40174. lajstromszámú szabadalom • Készülék alsó vezetékű elektromos vasutaknál a váltó és áramnyelvek szélső helyzetbe való önműködő hozatalára

Megjelent 1907. évi október hó 31-én. MAGY SZABADALMI K1R. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 40174. szám. V/a/2. OSZTÁLYKészülék alsó vezetékű elektromos vasutaknál a váltó- és áramnyelvek szélső helyzetbe való önműködő hozatalára. WERNER RICHÁRD MÉRNÖK WIENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 december hó 5-ike. Jelen találmány tárgya oly készülék, mely- ' nek segélyével alsó vezetékű elektromos vasutaknál a váltó- és áramnyelveket szélső helyzetbe önműködőlég hozhatjuk és az egyik futósín alatt elrendezett vezetőesatornával bíró oly rendszerre vonatkozik, melynél csupán a (v) bakok (1. és 2. ábra) által hordott (b) nyelvtartó az (a) nyelv (c) forgáspontjától a nyelv alá még egy hosszú karral nyúlik és a (d) nyelvtartó végén még további támaszpontot képez; a nyelv hegye azonkívül, — azonban csak véghelyzeteiben a külső (i) csatornasín (futósín), illetőleg a belső (h) csatornasín (hasítékot képző sín) síntalpain fekszik föl, ahol a véghelyzetekben a (j) nyelvszárny fölé helyezett (g) retesz által biztosíttatik. Jelen találmány az eddig használt reteszeknek a nyelvvéghelyzetekben való biztosítását céllozza. A véghelyzeteket külön váltóőrökkel kell biztosítani, mert az egyik helyzet beállítása a kocsivezető által, megfelelő rúgózattal, vagy hasonlóval vagy helyettesítés segélyével nem eszközölhető úgy, hogy a nevezett rendszerű alsó vezetékű váltók a fölsú vezetékű váltóknál szokásos módon a kocsivezető által állítórúd segélyével átállítható. illetőleg a kocsi által föl vágható. Evvel egyidőben történik az áramváltónyelv beállítása is. Aszerint mint elágazó váltókról (csúcsellenes haladás), vagy egyesítő váltókról a (csúcs felé eső haladásnál) van szó, az alant leírt berendezések közül vagy az egyiket, vagj7 a másikat alkalmazzuk. Egyesítő váltóknál a fölépítménynyelv számára élére állított (f) lapos rugót alkalmazunk, (1. ábra alaprajz, 2. ábra függélyes metszet), mely a (d) nyelvtartó végére van erősítve és egy, innen számítandó nyelvnek a nyelv liegye felé eső (e) csapra, a külső (i) csatornasín irányában hat, mi mellett az egész rúgózat az (a) nyelv, valamint a (b) nyelv tartó alatt ós az (m) áramsín fölött lévő oly térben vannak elrendezve, mely tér (vízszintes projekcióban lásd 4. ábra) a nyelv és a nyelvtartó által állandóan be va födve és mely tér alaprajzban az (x—x) és (y—y) vonalak által — a nyelv két véghelyzetének megfelelően — van határolva úgy, hogy semmiféle része a rúgózatnak nem jön a kontaktushasítékba. Ez elrendezés hatásával azonos még az az elrendezés is, melynél az (f) rúgó az (e) helyen (és a (d) nyelvtartóvág egy pontjára hatva) a nyelvhez van erősítve, illetőleg oly rúgó,