésével és fordított arányban a 2 ( x—S) szöggel. A(V)elégetőhengerben uralkodó kompressziónyomást és a (p2) elégetőnyomást az elégésszabályozó szabja meg, a változó terheléstől független és csak egy külön nyomásszabályozó nyomásától függ. A [/. viszony szabályozza a terhelésnek az egyes hengerekre való elosztását és a dugattyúra ható nyomás nagyságát, ez a két mennyiség az (E) és (L) hengereknél egyenes, a (V) hengernél fordított arányban van [i.-vel. Ha y. nő, az indítónyomaték is nő és az indítás könnyebben történik, azonban a henger szerkezete nehezebb és a hőveszteség a gázok magas hőmérséklete miatt nagyobb lesz. p. kisebbítésének az ellenkező hatása van. Eme motor hatásfoka a gép terhelésével